A jó, röviden kifejezve: tudás, jellem és tett, ami ugyancsak a szellem, lélek és test (tett-cselekedet) összhangja.
A szülői magatartás jó-rossz minősége döntő jelentőségű a család minőségének jövőbeni kimenetelében, mert a még ki nem alakult gyerekek elsősorban szüleiktől veszik át ember-minőségi mintájukat. Fontos tehát, hogy mindkét szülőben meglegyen a szellemi, lelki, testi jóra törekvés igénye.
Az embernek, hitből fakadóan, arra is kell irányuljon tudatos gondolkodása (szellem-tudás), hogy életének mindennapjaiban, az anyagiakon kívüli küldetését-megbizatását is megtalálja. Ez, a nevelésben külön feladatot ró a szülőre azáltal, hogy neki gyerekeiben is tudatosítani kell ezt az anyagiakon túli feladatot.
Az emberi jó, teljességében csak akkor bizonyosodik be, ha a küldetésre (megbizatásra) kapott szellemi tudást egyaránt igazolja a lélek jelleme (erények) és a fizikai test tette (cselekedete, szolgálata). Ezt a jót nemzedékről nemzedékre kell átörökíteni, amit elsősorban a család képes teljesíteni. Ezért fontos, hogy a jó átadásában a szülők mintaként szolgáljanak gyerekeik számára.
A küldetésről szólva, - ha valaki túlzásnak érzi a fenti fejtegetéseket -, akkor feltehető számára a következő kérdés: Elképzelhető-e az, hogy az ember, kinek megadatott szellemi-lelki-testi képesség, csak arra a legalacsonyabb állapotra érdemesült volna, hogy küldetés nélkül, kizárólag a „méltatlan” földi anyagiakat gyarapítsa, amit mindenképpen elhagy? Ennyire semminek nem tekintheti magát az ember és azt a tervet sem, amelynek ő a legfőbb földi szereplője! Tehát kell lennie küldetésnek - kinek több, kinek kevesebb -, csak alázattal kell keresni.
Az erények és cselekedetek is csak a küldetést szolgálhatják, miként azt láttuk korábban az igazság-kegyelem-törvény vonatkozásában is.