A gyerekek növekedésével erősebbek lesznek a külső hatások. A nevelés alapozását a családból kapja, de mindezt kiegészíti, és egyre határozottabban felülírhatja a külső hatás. Ez lehet jó. De, mivel az embert uraló láthatatlan és kétszínű hatalmaknak anyagi érdekében áll az igazi, alapértékek leplezése és a hamisak fogyasztásának ösztönzése, ennek hatása a még fejlődő gyerekekre kifejezetten rossz lehet. Ennek eszköze a mindent behálózó tömegtájékoztatás.
A család társadalmi környezetben él, így elkerülhetetlenek a külső hatások, melyek érintik mint egységet, de a család tagjait is külön-külön.
A mai szülők, idejük nagy részét munkahelyükön töltik. Nagy mértékben munkakörülményeiktől függ, hogy milyen időbeosztást engedhetnek meg a munkahely, a család (gyerekek) és a szabadidő között.
Ebben a környezetben vázoljunk fel két lehetséges folyamatot:
Ember- és családbarát környezet.
Az a jó környezet, mely építőleg hat egyénre és családra egyaránt. A szülőnek ideje kell legyen munkára, családra (gyerekekre) és pihenőidőre, de pénze is a családra, és a szabadidő tartalmas eltöltésére.
A szülő munkahelyének körülményeitől függ ezen feltételek teljesítése: hogy az biztosítja-e a család létéhez szükséges elegendő anyagit, de ugyanakkor hagy-e elég időt számára kötelességei teljesítésére és igényei kielégítésére. Ha ezek teljesülnek, akkor jó körülmények között a család is jó irányba fejlődhet.
Ember- és családellenes környezet.
Rossz az a munkahely, mely a szülő idejének nagy részét elveszi. A nevelés korai szakaszában a szülő még követheti gyerekének fejlődését, de ideje csökkenésével egyre inkább „távirányításos” nevelésre kénytelen rátérni. Irányítás nélküli gyerekének egyre több szabad ideje lesz. A szülő, ilyen helyzetben, idő helyett rendszerint pénzzel tölti ki az űrt, így oldja meg gyermekével szembeni kudarcélményét. Ezzel el is rontott mindent, mivel gyerekének kötelesség nélküli többletjogot juttatott, aminek láttuk már, hogy hatása megrontó.
A szülő-gyerek kapcsolata a rászánható idő hiányában elidegenedik. A gyerek számára idővel ismeretlenné válik saját szülője, kinek erényei őt már nem is érdeklik, csak az anyagi, amit biztosít számára. Szülői ellenőrzés hiányában erősödnek a külső hatások, melyek rendszerint tévútra vezetik: egy látszólagos világgal csapják be, melynek hamis értékeit sugallják mindenáron megszerezni. Ezzel erkölcsileg már el is bukott a gyerek, de a család is.