Mitől szent a Magyar Szent Korona? - föl kell figyelnünk a szent jelzőre!
Ahhoz, hogy a kérdésre válaszoljunk, tudni kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az első a házi korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. A házi koronát családi körben is hordhatja a király. Az országló koronát országos ügyek intézésekor viseli; vagy a két legfontosabb hivatala, a főbírói és a főhadúri feladat gyakorlása közben, vagy pedig ha idegen országok követeit fogadja, tehát ország-ország közötti kapcsolatban.
Végül van a beavató korona, amiről a legkevesebbet tudjuk, mert: Európában az utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint - a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának tekinthető.
Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet viselni.
A beavató koronát egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten egyfajta közvetlen ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A Magyar Szent Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az egyetlen használható analógiát a sámán-koronák szolgáltatják.
Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona?
Az első, hogy csak a koronázáskor lehetett viselni.
A másik is szorosan összefügg ezzel: ez pedig az, hogy lecserélhetetlen. Jellemzően, történelmi tények igazolják, hogy csak az lehetett törvényes magyar uralkodó, akit a Szent Koronával koronáztak.
A harmadik megint csak a koronázással függ össze, és úgy szól, hogy a mi koronánk nem tárgynak, hanem személynek tételeződik. Élő minőségnek.
Végül a negyedik, megint csak az előbbiekkel összefüggő sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok. Tehát egyfajta tabu veszi körül őket. Ez magyarázza meg, hogy a magyar krónikák korona ábrázolásai között jellegzetes formájával miért nem jelenik meg.
