Az emberiség ma, szerte a világban, a demokrácia látszatát mutató, nagyhatalmi és háttérhatalmi, láthatatlan erők által is irányított zsarnokságokat szenvedi meg. Ekként a megmaradási és önvédelmi törekvésében hamarosan időszerűvé kell váljon egy olyan érték- és jogrendi átalakítás, mely hosszú távon megvédheti őt a mindenkori és mindenféle zsarnokságtól.

Az emberiségnek erre csupán egyetlen esélye van: ha visszatér a Teremtő Isteni Rend védő boltozata alá, mely az egységben megjelenített, Istentől származó örök minőség rendje - az Igazság, Kegyelem és Törvény rendje -, mely az ugyancsak isteni származtatású viszonyulás rendje - a „hierarchia és testvériség” (alá-, fölé- és mellérendelés) - által válik teljessé.

A Magyar Szent Korona értékrendje

A Magyar Szent Korona, felismerhetően ennek az Isteni Értékrendnek üzenetét közvetíti, melynek hármassága: az igazság, a kegyelem és a törvény. Ez a Szent Koronának is az értékrendje. Ezt közli velünk a korona főalakja, a trónoló Krisztus.

A Magyar Szent Korona jogrendje

A Szent Korona értékrendjére alapozva jött létre az a jogrend, mely tudomásunk szerint egyedül a magyar hagyományban lelhető fel. Ezt, a magyarságnak az önvédelmi reflexe hívta életre.

Azáltal, hogy a király felségjogait a Szent Koronára ruházzák át, a magyarság elhivatott képviselői a legméltóbb választ adják meg a zsarnokság elleni önvédelemre. A jogrend oly módon alakul át, hogy királyt és nemzetet egyaránt a Szent Korona személye alá helyezik. Ilyenképpen a király és a nemzet közjogilag egyenrangú lesz, de mindkettő a Szent Korona személyéhez viszonyítva a második helyre kerül.

Sem a lefokozott király, sem pedig a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát, hisz az fölötte áll. Éppen ezért meg sem tagadhatja. Ez érthető, hisz amiként a Teremtő Isteni Rend az ember fölött álló, akként a Szent Korona is - mely e rendnek közvetítője - ember fölötti.

Az emberiség tudatában kell legyen annak, hogy függetlenül tőle és akaratától, a Teremtő Isteni Rend - az Igazság-Kegyelem-Törvény - fölötte áll és mindenen uralkodva, rajta is uralkodik. Ekképpen az ember következmények nélkül soha nem hozhat törvényt és ítéletet a Teremtő Isteni Rend fölött, miként nem is cselekedhet következmények nélkül a rend ellenében.

A fenti kijelentés megértéséhez - példaként - tegyük fel a következő közönséges kérdést, és válaszoljunk rá. Hozhat-e az ember hatályos törvényt arra vonatkozóan, hogy például a Nap mikor süssön vagy mikor ne süssön? Soha! Ez érthető, hisz a Nap, mint a Teremtő Isteni Rend része, mindig is az ember fölött álló, - viszonyát vele az emberiség nem határozhatja meg, nem kerülhet föléje, nem parancsolhat neki.

Ugyanígy a Szent Korona fölött sem hozhat döntést, mert a Teremtő Isteni Rend, a Szent Korona és annak rendje a magyarság - és az emberiség - fölött uralkodik és fog uralkodni, függetlenül attól, hogy akarja vagy éppen nem akarja. És ezt tudták a régiek.

A Szent Korona jogrend, tehát megmutatja, hogy a hierarchiában kinek-kinek hol a helye és milyen mértékűek a jogai. Gyakorlati működési rendszere a Szent Korona-tan néven vált ismertté, melynek lényege, hogy csak a Szent Koronát illeti meg a hatalom teljessége - a jogok gyakorlása pedig a nemzet és a vezető között kötelezően megosztott.

1. A Szent Korona-tan az alkotmányos magyar államélet alapja, ahol az államhatalom a nemzettől ered, mely azt a Szent Koronával való megkoronázás útján osztja meg a királlyal.

2. A magyar Szent Koronáé a főhatalom, vagyis a mindenkori király és a tagok (nemzet) felett áll (caput Sacrae Regni Coronae)

3. A Szent Korona maga az egész állam és a társadalom is. A társadalom tagjai a magyar Szent Korona tagjai. Ide tartozik az államalkotó nemzetek minden tagja, bárhol él a világon. (membra Sacrae Regni Coronae)

4. Az állam feje és a nemzet együttesen képezik a Szent Korona - a Pátria -, az ország egész testét (totum corpus Sacrae Regni Coronae)

5. A magyar Szent Korona a legfőbb tulajdonos, beleértve az ország egész területét, az uralkodót és az ország egész vagyonát.

6. Az ország egész területe a Szent Korona tagja. A magyar Szent Korona hatalma közakaratból ruháztatott át, ezért minden jog forrása a Szent Korona.

7. Ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A Szent Korona-eszme társadalmi szerződés, melyben erkölcs és jog nem válhat el. A Szent Korona-tan hatálytalaníthatatlan, jogaiban nem csorbítható, mert a törvénysértés jogot nem alapít. 

Összegezve tehát, az örök értékrend szerint működő társadalomszervezésnek létezik ez a sajátosan magyar mintája: a Szent Korona érték- és jogrendű társadalom. E szervezésnek az értékrendi alapja az isteni igazság, kegyelem és törvény hármassága - jogrendi alapjául pedig az szolgál, hogy egyrészt a jogok legfőbb birtokosa a személyek fölötti, élő minőségű Szent Korona, másrészt, hogy a jogok emberi szintű gyakorlása kötelezően megosztott.

Isten előtt, a Magyar Szent Koronában nemzet és uralkodó egyenlőek, testvérek. Ebből származik a nemzet és uralkodó jogának, de felelősségének is egyenlősége.

Minden ember, születésétől fogva egyszerre kétféle időnagyságrendben él. Mint egyén, egy 365-66 napból álló ún. „kis évben”, és mint valamely nemzet fia, egy kereken huszonhatezer kis évből álló precessziós vagy „nagy Nap-évben”. (Ezek nem asztrológiai, hanem asztronómiai, azaz szigorúan tudományos megalapozottságú adatok!) A magyar Szent Korona is ebben a kétféle nagyságrendben fejti ki a maga közjogi tevékenységét, amikor egyrészt a precessziós nagyságrendben élő nemzetre, másrészt a „kis éves” időkerethez kötött egyénre, a királyra - hangsúlyozottan így, együtt - bízza a benne megtestesülő jogok gyakorlását. 

A Szent Korona jogainak érvényesítése nem egyetlen személyre, a királyra hárul, hanem egyenlő arányban foganatosítja azokat a nemzet és a király. Így mind a tömeguralomba, mind a parancsuralomba csúszás lehetősége kiküszöbölődik. Ha az egyik fél hibázik, a másik jogszerűen és egyszersmind kötelességszerűen javítja, illetve javíttatja a hibát. 

A két tényező - uralkodó és nemzet - közötti összhang a hierarchia, azaz a „szent uralom” zökkenőmentes érvényesülésének záloga.

Ez az összhang jellemezte a magyar királyság működését az Árpád-ház (eredetibb nevén a Turul-dinasztia) uralma alatt, majd kisebb megszakításokkal egészen Mátyás király haláláig. 

Az uralkodóval egyenrangú nemzetet nyilvánvalóan csak annak felelős tagjai képviselhetik, jó esetben nemesek. Ezek együtt, az egész nemzetért, annak minden tagjáért felelősséget kell vállaljanak.