(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 5. részlet) (A Szent Korona misztériuma folytatása)
Kocsis István egy interjúkötetben válaszol Ónody Éva kérdéseire.
A Szent Korona tanát itt ekképpen fejti ki:
- Jó, megpróbálhatom nagyon röviden összefoglalni.
A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát a hatalom teljessége illeti, tagjainak - a király és a politikai nemzet - egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének. Az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával.
Más, talán még érthetőbb megközelítésben: a Szent Korona egyesíti magában a nemzetet és a királyt, így a kettő együtt, szerves egységbe foglalva a Szent Korona egész teste. Az államhatalom egésze a Szent Korona egész testét illeti meg, vagyis együttesen a királyt és az egész politikai nemzetet. A Szent Korona tagjainak: a királynak és a politikai magyar nemzetnek a lehetőségeit következésképpen az határozza meg - és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha például alkotmányozásról van szó! -, hogy a Szent Korona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Azt jelenti, hogy a Szent Korona tana mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetőségeit szűkíti? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetnie, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni...
De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció - mint az államhatalom alanya -, hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmi magyar államban: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség - nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül -, 1848, illetve 1867 után - származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül - az ország minden szavazópolgára. És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül. Így is fogalmazhatunk: 1848-ban, illetve 1867-ben - az 1849-ben megszakadt jogfolytonosság helyreállítása után - mindazon ország-lakosok a Szent Korona tagjaivá váltak, akik megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyek feltételei voltak a választójog gyakorlásának.
A Szent Korona-tagságnak egyébként az a legfontosabb kérdése, hogy a Szent Korona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását? Beszélhetünk arról - a gyermekkorom öreg bölcseire gondolván -, hogy a Szent Korona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szent Korona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő.
- Amit még el szoktál mondani, hogy a magyar nemzetet azért semmizhették ki a privatizáció során, mert semmibe vette a magyar politika a Szent Korona tulajdonjogát.
- Hát erről beszéljünk még! Központi kérdése a Szent Korona tulajdonjogának: minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, következésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza. A Szent Korona tulajdonjogának köszönhető, hogy Magyarország területén csak a Szent Korona tagjai (mai szóhasználattal: csak magyar állampolgárok) birtokolhattak földet. Látszólag ellentmond ennek az a tény, hogy a király külhonosnak is adományozhatott földbirtokot. Sok példát fel tudunk hozni erre. Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megadományozása csak akkor vált érvényessé, ha őt a magyar országgyűlés honfiúsította: a megadományozott tehát csak mint a Szent Korona tagja (mint magyar állampolgár) válhatott Magyarországon földbirtokossá. Hozzá kell tennem - ha már felvetettem ezt a fontos kérdést -, hogy a rendi társadalom megszűnése után a Magyarország területén lakó idegen állampolgárok is birtokolhattak földet, ha birtok joguk nem sértette a Szent Korona tulajdonjogát...
Annyian kérdezik tőlem mostanában, hogy a magyar termőföld a Szent Korona tulajdona-e, hogy még elmondom, miképpen védték meg a Szent Korona tulajdon-jogát a magyar nemzetgyűlésnek a földbirtoklás kérdésével foglalkozó tagjai 1920-ban. Az 1920. évi XXXVI. tc.-re utalok, amely a földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezéseket tartalmazza, s amelynek ha ma is lehetne megfelelője, akkor úgy nevezhetnék el, hogy „törvénycikk annak megakadályozására, hogy a magyar termőföld - és a magyar gazdatársadalom - a tőke szabad áramlásának áldozatává váljon”. A leglényegesebb: külföldi spekuláns vagy - akármilyen befolyással és akármilyen vagyonnal bíró - pénzarisztokrata nem juthatott Magyarországon földbirtokhoz. Azért hangsúlyozom ezt ismételten, mert ma valóban ennek a veszélye fenyegeti a magyar jövendőt!
- Mindeddig tulajdonképpen csak a földtulajdonjogról beszéltél, s nem lesz idő a többire.
- Arról csak annyit mondok most, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (régen például a bányaipar, ma például az élelmiszeripar vagy az energiagazdálkodás és a honvédelem megfelelő színvonalát biztosító iparágak) vagyona is. És miképpen régen a bányák, kamarák jövedelmei is a Szent Korona tulajdonának elidegeníthetetlen részei voltak, ma a mai stratégiai fontosságú iparágak vagyonával kapcsolatos jogok összessége illeti a Szent Koronát. És most sóhajthatunk egy nagyot! Mert nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai magyar nemzet is, ha a rendszerváltoztatás utáni úgynevezett privatizáció során az illetékesek tekintetbe vették volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen. Nem került volna idegen kézbe az élelmiszeripar, az energiagazdálkodás...
