Az emberiség ma nem észleli, hogy tulajdonképpen kegyelmi időket él. Ez a kegyelem: isteni kegyelem. Ha ezt nem érzi, annak csakis emberi okai lehetnek.
A kegyelmi időszakokra jellemző, hogy minden földi lehetőség megadatik. Ez egyben próbaidő, de próbatétel is az ember számára, hogy mit kezd a fölös kegyelemmel, és hogy mennyire él vissza vele. Az emberiségnek, története során számtalanszor adatott meg kegyelmi időszak. Ma is ilyen kort élünk.
Az előbbieket igazoltnak találjuk, ha újból áttekintjük a korábban már bemutatott táblázatot, a Teremtő Isteni Rend minőségének egyetemességéről.
A kegyelmi időszakok eredendően könnyű létet teremtenek. Szeretet, szabadság, béke, jog kellene jellemezze e kort. Mégis miért nem észleljük ezt?
Azért nem, mert a kegyelmi idő lehetőségeinek túlcsordulása a társadalomban a megrontó tényezőket is kiváltja. Ilyen a túlzott jogból származó felelőtlenség, vagy a szabadosság, melyek mind a rendbontáshoz vezetnek. A kegyelmi jó így csaphat át saját másik végletébe, a kegyelmi lehetőségekkel visszaélésből származó rosszba, ami felborítja az egységet. Ezt csak a rendező kemény minőség, a törvény állíthatja helyre.
Korunk kegyelmi idői is elszabadultak. Az ember érzi ezt, miként hasonló időket megélve mindenkor érezte a történelem folyamán. Érezhették ezt Európa népei Atilla idején, de Mátyás korában is. De azt is tudja a mai ember, miként a régi is tudta, hogy ilyenkor el kell jönnie a rendező szabály idejének is.
Az ember, földi létének idejére rendező feladatot is kapott: az igazság és egység kiteljesítését, a kegyelem és a törvény eszközével. Erről szól a magyar küldetés is.
De mi történik akkor, ha emberileg már annyira megfékezhetetlen az idő, hogy az már a teremtett élet megmaradását is veszélyezteti?
Elpusztul az élet? Vagy nem pusztulhat el, mert védettséget élvez?
A Mindenség léte a Teremtő Isten tervének része. Élete során még a hitetlen ember is észlelheti, hogy a földi létben célszerűség fedezhető fel, valahonnan jön ez a lét és valahová megy - embertől függetlenül. Ez rámutat arra is, hogy az ember nem határozhatja meg önmagát a Mindenséggel szemben. És, hogy a vele való szembenállása az ember vereségével végződik, hisz annak örök Rendje az ő véges léte fölött is áll, miként a Rend egyik közvetítőjeként a Szent Korona is.
Így érthetően, a gyarló emberrel szemben, a Mindenség s annak földi vetülete, a földi élet is védettséget élvez. Az ember el nem pusztíthatja. De, ha mégis pusztító szándékkal lenne, akkor a Rend, saját önvédő törvénye által fordítja az ember ellen az általa okozott pusztítást.
Ép ésszel felfoghatatlan, hogy kinek érdeke a világ pusztítása, hisz vele együtt ő maga is megsemmisül? Csak a gonosz által érintett lehet e pusztítás okozója, az örökkévalóság előtt elbukott, kinek vesztenivalója már nincs, és aki a mértéktelen pillanatnyi anyagi létben véli meglelni az örökkévalóságot. Kocsis István, könyvében ezt „hasonmás”-nak nevezi.
Ki az, aki megvédheti a világot a megsemmisüléstől? Amíg van bölcs és kellő mértékű emberi erő, addig annak kell beteljesítenie a védelmet biztosító isteni törvényt. Élete során erre törekedett Atilla, majd Mátyás király is.
Ha a feladat már meghaladja az emberi erőt, akkor az élet elrendeltetett élni akarása okán az emberiség számíthat a legfelsőbb önvédő megnyilvánulásra, az isteni beavatkozásra. Ilyenkor jön el az az idő, mikor nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Az emberi ősemlékezet tud az ilyen eseményekről.
„A Földünkön időről-időre pusztító kataklizmák következménye egy-egy műveltség, világkorszak vége, pusztulása, ám a túlélők élniakarása egy új világ kibontakozását eredményezi. Feltehetően jelenleg is ily történések részesei vagyunk, hisz a világot sújtó természeti csapások igencsak megszaporodtak....
Volt már tűzözön, volt szélözön és vízözön. A Biblia jóvoltából ez utóbbiról vannak a legkiadósabb ismereteink. A másik kettőről a világ népeinek hagyományai és az ókori írók tudósítanak. Ám nem feledik hozzátenni, hogy egy, a Föld okozta katasztrófa még várat magára. Akkor a Föld megrázza önmagát, megszabadul a vérét szívó, élősködő, romlott emberiségtől. S a megmaradtak, a túlélők minden bizonnyal megteremtik majd a gonoszság nélküli, szeretetteljes aranykort.
Akkor veszi kezdetét talán immár az utolsó világkor, és a Teremtő akaratából: a királyság és a Korona újra leszáll az égből.”
