Az ember a világban létezik, a világban való helyét a maga számára értelmezni kell. Ezért léte szükségképpen vallásos. De az ember ennél több is, mert közösségben létezik. A közösség a benne élő ember világának vetülete. A közösségen belüli létét és helyét a maga számára értelmezni kell. Ezért a közösség alapja is vallásos. Az ember azonban még ennél is több: személy.
"Ez a világ valóban egy élőlény, mely lélekkel és értelemmel rendelkezik"
/Platón: Timaiosz/
Teremté Isten az eget és a földet. A világot átjárta szelleme és létrejöttek a növények meg az állatok. Aztán megalkotta a félig állat félig angyal teremtményt, az embert, akit a teremtett világ sáfárául állított, hogy „ápolja és őrizze azt”.
Valaki jó vagy rossz?
Nem tudhatom, míg meg nem keresem minőségének felismerhető jeleit.
Tiszta minőségű ember nincs: jó és rossz (erények és vétkek) vegyesen vannak jelen.
Habár legnehezebb a tükörbe nézni, mégis ajánlatos magunkkal kezdeni a vizsgálódást!
Mi a jó és mi a rossz bennem? A bennem levő rosszat miként alakíthatom át jóvá - miként a magyar mese hőse -, hogy a jó növekedhessen?
Az önjavítás ritkán jön magától, legtöbbször külső kényszerítő körülmény - a helyreállító emberi vagy Isteni Rend - vezet rá, figyelmeztetés, bírálat, büntetés, ...
Rendkívüli fontosságú és tanulságos megismernünk, mi a folyamata és milyen következményei vannak a vétkek elkövetésének.
Az egyik, mikor az elkövető vétkét jelentékteleníti és elfojtva magába zárja.
A másikban, hazugsággal is súlyosbítja tettét, mert vétkét áthárítja másra.
Mindkét esetben az elkövetőben megmarad a terheltség, minek következménye, hogy sorozatelkövetővé válhat.
Ez esetben a tettes tudatában van elkövetett vétkének, de tagadja. Ha tette nem kerül nyilvánosságra, lelkiismeretében leplezi vétkét, és máris jónak tekinti magát (ez a veszélyes kétszínűség állapota). De, hajlama tovább megmarad, mert új körülmények között - pld. tette nyilvánosságra kerülése okán, a nyomok eltüntetésének érdekében - újabb vétket hajlamos elkövetni.
A tettes nemcsak hogy nem vállalja elkövetett vétkét, de tettét át is hárítja más személyre. Ez, a hamis váddal terhelő áthárítás a másikat neurotikussá teheti. A tettes sorozatelkövető lesz így is, mert egyiket anyagilag, másikat lelkileg teszi tönkre. Látható, milyen súlyos következményei lehetnek, ha az igazság kibillen.
A megbetegített személynek egyetlen esélye van a gyógyulásra: ha gyűlölet nélkül leleplezi a tettest, és helyreállítja az igazságot. Ez számára kockázattal, veszéllyel jár, mivel a tettes önvédelemből ellene fordulhat.
A tettes tudatában van elkövetett vétkének. Lelkiismerete ráviszi a beismerésre és a jóvátételre. Megtisztult lelkiismerettel lesz jóvá és feloldozást nyer, miáltal már több vétkes cselekedet elkövetésére nincs indoka.
A feloldozáshoz a tettesnek a következő utat lenne kötelező bejárnia: beismerés, őszinte megbánás, jóvátétel és fogadalom a további vétkezés elkerülésére.
Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb volt, mint királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett külső országokban élni, mint itthon.
Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor is csak azért jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze.
