Kell beszélnünk a fent említett hármasság, szellem, lélek, test egységének és egyensúlyának lényegéről. A továbbiakban Szabó Judit gondolataiból szemelvényezünk.
Fontos tanítás a test-lélek-szellem egysége, kölcsönhatása és egyensúlya. Ez az analógia törvényére vezethető vissza: a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése. A beavató tanítások az embert anyagba zárt szellemnek tekintik, és lényét három nagy síkra osztják fel: testre, lélekre és szellemre. Alaptörvénye: a szellemi minőség határozza meg a lelki és testi minőségeket (lásd szellemi hierarchia!), de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások. Azaz, alapvetően a tudat határozza meg a fizikai létet, de a testi lét is visszahathat a tudatra. A szellem és a test megfelel a szellem és az anyag poláris ellentétpárjának, a lélek pedig a közvetítő, összekötő elem (ez lenne a kegy-elem vagy szer-elem, szeretet - megjegyzés tőlem, VZ) a két véglet között.
E hármasság kezelésében figyelembe kell venni a beavató tanítások másik nagy tanítását: az egyensúlyt. A tanítások szerint az a legjobb, ha az ember nagyjából egyszerre fejleszti magát mindhárom szinten. Ezzel meg tudja őrizni az egyensúlyát, viszonylag közel marad saját középpontjához, és így veszít a legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki elsajátít egy szellemi törvényt, akkor azt át kell ültetnie a hétköznapokba is.