Hungarikumok

 

Gondolatok a gazdasági rendről. A természetes és jóléti gazdasági rend felé


Síklaky István korszakváltást szolgáló tevékenysége a társadalom-politika területén készíti elő azt a fordulatot, amely a jelenlegi szociális és környezeti-természeti katasztrófa felé menetelő emberiségnek a választás lehetőségét kínálja.

Az általa kidolgozott gazdasági-társadalmi program az összeomlóban lévő pénzuralmi rendszer egy lehetséges, fenntartható alternatívája.

Létbiztonság és harmónia című könyve a legteljesebb összefoglalása az eddigi kutató tevékenységének, amellyel a pénz- és párturalomtól mentes önigazgató, ember-központú, és a természeti környezettel harmóniában élő természetes társadalmi rend kialakításához kíván hozzájárulni.

Könyvének lényegét fejti ki tömören az általa szerkesztett Fennmaradás Füzetek második kiadványában. Ebben írja az alábbiakat.

A természetes társadalom gazdasági programjának jogrendje a természetjognak van alárendelve, mely hasonlóan a Szent Korona isteni értékrendjéhez, semmilyen önkéntes vagy erőszakos döntéssel nem érvényteleníthető. Erkölcse az isteni igazság alapú szeretet-erkölcs.

A természetes gazdasági rend érvényesíti:

1. a társadalmi igazságosságot, azaz mindenkinél a társadalmilag hasznos teljesítményhez köti a javakból való részesedést (kötelesség-jog egyensúlya), megszüntetve ezáltal az erkölcstelen előnyszerzést és kizsákmányolást;

2. mindenki számára létbiztonságot teremt;

3. kiegyensúlyozza a közösségi és az egyéni érdekeket;

4. megvalósítja és fenntartja az anyagi fogyasztás tisztes szintjét, összhangban a Föld-anya eltartó-képességével;

5. megvalósítja és fenntartja az egyéni és közösségi önrendelkezés - a szabadság - alapjait.

 

Társadalomszervezési alapelvek:

1. Az emberi személy méltóságának elve. Az ember értéke nem képességeiből vagy teljesítményéből, hanem kizárólag létéből származik, és jogai is ezen az alapon illetik meg. Minden emberi személy egyedi és pótolhatatlan, és mint ilyen, képességeitől és teljesítményétől függetlenül azonos méltósággal és jogokkal rendelkezik, ezért egyetlen embert sem áldozhat fel senki akár egy másik ember, akár a közösség javára hivatkozva, és mindenki, aki bármilyen okból rászorul a közgondoskodásra, társadalmi helyzetétől és ismertségétől függetlenül jogosult rá.

2. A szolidaritás elve. Az egyén közösségben, a közösség által és a közösségért él. Az egyén feladata, hogy tevékenységével a közösség, vagyis embertársai hasznára legyen, az emberi közösséget az azt alkotó egyének javára folyamatosan építse és fejlessze, a közösség célja és feladata pedig az, hogy az őt alkotó egyének boldogulását segítse.

3. A szubszidiaritás elve. Minden egyént és közösséget teljesítőképessége arányában kell és szabad terhelni, és nem szabad megvonni tőle a döntés és a megvalósítás jogát olyan ügyekben, amelyek véghezvitelére önállóan képes.

4. A kötelesség és szabadság elve. Minden ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljenek az e szakaszban ismertetett társadalomszervezési elvek (1-4. bekezdések) és emberi alapjogok (6-11. bekezdések), továbbá minden ember tiszteletben kell, hogy tartsa embertársainak cselekvési és maga-tartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelesség korlátozhat, és kell is, hogy ez a kötelesség korlátozza a szabadságot.

5. A nemzeti lét elve. Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra született, amit teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. Az egyes nemzeti közösségek viszonyában a Föld nemzeteinek a közösségén belül - meghatározó tendenciaként - ugyanazon itt felsorolt értékrendnek, elveknek és jogoknak kell érvényesülniük, mint amelyek a társadalom tagjainak a viszonyát szabályozzák.

 

Az emberi személy alapjogai

6. Az élethez való jog. Minden embernek joga van ahhoz, hogy a társadalom biztosítsa számára az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást).

7. A természetadta életfeltételekhez és a szellemi termékek használatához való jog (a közkincsek kisajátíthatatlanságának elve). Az élet természetadta elemi feltételeit (a természeti kincseket, a földet, a levegőt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében több ezer éves közös szellemi fejlődés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke és nemzete adományként kapta.

Ezek elérésére és igénybevételére minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja azonos jogokkal rendelkezik. Más szóval: nem kerülhetnek magántulajdonba, nem sajátíthatók ki a megújuló természeti kincsek, fenntartásukról a társada-lomnak folyamatosan gondoskodnia kell, a nem megújítható természeti kincsek felhasználásakor pedig tekintettel kell lenni a jövő nemzedékek érdekeire.

8. A szülőföldön való megélhetés (boldogulás) joga.

9. A társadalom javaiból való részesülés joga (a teljesítmény elv). A munkaképes emberek csak a társadalom számára végzett hasznos teljesítményük jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékből. Más szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül senki nem jogosult a társadalom számára nyújtott hasznos teljesítmény nélkül részesülni a társadalmi össztermékből.

10. Az esélyegyenlőségre való jog. Minden egészséges gyermeknek, ifjúnak és munka-képes embernek joga van arra, hogy fizetőképességétől függetlenül, csak képességei által befolyásoltan, egyébként a társadalom többi tagjával azonosan, egyenlő eséllyel juthasson hozzá a hivatása elsajátításához és hatékony gyakorlásához szükséges természeti, gazdasági és kulturális erőforrásokhoz.

11. A hátrányos helyzetűek különleges joga. A társadalom azon tagjainak, akik akár szellemi, akár fizikai adottságaikból adódóan hátrányos helyzetben vannak (csökkent munkaképességűek, fogyatékosok, rokkantak), joguk van arra, hogy számukra a társada-lom esélyeik fokozását a mindenkori adottságaiknak megfelelő szinten, a mindenkori természetes (tudományos, anyagi) korlátokon belül, méltányos feltételekkel, különleges megoldásokkal is biztosítsa.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. július 29. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 1,720 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Függelék
Előző cikk: Az önérdekű pártok célja a közösség megosztása Következő cikk: Gondolatok a közösségi önszerveződésről. Közösségi önszerveződés az önkény ellen


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: