Dr. Kárpáti Zsuzsanna, jogász, az anyagiak elosztásának kérdéskörében gyökeres álláspontot képvisel. Ő ennek módját a következőképpen látja:
Meg kell hagyni az egyénnek érintetlenül azt, ami joggal az egyéné, és meg kell adni a köznek, ami joggal a közé.
A fent említett két örök érvényű szabadságról a gazdasági liberalizmus hívei hallani sem akarnak kétszáz éve. Miért? Mert ezeknek megvalósítása egy új természetes világrendet hozna el a liberalizmus hatalmával szemben.
A fenti szabadság-elvek egyénre és közösségre a következőképpen fejthetők ki:
1. Egyrészt: minden embernek kizárólagos joga van az általa termelt vagy szabad cserében szerzett javaihoz, és munkája teljes jövedelméhez. A kormányoknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a személyi jövedelemadót kivessék és beszedjék. Arra sincs erkölcsi alapjuk, hogy a fogyasztást és termelést sújtó, gátló adókat kivessék és beszedjék. Továbbá az erkölcstelenséget és a hibákat elkendőző támogatási rendszerek sem fizethetők közpénzből.
2. Másrészt: a közösség, az állam tartsa el magát az általa teremtett jövedelemből, a föld-érték adójából. Kizárólag csak e jövedelem keretéig költekezhet. Lévén a föld a közösség értéke, amit nem az ember teremtett, a kormányoknak csupán e föld értékének adóztatására van erkölcsi alapja! Közügyeinek intézését fedezni kizárólag csak a földérték utáni jövedelmekből szabadna. Ez az új adórendszer megszüntetné azt a bevalláson alapu-ló régi rendszert, melyben a kormányok a hazugságot és az adócsalást jutalmazzák.
Az új rend feltételei között a kormányok, a kötségvetés útján, saját kiadásaik fedezésére nem szabadna felvegyenek hitelt oly módon, hogy azáltal megterheljék az államadósság szolgálatával az „e bűnben” vétlen nemzedékeket hetedíziglen. Ez megakadályozná a néptömegek feletti modern rabszolgaság kialakulását.
