Ha egy társadalomban a törvény nem látja el a jó védelmének feladatát, vagy éppen a rosszat szolgálja, az menthetetlenül a romlás felé halad. Ilyenkor a jó és nemes elpusztul, megromlik, vagy elmenekül a zárt rendszerből, ezáltal a rendszer már képtelen magát belülről feljavítani.
Egy közösséget hosszú távon éltetni és fejleszteni csak a nemes jellemű tagjai képesek. Bármely közösségben, a nemes jelleműség általános hiánya idővel az erkölcs leromlásához vezethet, és hosszú távon akár a közösség felszámolódását is okozhatja. Ebben a folyamatban a vezető és a közösség felelőssége kölcsönös.
Említettük korábban, hogy a szabadjára hagyott társadalomban a Gresham-törvény érvényesül. Hatására előbb a rossz burjánzik el, majd a jó-rossz ellentét kiélezetté válik.
De minden társadalomnak van egy olyan számottevő rétege, mely ebből a polarizáltságból kivonul, és közönyös szemlélőként tekint a végbemenő folyamatokra.
A hagyomány egy közösség értékrendjét, világszemléletét tükrözi, melyet tudatosan vagy tudattalanul örökít át a közösség egyénről egyénre, nemzedékről nemzedékre.
A hagyomány: felhalmozott tudás, benne igazzal, értékkel, de hamissal és elvetendővel is. Nemzedékről nemzedékre, a rossztól - hogy hagyománnyá ne váljon - meg kell szabadulni, meg kell tisztulni.
A rossz mindig a jónak gyöngítésére, megsemmisítésére vagy megrontására törekszik, ezért sürgős idejekorán felismerni és korlátozni lehetőségeit.
Igazságos társadalom mindenképpen a jónak a védelmében kell alkalmazza a szabályt. A jót, sérülékenysége miatt, a törvénynek védenie kell.
A népuralom fogalmát előbb az értelmezése szerint tekintsük át, majd nézzük meg annak gyakorlatát.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint:
A demokrácia szó, a görög démosz, „nép” és krateia, „uralom” szavakból áll. Jelentése: népuralom.
Olyan államforma, amelyben a jogrendet az összlakosság teremti meg, vagy közvetve, képviselők választásával, vagy közvetlenül, népszavazás útján.
Keressünk választ a fenti kérdésre!
Az ember, kezdetek óta egoval született a Földre, ami az anyagi felé húzza. Így élete során folyamatosan az isteni és anyagi között ingadozik.
A demokratikus rendszerek elzsarnokiasodásának első előidézője az anyagiak egyoldalú, fentről történő elosztási módja, lévén hogy a központosított elosztás a vezetők önkényeskedésére ad lehetőséget.
A demokratikus rendszerek zsarnokiasodásának második előidézője a demokratikusnak nevezett tömegesített általános választások, melyek átláthatatlan zűrzavarukkal leginkább az ellenkiválasztódást - az alkalmatlan törtetők kiválasztódását - segítik elő.
