Egyén és közösségei kölcsönösen feltételezik egymást: egymásért élnek és egymásból, de úgy, hogy mindenik élhessen és élni hagyja a másikat. Az egyén tesz a családért, a közösségeiért és a nemzetért, a család élteti az egyént, a közösségeket és a nemzetet, a közösségek és a nemzet is felelős az egyénért és a családért.
Az egyénnek, saját szintjén, érthetően egyéni felelőssége van. De kié a közösségi felelősség?
Lévén, hogy a közösségek belső szerkezetére a hierarchia jellemző, úgy itt a csúcsokon álló vezetőké a közösségi felelősség: a családban a szülőké, a közösségekben és a nemzet szintjén a felelősséget vállaló vezetőké.
De hogyan oszlik meg a közösségi felelősség?
A családban nyilvánvaló a helyzet, mivel a szülők között már eleve elrendeltetett a megosztott felelősség. A nagyobb közösségekben a közösségi hagyomány alakíthatta ki, hogy a közösségi felelősséget vállaló vezetők a hibák elkerülése céljából hasonló súlyú közösségi ellenőrzésre lehessenek kötelezve.
Az egyénnek, közösségi lényként a felelőssége annál nagyobb, minél magasabban helyezkedik el a közösségi hierarchiában. Életútja során a jó és rossz között választhat. Társas lényként, erényeivel és vétkeivel befolyásolja közösségét jó vagy rossz irányba.
Mivel az emberöltős létek minősége kihatással van a hosszabb távú közösségi lét minőségére, fontos, hogy egy közösség kövesse, felügyelje és jó irányba befolyásolja saját belső rendjét, különös tekintettel a vezetőire, kiknek legnagyobb rálátása és hatása van a közösségen belüli folyamatokra. (Korábban említettük már, hogy a fenti szelleminek mindig nagyobb a rálátása a lenti lelkire és anyagira.) Ezzel magyarázható, hogy elsősorban a vezetők erkölcsi minőségétől függ, hogy egy közösség milyen irányba fejlődik. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a befolyás kölcsönös, lévén hogy mindig a közösség az, amely valójában „kitermeli” magából a vezetőt.
Egyén és közösség kölcsönös felelősségvállalásból született meg az a közteherviselés, melyből származó jövedelemnek a visszaosztását a közösség saját vezető rétegére bízza. A vezetők ellenőrzött hatalma biztosíthatja csak, hogy elkerülhető legyen a közösségen belüli anyagi és hatalmi visszaélés.
