A zsarnok a rossz kiválasztódás eredményeképpen jut hatalomra. Mindenek fölöttinek tekinti magát, hatalmat és jogot követel, de ehhez ugyanolyan mértékű kötelességet és felelősséget nem vállal. Tömören kifejezve: erőszakosan uralkodik és kifoszt. Egy közönséges tolvaj „csak” lop, de egy zsarnok tolvaj hatalmaskodva foszt ki. Úgy tekinti, hogy alattvalójának vele szemben csak kötelezettségei vannak. Ez egy olyan megosztott rendszer, mely magában hordozza a folyamatos belső feszültséget.
A zsarnokság ereje abban rejlik, hogy vezetője a hatalmat és az anyagiakat központosítva magához ragadja a legfelsőbb szintre, és önmaga védelmére létrehozza saját uralmának belső függőleges rétegzettségét, melyben a kiválasztódás a szereplők szolgai magatartás hajlama szerint történik.
A zsarnoki uralmak rétegei fentről lefele a következők:
- legfelül a kényekedve és egoja szerint uralkodó zsarnok (önkényúr);
- a zsarnokot szolgálja az, kinek szerepe a szolgák uralása, nevezzük őt zsarnok-szolgának;
- a zsarnoki uralom ellentmondásos rétegét alkotják a kiismerhetetlen nemtelen szolgák, kik habár alattvalói a zsarnoknak és a zsarnokság elszenvedői is, de jellemben leginkább hozzá hasonlóak;
- a zsarnoki uralom egyetlen értékes rétegét alkotják a nemesek: a független nemesek, a szolga nemesek és a nemes szolgák. Jellemzőjük, hogy mindenik nemességre törekszik, de míg az egyik viszonylag önálló, addig a másik a zsarnoki hatalom függőségében próbál embernek maradni, a harmadik pedig a nemesi magatartású szolgaember.
Tekintsük át ezen rétegeket!
