Az emberi társadalom hierarchiájának természetes rendje égi ősindíttatáson alapul. Egészséges működése csak úgy lehetséges, ha vezérlése nem önmaga szintjéről, hanem magasabb szintről történik, lévén, mert egy, csak a maga szintjén működtetett zárt rendszer idővel óhatatlanul is önpusztítóvá válik. Éltető energiákért felfelé nyitni kell, feltöltődni eredményesen csak onnan lehet. Az ilyen típusú rendszerben élő közösség szervesen fejlődik.
A hierarchia és mellérendelés tárgyalásakor említettük, hogy a Teremtő Isteni Rend, az igazság, kegyelem és törvény rendje, a társadalom emberi kapcsolatai szintjén egyszerre kell a szent uralom, a hierarchia, függőleges és a testvériség-mellérendelés vízszintes viszonyrendszerében működjön. Csak ez a kétirányú kapcsolatok által megerősített szerkezet biztosíthatja, hogy bármely társadalom egységei szervesen megmaradva egészségesen működhessenek egymagukban, de együttesen is. Ez a szerves társadalom feltétele!
A hierarchia „határozza meg az egyedek, illetve a kisebb-nagyobb közösségek egymáshoz való viszonyát. Az ilyen működésrendű társadalomban minden és mindenki ott és addig jut szerephez, ahol és ameddig a képességeit a legszerencsésebben, illetve legeredményesebben tudja kamatoztatni a köz javára.”
E képességi különbségek hozzák létre a szerves társadalom minden egységének rétegzettségét, hol az egyénnek olyan mértékű joga van, mint amekkora felelőssége a kötelességeinek teljesítésében. A vezetőnek és a közösség tagjának a képessége szerinti joga összhangban kell legyen a felelősségével és kötelességével, mely alacsonyabb szinten kisebb, magasabb szinten nagyobb. Ebből származik a hierarchikus rendszerű társadalom függőleges megosztása.
Miáltal a közösség választja a vezetőt, ezért a vezető, mint a szerves társadalom feje, és a közösség, mint a szerves társadalom teste, erejének kiegyensúlyozottsága kötelező kell legyen oly módon, hogy vezető és közösség ugyanolyan mértékű jogot és kötelezettséget kell gyakoroljon, de felelősséget is viseljen.
A hierarchia vezetője tudatában van annak, hogy felette a Teremtő Isteni Rend (igazság, kegyelem, törvény) ítélete áll és, hogy képességeinek mértékében felelősséggel tartozik Isten előtt a rá bizatott közösségért. Közismert kifejezéssel élve: féli Istent. De hasonlóan felelős magatartású kell legyen a közösség is, a saját tagjai és a vezetője irányában. Mert a hierarchia tagjai nemesi magatartásúak úgy fenn (vezető), mint lenn (közösség tagja). Őket csak az isteni énjük irányítja: a felelős és szabad lelkiismeretük. A mindenség mércéje szerint élnek, ami egy és örök. Ezért nemesek és megbízhatóak. Rájuk nem hat az ego sötétsége. Az igenre igent, de különösen a nemre mondanak nemet, ami a magyar nyelv értelmezése szerint is nemessé teszi őket.
A hierarchia tökéletes megtestesülése az archaikus, a szakrális hierarchia.
