Az ember, születésével - az anyagi világ körülményei között - lehetőséget kap arra, hogy Isten méltó földi „munkatársává” váljon a Teremtő Isteni Rend - az Isteni Igazság, az Egység - szolgálatában. Ez, a földi küldetésének és létének értelme. De ezáltal lesz létezésének központi kérdése is az Igazsághoz való viszonya.
Az ember tettének hatása többnyire nem marad meg a maga szintjén, közösségi kihatása van. A kis lét-körök egyéni füzérén át, a közösségi-nemzeti nagy létkörben, jó-rossz tettének következményei áthagyományozódhatnak. Ezért a felelőssége óriási.
Egyénnek és közösségnek az Isteni Igazságához való viszonya az örökkévalóság szintjén döntheti el az üdvözülés-bukás kérdését.
Ezért nagy a tét.
Az anyagba szorult ember számára - az igazságának viszonylagos volta miatt - az Isteni Igazság alig érzékelhető. Ezt számára érzékelhetővé Isten, az Igazságát közvetítő Kegyelme és az Igazságát megvédelmező Törvénye által tette.
Az Isteni Igazság földi szolgálatára minden, arra méltó ember, a maga szintjén a kegyelem és a törvény eszközét is kapta. E három elem csak együtt működtethető. A hierarchia felelős vezetőinek és közösségeinek cselekedetei is ezen elemek működtetése által érthető meg, és értékelhető igazán.
