Hungarikumok

 

Mátyás király és Európa


(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 8. részlet) (Igazság, küldetéstudat és Atilla folytatása)

Mátyás királyt a nyugati keresztény világ Alighieri Dante korától várja.

Hogy is volt ez a maga bonyolultságában?

Dante az Isteni Színjátékban mondja el leghatásosabban, hogy jaj a keresztény világnak, ha szembefordul a szakrális királyság éltető hagyományaival. Milyen félelmetes változás következett be a szembefordulás következményeképpen?

A királyi udvarokba a „legkártékonyabb” félelem költözött be. Szükségképpen, hiszen az uralkodók ez új korszakban már rendszerint visszaéltek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözte a hűséget, és maga köré vonzotta a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutottak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. És a keresztény világnak egyre nagyobb szüksége van valakire, aki „a kizökkent időt” helyre képes tolni. (Kizökkent idő = éltető hagyományok eltűnése, a szakrális hagyományok semmibevétele.)

A Dante segélykiáltására nem érkezik méltó válasz - egészen Hunyadi Mátyás fellépeséig. Mátyás király az, akiben a keresztény világ legjobbjai bizakodhatnak: a legszentebb küldetést, „a kizökkent idő helyretolását” ő vállalhatja.

Volt-e Mátyásnak a nagy küldetéshez önbizalma?

Olvassunk csak bele a IV. Sixtus pápának Veglia ügyében megfogalmazott, 1480. május 30-án kelt levelébe:

„Nem győzök csodálkozni Szentséged hiszékenységén; a másik fél véleményét meg sem hallgatva lépre megy az első rábeszélő szóra, ahelyett, hogy mindkét fél érveinek mérlegelése után döntené el, mi hát az igazság. (...) Ha nem nekik volna teljesen lekötelezve, sohasem írt volna Szentséged ilyesmit, nem is hitte volna el ilyen könnyedén, hogy a sziget joga, amelyet számos meggyőző okirat csatol - láthatta Szentséged! - országunk Szent Koronájához, a velenceieket illetheti; még dicséri is józanságomat, amiért a sziget jogát nekik, akik csak bitorlók, átengedem. (...)

Bizony fájdalom, Szentséges Atyám, hogy cserbenhagyva bennünket idáig sodródott; bár elsőként tapasztalta a törökkel szövetkező velenceiek hűtlenségét, mégis a szövetségüket keresi. (...) A törökök csatlósaival, a velenceiekkel kötött szövetség megmutatja egyébként azt is, mennyit remélhet a kereszténység az Apostoli Szentszéktől.”

Aki így ír IV. Sixtus pápának, annak bizony nemcsak önbizalma lehetett, hanem hatalmas tekintélye is.

De a nagy király küldetéstudatáról szólva, szólnunk kell rejtélyes elbizonytalanodásairól is. Miért bizonytalanodott el sokszor?

Elbizonytalanodott, mert rádöbbent: a nyugati keresztény világot talán már nem lehet megmenteni. Figyelte a bécsieket Bécs elfoglalása után. Félnek tőle, és nem szeretik. Ő egy szerencsésebb és tehetségesebb, rátermettebb Habsburg Frigyes a szemükben. Pedig minden szabadságában megerősítette a várost. De egy Frigyesnek látják. Egy sikeresebb, egy győztes Frigyesnek, de csak egy Frigyesnek. És Bécs népe olyan, mint Nyugat-Európa népe. Az a nagy baj, hogy már belenyugodtak abba, hogy frigyesek, farizeus királyok uralkodnak felettük. Belenyugodtak? Beleszoktak, már el sem tudnak képzelni mást. Igen, az emberek már berendezkedtek a farizeus királyok uralta új rendszerbe... Mindenki farizeussá válik, a királyok környezete is, a kisebb nemesek is, a nép is. Itália hívei viszont méltóképpen erősítik Mátyás önbizalmát biztatásukkal: nincs más megoldás, új Atillaként kell győzedelmesen végigvonulnia Mátyás királynak Európán, megváltó katarzis átélésére kényszerítvén az európai népeket... Igen, a legsürgősebb most, hogy a keresztény világ megigazuljon. Mind a királyi udvarokban, mind a püspöki udvarokban megigazuljon, de minden keresztény hajlékban, a legszerényebb hajlékban is megigazuljon!

Mert az iszlám világgal csak a megtisztult keresztény világ küzdhet meg méltóképpen... Igen, Mátyás figyelembe vette, hogy a keresztény hadak akkor lesznek képesek megsemmisíteni a Mohamed-hitűek hadait, ha a keresztény világ nemcsak egységesen harcol, de meg is tisztul.

És vállalta a legszentebb küldetést, „a kizökkent idő helyretolását”.

Miért hitte, hogy Nyugat-Európa őt szeretettel fogadja? Így gondolkozott: ha minden templom minden papja bejelenti, hogy a forma üressé vált, és meg kell tölteni tartalommal, visszafordulván a szakrális hagyományokhoz, akkor a keresztény ember még magához térhet. És ha magához tért, ha ismét fogékonnyá vált, akkor várja, hogy a valódi király megjelenjen. És felismeri a királyt, mert visszanyerte valódi király és az álkirály megkülönböztetésének a képességét... És hagyja, hogy a valódi király visszavezesse őt Istenhez.

Felhívjuk arra a figyelmet, hogy a magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja, hanem a szakrális királyság megszűnése.

Igen, mert a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart.

De tegyük ehhez most még hozzá azt is, hogy nemcsak az tűnik számunkra természetesnek, hogy Mátyás király története részévé válik a régi magyar történelemnek, hanem az is, hogy részévé válik a mának és a jövendőnek is.

Mert az ő története a kizökkent idő helyretolójának a története.

És a kizökkent idő a mának is legidőszerűbb kérdése.

(De a magyar szakrális királyság története azért nem fejeződik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszűnésével, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait.)

Annak a titkával is foglalkoznunk kell, hogy miért lázadtak föl Mátyás ellen a legközelebbi barátai, a legmegbecsültebbek, a legérdemesebbek, Vitéz János esztergomi érsek és Csezmicei János pécsi püspök (költői nevén: Janus Pannonius)? Hogy ne teljesülhessen be Janus Pannonius rejtélyes sorainak jóslata? ("Pusztuljunk, ha a többiek is, belenyugszik a fajtánk / abba, amit közösen oszt ki az égi parancs. / Sőt, ha magunk, hunnok vezekelhetnénk a világért, / lennénk megváltód, bűn fia, emberiség!") Vagy éppen ellenkezőleg: azért lázadhattak fel, hogy beteljesüljön a jóslat?

A magyar küldetés változásáról szólnak bizony Az árvíz című költeménybe eléggé erőszakoltan beillesztett sorok... De miképpen juthatott egyáltalán eszébe a magyarság megváltói küldetéséről írni a pécsi püspöknek oly időpontban, amikor Magyarország éppen legerősebb a keresztény világ országai közül?

Eszébe jutott, hogy Mátyást nagypénteken koronázták, s felfogta, hogy ez nem lehetett véletlen?

Figyelmeztetni akarta Mátyást valamire? Hogy ne akarjon új Atillává válni, mert Isten azt nem nézné jó szemmel? Azért lázadtak Vitéz János érsek és Csezmicei János püspök, hogy a Mátyás sorsát és a magyarság sorsát összekötő szál elszakadjon?

Talán Vitéz János és Csezmicei János egyházfők megmagyarázhatták Mátyásnak, hogy mi a megváltói küldetés, és felhívhatták a figyelmét arra is, hogy a megváltói küldetés elképzelhetetlen a Nagy Misztériumjáték vállalása nélkül... Amely Misztériumjátékban a keresztre feszíttetést valakinek vállalnia kell, mert csak a keresztre feszíttetést követheti a Feltámadás? Vagy a „csillagokból olvasó” Mátyást nem is kellett ilyen súlyos kérdésekre figyelmeztetni? Olvasta ő maga is az Ég Akaratát...

Annyi bizonyos, hogy méltóképpen számolt Mátyás király azzal a lehetőséggel is, hogy a régi küldetés helyett a magyarságnak vállalnia kell a megváltói áldozatot. Ha az ő királyságát, az utolsó valódi királyságot Isten keresztre szánja, akkor nem egyesül a keresztény világ a török ellen, hanem martaléka lesz a széthúzásnak, hitetlenségnek, keresztény farizeusságnak. És más súlyosabbnál súlyosabb következményei lesznek... És a kedvezőtlen változásokra meg kell adnia a méltó választ.

Ezért lát ekkor Mátyás munkához a törvényhozó hatalom részeseként is, mégpedig lázas igyekezettel. És döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyűlést, milyen törvények megalkotására!

Tegyük fel ismét a kérdést: tulajdonképpen azoknak a törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki Mátyás, amelyek segítségével a nemzet túlélheti a keresztre feszítést? Ami bizonyos: Mátyás mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért, s ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz jövendőre. Igen, Isten akaratát teljesítvén - azaz szakrális királyként. Szakrális királyként, aki nem győzhet? Akivel közli az Ég, hogy országa keresztre feszíttetik? Miféle összefüggés lehet ily drámai helyzetben küldetéstudat és közjog között? - kérdezzük ismételten. - Megváltói áldozatvállalássá, megváltói kiválasztottság-tudattá átváltozó küldetéstudat és közjogi változások között...

Mátyás, ha valóban belenyugodott abba, hogy a régi magyar küldetést a megváltói áldozat vállalása váltja fel, akkor megnyugvásához bizonnyal nagy mértékben hozzájárult az abban való hite, hogy mindig lesz méltó utódja: a Szent Korona.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. július 28. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 1,912 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Magyar sors és küldetés a történelem tükrében: múlt és jelen
Előző cikk: Sors és küldetés Árpádtól Mátyás királyig Következő cikk: Szembefordulás a magyar szakrális értékekkel


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: