Magyar testvérnépek egyik hagyományos lakóépülete a jurta.
Szerte a Kárpát-medence tömegrendezvényein mára már mindenütt jelen van-nak ezek az otthonos építmények. Használatuk rendkívül előnyös, mivel egyszerű szerkezetük révén gyorsan felépíthetők-elbonthatók és könnyen szállíthatók.
A jurta a vándorló nomádok, így a hon-foglalás előtti magyarok fontos lakóépüle-te volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borí-tott, sátorszerű építmény. A jurta jelentő-sége abban állt, hogy könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód, a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala a (kerege) tartotta a tetőlécekkel középre igazított kerek kör alakú füstnyílást, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze. Megfelelő szigeteléssel télen is lakható.
A jurta, mint egykor, úgy ma is, rendkívül hasznos azok számára, akik nem szeretik a „röghöz kötöttséget”, szeretik csak úgy felütni valahol a sátorfájukat. Persze azért legbiztonságosabb ezt egy saját birtokon tenni. Manapság egyre többen fedezik fel, hogy a jurta nem primitív lakóeszköz, hanem egy kényelmes, szellős, sajátságos hangulatú otthon, felszerelve korunk modern háztartási gépeivel, berendezéseivel. Szóval a jurta egy igazi hordozható ház.
