A mesét jelképek rendszereként tekinthetjük, melynek hátterébe beleérezzük az emberi kultúra ezernyi emlékképét. A jelképek fejlődésükben évezredes utat jártak és járnak be, - így válhat a mese „örök” műfajjá.
Az égi-földi valóságkereső mese - akárcsak a hitrege (mítosz) - szerves kultúrát feltételez, mert ahol megszületett, ott értették és hagyományozták. Az ősi közösségek emberei a világban jelentkező eseményeket vissza tudták vezetni a kozmikus összefüggésekig, illetve ezeket értelmezve érvényesítették a hétköznapi jelenségekben is. Tudásukat megőrizték és továbbadták a következő nemzedéknek, a gyerekeknek, - a nekik megfelelő formában - a mesében. A gyermek attól vált felnőtté, ha már megértette a felnőttek „virágnyelvét”, tudta, hogy mit beszélnek körülötte és miért.
A népmese léte sokkal inkább lélektani kérdés, mint irodalmi. A népmese nem az elmondót, hanem a közösséget jellemzi, így nemzeti jelleget is ölt.
A mesék közül a tündérmesék azok, melyek a kozmikus világérzést, a természetközelséget és egy ősibb, még ki nem kezdett világlátást a leginkább megőrizték. A bennük fellelhető ősi képzetek eredetileg egy egységes és sajátos gondolatrendszer részei voltak, amelyből értelmes világkép rajzolódik ki.
Őseink a világot és önmagukat egységnek gondolva, égi és földi dolgok között szoros összefüggéseket tételeztek fel. A kozmoszt az élő természet, saját környezetük közvetlen folytatásának tekintették.
A népmesék szerkezete, körkörös időfelfogása is ősi világképre utal. A mesei történés, a hőskarrier egy körre írható fel. A mese egészében körkörös felépítésű, az eseményláncolat ciklikus jellegű. A hős ugyanoda ér vissza, ahonnét elindult - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
A mesei működés misztikus számokkal írható le. A történetben a hős, a segítők, a keresett személy és az ellenség szerepét is hármasok töltik be, amelyek egyben fokozati eltéréseket is jelentenek. A hármas szám az időtartamok hármas tagozódásának megfigyelésén alapult. A hármasságok a teljesség, a tökéletesség, az isteni tulajdonságok képzetét ébresztették őseinkben.
A népmesékben megfigyelhetjük a magyar hiedelem és ősvallás jelképes rendszerét, úgymint:
- az ősi tudat tér és idő viszonylagossága,- a kozmikus küzdelem, az ellentétek örökös harcának ősokként való felfogása
- ember és állat közös származásának hite: a totem eredet-mítosz elemei
- a mesehős isteni származásának emléke (rendkívüli adottságok, halhatatlanság, igazságosság)
- az isteni szellemerő kisugárzásai (griffmadár, ital)
- a sárkány, mint az alvilág gonosz szellemlakója
- az újra megtestesülés emlékezete
- a próba, mint a hősiesség, a helytállás és az erő fokmérője stb.
A népmesékben felismerhetjük a tudó-emberré válás, a táltos-beavatás jelképes rendszerét is. Más megfogalmazásban ez a mesteri beavatás.
A táltos a társadalom jótevője, aki az emberekért küzd, és sikeresen száll szembe a földöntúli világ erőivel. A mesék különösen kidomborítják a táltos hős emberfeletti erejét és tehetségét, melyekre a feladatok végrehajtásában nagy szüksége van.
A Fehérlófia című népmese a magyarság egyik jellegzetes ősmeséje. A mese szerkezete, gyönyörű jelképrendszere, rejtjelezett nyelve a táltostevékenység, a révülés különböző szintjeit írja le. Kövessük végig vázlatosan e tevékenységet a meseelemek szintjén:
- a hős valójában táltos (emberfeletti erővel születik lóanyától)- az ősi hitvilág szerint a táltosnak állatalakban többször meg kell küzdenie az ellentétes erőkkel (a hős erős ellenfelekkel találkozik, és párviadalban legyőzi őket)
- a táltos az elrabolt lelket megpróbálja visszahozni a szellemek földöntúli világából (a hős az elrabolt királylány kiszabadítására indul az alvilágba)
- a táltos révülése során megmenti az elrabolt lelket (a hős megmenti a királylányt, és legyőzi az alvilág rabló szellemszörnyét)
- a táltosrévülés komoly lélektani veszélyekkel és baleseti lehetőségekkel járhat (a hős visszaküldi a királylányt a felvilágba, de ő maga az alvilágban reked)
- a táltos segítőszelleme révén sikerrel járja meg a révülés útját (a táltos sas - a griffmadár - felviszi a hőst az alvilágból a felvilágba)
- a táltosbeavatás fontos mozzanata következik, mikor a jövendő táltost a szellemek szétdarabolják (jelen mesében a hős útközben saját levágott végtagjaival eteti a griffmadarat)
- a beavatandó táltost a szellemek újjáélesztik és megadják neki a táltoserőt (a griffmadár a hős végtagjait visszaforrasztja, és ettől a hős még nagyobb erőt nyer). Makay László szerint (Makay László: Fehérlófia. Szabolcsi Kalendárium, 1948) a griffmadár itt a nép őrszelleme, amelyet áldozatok árán is táplálni kell, mert különben biztos a pusztulásunk. Csak ezután adhat vissza nekünk e szellem mindent, akár hétszeresen is.
- a jelölt elnyeri beavatottságát és valódi táltos lesz belőle (a hős feleségül veszi a királylányt, s ő maga is király lesz)
Meséink jelentősebb és ősibb része a túlvilági, az égi Én felébresztését célozza, és mély bölcsessége révén szoros párhuzamba állítható más ősi tanításokkal, melyek hasonlóan az önmegvalósítás hatékony útjaira vonatkoztak. A mesében az erről szóló megfigyelés és tudás is hagyományozódik. A meséből egy meditációs jelképrendszer bontakozik ki.
Az alvilági utazás egy fontosabb, lényegibb, belül megtett útnak külső megjelenése. Minden vallás, minden kultúra tud erről az igazi belső útról. Az alvilágra való utazás az „öntudatlan” felé fordulást jelképezi, amely egy veszélyes, de életbevágóan fontos ellentéthez vezethet a tudat és tudattalan között.
Az alvilági sárkánnyal közvetett vagy közvetlen módon szinte minden mesehős megküzd. A sárkány ellentéte a mesében a griffmadár, mely a sas és az oroszlán keveréke, napjellegű állat. A griffmadár a földi hatalom és az égi energia, az erő és bölcsesség, az emberi és isteni természet egyesülését jelképezi. Ő a mesehőst segítő égi szent szellemerő.
A mesehős életútját felfoghatjuk úgy is, mint tudatos törekvést nem a földi javak, hanem a szellemi emelkedettség felé. Útja példázata lehet annak, hogy a szellemi út lehetőségét választva, a tudást megszerezve, beavatottként az emberek alkalmassá válhatnak földi küldetésük teljesítésére is.
