Az élet természetes módon szervesen születik és szervesen fejlődik. Hasonlóképpen az emberi gondolkodás és annak képi kifejezése is: az írás, a rajz is. Nem lehetett véletlenszerű az írásjelek egykori választása sem, létüket az ember mindennapi életben gyökerező szerves tudása, tapasztalása hozhatta felszínre. „Mivel az írás eredete meghatározhatatlan ősidőkig megy vissza, igazuk lehet azoknak, akik betűiknek mélyebb értelmet tulajdonítanak és mögöttes tartalmat keresnek.” - írja Friedrich Klára rováskutató.

„A magyarázatoknál abból indultunk ki, hogy mit láthattak ilyen alakúnak abban az ősi időben, ki tudja hány ezer és tízezer évvel ezelőtt, amikor még természet-közelben éltek az emberek. Ki tudja, mi volt előbb, a hitük vagy az írásuk? Akkor, vagy később kapták szakrális jelentésüket?

Nem titok ma már az egységes ősi műveltség létezése, amiből a vallások, a nyelv és az írás is ered. Nem véletlenek a közös vonások.” – vallja Szentesné Frigyesi Piroska rováskutató.

Lássuk a következő lehetséges kapcsolódásokat Fridrich Klára (FK), Szentesné Frigyesi Piroska (SzFP) és Szondi Miklós (SzM) értelmezése szerint:

A, Á	- A - ANYA betű (FK, SzFP, SzM) - Á - ÁLDOTT állapotú anya (FK, SzFP, SzM)

“Anyahita, a szkíták termékenység-istennője”. (SzFP)

B	- BA ékjelének jelentése: „ajándék, ad” (FK) - ABA, a nemző erő (SzFP) - a fűrészBAKot idézi, végéről nézve (SzM)

 „A (B). Jelentése: BABA, azaz újszülött, csecsemő, gyermek. Marton Veronika A sumír kultúra története (Magánkiadás, 2000, 53. old.) könyve alapján a BA ékjelének jelentése: „ajándék, ad”. A BABA tehát kétszeres ajándék, adomány. Rokon vele Bau neve, aki istennő a sumer mitológiában, Badiny Jós Ferenc szerint megfelel a mi Boldogasszonyunknak. Babba Máriának nevezik a csíksomlyói csodatévő Szűzanyát. Babba szavunk Kriza János gyűjtése alapján „Szép”-et jelent. Rokon szavunk a bába, aki a baba születésénél rendkívül fontos személy, az anya és a gyermek segítője.” (FK)

„B - ABA, a nemző erő, ha berajzoljuk egy körbe, még a keresztet is a FIÚISTEN, a FÉNY jelképével, akkor megkapjuk az anya-apa-fiú hármasságát mint ősi jelképet. Felnőtteknek elmondom, hogy a BAZ - amit most káromkodáskor kimondunk, valamikor a férfi nemző erő működését jelentette, jó értelemben. De az ember ember általi teremtését fejezi ki az is, hogy a születéssel kapcsolatos szereplők neve B-vel kezdődik: BABA, BÁBA, BÁ, BOSZORKÁNY-BABA JEGA az oroszban, de elsősorban a BABBA MÁRIA, BÉL-BÁL. BÁL az indonéz hitvilágban a zivatar, az eső istene, a Közel-Keleten a Nap istene (BAAL-Bek Csontváry Kosztka Tivadar festménye). De a BALATON szó nem mást jelent, mint BAÁL OTTHONA! De nemcsak teremtő, hanem őrző erő is. A gyermeket X alakban kötik át, védve a rontó erőktől, a cipőcskéje fűzőjét ugyanígy fűzik be, a kenyeret így keresztelik felvágás előtt mifelénk ma is, a harcosok a lábvédőjüket így csavarták fel, stb… De a DOB oldalán lévő díszítés is ősi jel, a korszerű dobok oldala is sokszor X díszítésű.” (SzFP)

C	- CELőke (nyílvessző), CÉLba visz (FK, SzFP, SzM)
D	- DAMASEK ősatya jele (FK) - ősi DOB fogója, akár B - akár D (SzFP) - ember DEREKáról jegyezhető meg (SzM)
CS	- CSALÁD, CSAPAT, CSOPORT (FK) - CSUKÁS = ZáRás (Z-R) (SzFP) - CSATORNA, CSAPÁS (SzM)

„D - DUMUZI, vagy DAMASEK. Ez a két név ugyanazt a személyt jelenti, aki a magyarok két XVI. századi krónikásánál, Heltai Gáspárnál és Székely Istvánnál mint Damasec szerepel. Dumuzi a mezopotámiai sumer hitregék egyik fő istene, „az igaz fiú”, a tavasz, a megújulás jelképe. Valóságos személyből vált a hitregék istenévé, a sumér királylistán is szerepel, Mezopotámiától a Kárpát-medencéig terjedt birodalma és a meghatározhatatlan ősidőkben az ékiratok szerint 36 000 évig ült trónján…

A már említett krónikásaink szerint Attila fia, Csaba Damasekre eskette meg a hunokat, hogy Pannóniába visszatérnek. Sebestyén László történész írja, hogy „A régi székely mondák és balladák Demuzi, vagy Demuzing nevű kisistene minden látszat szerint azonos a sumer Tammuzzal, akit a legrégebbi kőtáblák Demuzi néven is emlegetnek.” Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása című könyvében (1861, Reprint. Püski Kiadó) a Dámos, Dámotz, Dömös, Dömsöd, Damasa, Dömölk helységeket említi, mint amelyek Damasek ősatyáról nyerték elnevezésüket. Térképeinken ezekből mára csak Dömös és Dömsöd található. Dömölk eredeti neve Nemesdömölk volt, megadva a tiszteletet ősatyánknak.” (FK)

„D - Az ősi DOB fogója, ha akarom B, ha akarom D; van, amelyiken mindkettő megvan. De szakrális jelentése máshol is jelen van, több nyelvben az isten szó D-vel kezdődik, erre mindig tudnak példát mondani. Az ősi magyar istenhármas /Endh –Du-Bél/ tagja. A B-vel egyberóva a DINGIR-tündér jele Mezopotámiában, a föníciaiaknál - akiket a görögök fenhunoknak hívtak - kettétört bot. Ezért lehet elfogadni a szarvasi tűtartó első ligatúrájában a SZSD-BEN, D-nek az ott használt jelet, többször találkozunk vele az ősi írásokban úgy, hogy a letört rész nem válik el a tőtől, hanem Derékszögben hajlik el tőle, de ha éppen középen a Derekán fektetjük keresztbe, akkor mindenki által ismert formáját találjuk. Az ősnyelvben a T, TA és ennek zöngés formája a D, DA helyet is jelöl. Jelöl birtokragot is tiéD. Itt kapunk magyarázatot a D-re végződő településnevekre. ISTEN FÖLDJE! A mi falunk mellett volt MEZŐD - Mező Isten Földje, SÁSD Sás Isten Földje - ahol az idei nagy esőzések megmutatták, hogy a csatornázás előtt hol is volt a valamikori mocsár! Baranya megye tele van ilyen településnevekkel.” (SzFP)

E	- EMBER, ELŐD (FK) - ESTE, lenyugvó Nap ritka sugárral (SzM)
É	- Földet körülvevő ÉG (SzM)
F	- FÖLD  (FK) - FÖLD az égtájakkal (SzFP) - FÖLDnek és a FÉNYnek a jele (SzM)

„F - a kerek tér közepén a , Damasek, aa baba, a gyermek betűje. Jelentheti ez azt, hogy a világmindenség Istene Damasekre bízta a Földet, ezért eskette meg rá Csaba királyfi a hunokat. De nem mond ennek ellent a  betűs középjel sem, hiszen Dumuzi, Damasek egyik mellékneve az „Igazi Fiú”, tehát gyermek.” (FK)

„F - Föld az égtájakkal. Természetesen őseink az ókorban már fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, melyeket a középkorban próbáltak háttérbe szorítani. Nem kizárt, hogy voltak közöttük olyanok, akik tisztában voltak azzal is, hogy a Föld egy bolygó. Az ókorban tudták azt, hogy a NAP egy 12x2140 éves ciklust fut be, ennek megfigyeléséhez sok ezer évre volt szükség. De az F a hármasságban a FIÚISTEN a FÉNY jelképe is, mint már korábban szó volt erről. Nem véletlen, hogy a KARÁCSONY - a sumér GURU-SUNY - fordulás a fény felé, a KERECSENSÓLYOM - FÉNYMADÁR, a FIÚISTEN születése egybeesik. Nem 2000 éves gondolat ez, hanem több ezer.

De az F jelképezi a forgó napkorongot, a kerek világot is, ez volt az ókori városok alaprajza, most is városnegyedről beszélünk, bármennyi részből is áll egy modern város, sőt megkockáztatom, hogy a vörös, sárga, fekete és fehér hunok elnevezése is eredhet innen. Az F ezzel a mulandóság és az állandóság egységét is kifejezi, mint Csontváry a Baalbek képen.” (SzFP)

G	- GÁT, a védelem második fokozata  (FK) - éG a hegy fölött, lánGoló éG - villámlás (SzFP) - GÉMESkút távoli képe (SzM)

„G - GÁT a védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a „sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellensé-geinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.” (FK)

GY	- eGY-nek jele  (FK) - eGY, eGYség (SzFP) - GYÖKér formát idézi (SzM)

„GY - EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumér-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy.” (FK)

„GY - eGY, eGYség. A szkíta-hun-avar-magyar vonulatba tartozók lelki alapvonása: törekvés az összhangra.” (SzFP)

H	- HOLD  (FK) - HAL, HAJfonat, HÁLÓ (SzFP) - HÁLÓ szeme, HAJfonat (SzM)

„H - HOLD. A két egymásba fonódó hajlított szár kifejezi a Hold növekedő és fogyó alakját, benne együtt látjuk a növő és fogyó Holdat. Botra rovásnál többnyire a szögletes változatot használták:

. A Napot és a Holdat gyógyító hatásúnak tartották elődeink már az ősidőkben is.” (FK)

„H - az ősnyelvben a lélek legmélyéről jövő késztetés, a habitus kifejeződése. Látható jele - kis kiegészítéssel a HAL-ra hasonlít, de szögletesen rajzolva az egyiptomi írásban a Hajfonat és a Háló jele is volt, a sumérban a HA szótag jele. Hozzá kapcsolódnak olyan fontos dolgok, mint HALÁL - az álló, látszólag leeső, hulló hal képe, mint a halál jelképe a református templomok mennyezetén - egyszersmind a HULLA - de gondoljunk a szicíliai - siculus - származású Keresztapa parancsára „…az éjjel a halakkal alszik”. A környezetében élők tudták, hogy ez parancs a … megölésére. Tegyétek halottá, hogy a hullámok közé, a halakhoz kerüljön, hullaként. Melyik nyelven lehet ezt értelmezni? Magyarul. Szó elején nem írjuk a gyorsírásban sem, az etruszk írásokban úgynevezett rejtőzködő hang, szinte egyáltalán nem írták.” (SzFP)

I, Í	- I - ISTEN (FK, SzFP, SzM) - I - IGÉNEK nevezik a keresztszemes varrás keresztjét. Az Í - az I-nek származéka. (FK, SzFP, SzM)

„I - a SZÁR-at felső harmadában áthúzzuk egy vízszintes, vagy balról jobbra felfelé tartó vonalkával. Jelentése ISTEN, de egyúttal KERESZT-et is formáz. Itt jegyzem meg, hogy a kereszténység, az egyistenhit sokkal régebbi, mint ahogyan a lexikonokban, többek között a Bibliai Kislexikonban olvashatjuk. Ezek a meghatározások általában Jézus Urunk születése utáni 30. évre teszik a kereszténység eredetét, az Ő kereszthalálához kapcsolva. A kereszténység azonban egy születés körüli igen régi szertartástól veszi eredetét, a kereszteléstől, amelynek kezdetét az idők homálya fedi.” (FK)

„I - ISTEN. A kereszt. Megkérdezik, hogy Jézus története ugye 2 ezer éves, akkor ez a jel se lehet több. Erre mondom el, hogy Jézus története (nemcsak a fiúistenként való megszületés), az emberek bűneinek vállalása, a megköveztetés, keresztre feszíttetés nem az első az emberiség történetében. Az embereknek mindig fontos volt megszabadulni bűneiktől, időről-időre kiválasztottak egy-egy áldozatot, akire rátestálták, majd őt a „bűneikkel együtt” megsemmisítették. Ez egy sok ezer éve meglévő rítus, amit évente ismétel a pünkösdi király-választás is, de most már csak jelképes büntetéssel, inkább jutalmazással.“ (SzFP)

„I - az ISTEN betűnk, mert a kereszt Istent jelképezi (rovásban kerüljük a vízszintes vonalakat, ami abból ered, hogy irányíthatatlanná vált volna a fára történő rovás, ha a fa szálkázatával megegyező vízszintes vonalat használtak volna őseink).” (SzM)

J	- JÓ, JÓSÁG  (FK) - JOG, JOGAR (SzFP) - JÖVESZTŐ (SzM)

„J - JÓ, JÓSÁG. Ha betűkötést készítünk a „jó” szóból, a képjelen is látjuk, hogy a jó visszatér önmagába, a jótett helyébe jót várhatunk. Hogy a tapasztalat ezt többnyire nem igazolja, arra az a magyarázat, hogy a viszonzás nem mindig ebben az életünkben következik be. Jézus is azt mondta, hogy más aki vet, és más, aki arat. Ezt ő úgy értette, hogy jótettünk jutalmát esetleg csak a következő életünkben, karmánkat, azaz tetteink következményeit ledolgozva nyerhetjük el. A kufárok, akik Jézus életét, tanait meghamisították, ezt is félremagyarázva úgy igyekeznek a világot irányítani, hogy a jámborak vessenek, ők pedig arassanak. A javósok, javasasszonyok jót JAVASOLnak, a JAVUNKat, JAVULÁSUNKat akarják, ha igaziak. Oláh Andor Újhold, új király, a magyar népi orvoslás életrajza című könyvében olvastam (1986, 215. oldal), hogy a parasztszoba, ahol a javasok rendeltek, azon nyomban szentéllyé változott át. Az igazi JAVAK a jóságot, lelki, szellemi értékeket jelentik. Az igazi javak átvihetők további életeinkbe, a földi javak nem.” (FK)

„J - JOG, JOGAR, a hatalom jelképe. A törzsfőnököt is csak egy bottal a kezében tudjuk elképzelni. Az egyiptomi rajzokon az uralkodó egy hegyesen kezdődő, majd rugalmas szíjban végződő ostorszerű jogart tart a kezében.” (SzFP)

„J - JÖVESZTŐ vagy vonyigó. Az a szerszám, amivel a szénakazalból huzigálták (jövesztették) ki az állatok napi adagját.” (SzM)

K	- KERT, KERÍTÉS, KARÁM  (FK)  - EKEvas (SzM)

„K - jelentése KERT, KERÍTÉS, KARÁM. Elsősorban Isten kertje, pihenőhelye. Nevezik Paradicsomkertnek is a perzsa „pardesz” (kert, liget), vagy a görög paradeiszosz után. Területét a művelődéstörténészek Mezopotámiába helyezték. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a mi hazánk, a Kárpátok övezte medence az Isten kertje. Ezt gondolni két okom van.

Az egyik, hogy ha a Kárpát-medencét övező hegyek vonulatát összekötjük egy vonallal, a rovásírás  jeléhez hasonló alakzatot kapunk. Főként, ha Keletről vagy Nyugatról nézzük. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert Bíró Lajos a Kerek Isten fája című, magyar ősvallásról szóló könyvében (szerzői kiadás, 2001, 170. old.) írja, hogy a régi templomok oltárai, a honfoglaló magyarok koporsói napkeletre, „napjövetre” néztek. A Szeged környéki régi falusi házak kelet felé tekintettek, homlokzatukon, kapujukon Nap-ábrázolás volt látható.

A másik pedig Hédervári Péter csillagász A Hold és meghódítása című könyvében (Gondolat, Budapest, 1970), a 180-181. oldalon található észrevétel. Eszerint a Holdon a Dunával, Tiszával és mellékfolyóikkal megegyező árkok láthatók, azaz a Kárpát-medence leképeződése megtalálható a Holdon.” (FK)

KÁRpát-medence a bőség KERtje. A KáRpátok nevében is benne van a K_R ős szógyök. A Kárpát-medence formára olyan, mint egy védő KERT, akárcsak az ősírás K betűje. A KaR, Dr. Borbula Ida kutatásai szerint is, sumér nyelven zárt helyet jelent. A Kárpát-medence, - a bőség kertje - nyilvántartottan a világ egyik leggazdagabb önellátásra képes és életet megtartó tájegységei közé tartozik.

L	- LEVEGŐ, LÉLEK  (FK) - sörényes LÓ alakítás (SzFP) - LÓ elvonatkoztatott rajza (SzM)

„L - LEVEGŐ és LÉLEK. A védelem legmagasabb fokozata, a sáncra helyezett második réteg a „lebegő ég”, a levegő, amely világűrben száguldó bolygónkat védőpajzsként veszi körül. Minden lélegzettel a világmindenségből veszünk magunkhoz egy darabkát, de az ipari forradalom, a természet elpusztításának kezdete óta (XVIII. sz.) sajnos egyre nagyobb adag mérget is.

A LÉLEK az élőlények magasabb rendű létformája, amely meghatározhatatlan idők óta vándorol a tökéletesedés útján egyik testből a másikba. A lélek tehát állandó és halhatatlan, a test változó és halandó. A lélek és test folyamatos kölcsönhatásban, szoros összefüggésben van egymással. Az erős, egészséges test biztosítja lelkünk fejlődéséhez a belső nyugalmat, míg az erős, egészséges lélek megvédi a testet az önpusztítástól.” (FK)

„L - LÓ. Dr. Czeglédy Katalin szerint a Ló, a foLYÓ, a Láb, a menés, a mén összefügg. A székely-magyar L valóban a ló stilizált rajza akár sörényként, akár teljes lóként látjuk, a kínaiban is ez a LÓ képjele. Érdekes azonban, hogy az etruszk írásokban - hajósnép a többség, leszámítva azokat, akik a Kárpát-medencéből kerültek oda - a lábhoz hasonló formájú a L, picit megemelve a lábfejet, mint aki éppen lépésbe kezd.” (SzFP)

LY	- LYUK (FK, SzFP, SzM)

„LY - LYUK. Leírásának több változatát ismerjük. Valószínűleg a legősibb a kör, kerek tér (amely a világmindenséget, a „kerek világot” jelenti) közepén lévő pont. Amikor őseink pergamenre, papírra írtak, vagy selyemre festették, akkor ez a pont jól látható volt, botra rovásnál azonban elveszett a fa anyagában, így ezért megjelent a

 és a  változat is. Az égi rendre, a világmindenségre utaló jel, akárcsak az , , , ,  és . A világmindenségben a Fekete Lyuk-ként elnevezett égitesteket jelöli, amelyek hatalmas tömegvonzásuk következtében átjáróként működnek egyik csillagrendszerből a másikba.” (FK)

„LY - LYUK, LYÓ, FORRÁS, PU. Egyiptomban Ré, a Napisten jelképe. Föníciában a Fény, az Idő jelképe. A körben lévő ívelt jelet a másik irányban meghosszabbítva megkapjuk a JIN-JANG kínainak tartott, de a mi műveltségünkben is jelen lévő jelét, ha pedig derékszögben megismételjük, akkor megkapjuk a falusi kutak kerekének formáját.” (SzFP)

M	- MELL, EMLŐ (FK, SzFP, SzM)

„MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.

Bizonyára nem véletlen, hogy az „anya” jelével kétszer leírva a szót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető, és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.” (FK)

„M - mondhatjuk a női MELLnek is. De többször látjuk úgy, hogy az alsó rész szélesebb, és minden kiszögellés alsó vonala vízszintes. Ebben a formában a kínai írásban a magasba vezető út jelképe, megtalálták a boszniai piramisoknál is!” (SzFP)

N	- NAP (FK) - NŐ két jelentéssel (SzFP) - NAGYÍTÓ (SzM)

„N - vele kezdődik a hajlított jelek sora. Jelentése: NAP. E szónak két igen kifejező rovásírásos megjelenítését be is mutatom: balra Kájoni János csíksomlyói ferences szerzetesé 1763-ból, jobbra Csatlós Csaba egri rovásírás kutatóé a XX. századból. Mindkettő érzékelteti éltető égitestünk fényt, sugarakat kibocsátó jellegét. Mint már említettem, a Természetet tisztelő őseink a Nappal, a Fénnyel kereszteltek, mintegy áldását kérve a gyermekre.” (FK)

„N - NŐ. Nedves, lágy, női minőség, szemben az egyenes SZ férfi minőséggel. Itt mondom el, hogy a NŐ és Nő kettős jelentése eredeténél vagyunk. A NŐ áldott állapotban van, a pocakja NŐ, akárcsak a növekvő hold, ha nő akkor jobboldali irányba türemkedik ki. A nő és a Hold kapcsolata, a nedves-vizes minőség rendszere ősnyelvi elem Lónyai Gyula szerint is, aki a hét hangra épülő ősnyelvről írt egy nagyon érdekes könyvet. N-ből levezethető az NY, de érdekes, hogy a nagyszentmiklósi leleten, de a tűtartón is egy lerágott végű kifli formájában tárul elénk, szinte kifejezve az anyag kiterjedését, megfoghatóságát.” (SzFP)

„N betűnk NAGYÍTÓt formáz, ebből adódóan nagyot jelent. A Hold is ilyen, amikor növekszik.” (SzM)

NY	- NYELV (FK) - NYÍL (SzM)

„NY - NYELV, ANYANYELV. Képileg is utánozza a beszéd egyik szervét, a nyelvet ha az

(O) betűt összekötjük egy felülről lefelé tartó egyenessel.” (FK)

„NY - a NYÍL betűnk a nyilas nemzet előéletünkből.” (származik) (SzM)

O, Ó	- O - OLTÁR, ORSZÁG (FK) - O - OLDALBORDA, ÓV (SzFP) - O - OLDALBORDA (SzM)

„O - OLTÁR, ORSZÁG. Az oltár az Úr asztala. Sok embernek van házi oltára, titkos szentélye, ahová azokat az ereklyéket helyezi, amelyek az Isten, az ősök, a Természet és közötte lévő kapcsolat jelképei, pl. egy követ a Pilisből, vagy egy rovásírásos levelet… Az oltár és az oltalom szó ugyanabból a gyökből ered, az ország és polgárai kölcsönösen oltalmazzák egymást, legalábbis nagy királyaink, többek között a hun Roga és Attila, Baján, Árpád és Mátyás alatt ez így is történt.” (FK)

„O - több értelmezést olvastam, oldalborda, óv, forog, mindenképpen összhangban ott van egy kerekdedség, és az ajkak formája az O hang kiejtése közben. “ (SzFP)

„Ó - a rövid O-nak a megnyújtott változata. Az ÓHAJ szavunk terjedelmességét is megjeleníti.” (SzM)

Ö, Ő	- Ö - ÖLELÉS, ŐRZÉS (FK) - Ö - ÖKÖR (SzFP) - Ö - szarvasÖKÖR (SzM)

„Ö - ÖLELÉS és ŐRZÉS. Maga a jelforma is utal az ölelő két karra, a szeretetre, a szerelemre. De a kinyújtott két karnak távol is kell tartania a méltatlanokat, vagyis önmagunkat is szeretni kell, védeni, őrizni a gonoszságtól. Őrizni kell az erőnket, egészségünket, hiszen erősen és egészségesen több szeretetet és tudást adhatunk a világnak.” (FK)

„Ö - kezdődik az ÖKÖR fejének és szarvának ívelt jelével, ezt lehetett homokba rajzolni, de később szögletessé válik a keményebb feltételek között, majd 45 fokban elfordul, megkockáztatnám, hogy azért, mert így kevesebb helyet foglal. Aztán később a K marad meg belőle egy másik műveltségben.” (SzFP)

„Ö betű a homlokon lévő szarvakat mintáz, ami az ÖKÖR jelévé tette. A hosszú Ő a hosszú Ó ÉS A RÖVID Ö „összeházasításából” alkottatott.” (SzM)

P	- PÓLYA (FK) - PILLE, PIHE, PILLANGÓ, PUHA (SzFP) - PIHE (SzM)

„PÓLYA. Mellékvonalai olyanok, mint a pólya pántlikái. Pólyázzuk, pátyolgatjuk gyermekünket, legyen az valóságos testi gyermek, vagy szellemi, pl. valamely műalkotás. Puha pólyába tesszük, bepólyáljuk, ápoljuk fájós testrészünket. A

 betű „pólya” értelmezését megerősíti a Magyar Értelmező Szótár is (Akadémiai Kiadó, 2003), amely e címszó alatt, mint történettudományi adalékot közli, hogy pólyának nevezik a címer mezőjében lévő vízszintes sávokat. A magyar címerben a 4 ezüst sáv, azaz a 4 pólya a Kárpát-medence 4 folyóját, a Dunát, a Tiszát, Drávát, Szávát jelenti. A vörös-fehér sávos címer és zászló a honvisszafoglaló Árpád fejedelem és családja jelvényeihez tartozik a turulmadárral együtt, amely Kézai Simon krónikaíró szerint már Attila királyunknak is jelképe volt, s mint ilyen a magyar nemzet szent öröksége, amelyet maga Árpád fejedelem is szkíta, hun és még régebbi elődeitől örökölt.” (FK)

„P - PILLE, PIHE, PILLANGÓ, PUHA. A kínaiaknál a LYÓ Pú értelmezésével összekapcsolva PUPILLA a szem jele.” (SzFP)

„P - a PIHÉt idézi. A hosszában kettéhasított toll pontosan ezt formázza.” (SzM)

R	- REND (FK) - RÁCS, ZÁR (SzFP) - RÖGZÍT (SzM)

„R - REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak…

A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban.” (FK)

Sokféle rend alakult és alakul az idők folyamán, jó és szent célok érdekében a rendetlenség ügynökei azonban mindannyiszor közéjük furakodnak, igyekezve átvenni hatalmat és a Rend céljait érdekből rendetlenséggel cserélvén fel.

„R - a ZÁRással, RÁCSozással magyarázom, könnyen érthető. De! Ha úgy tekintem, hogy egy létra oldalra fordítva, akkor kifejezi a tér három dimenzióját is. A kis ferde középső jel is kifejezi az R-t.” (SzFP)

„R betű a két függőleges szár összekötéséről a RÖGZÍTés szót idézi” (SzM)

S	- SÁNC, SÁTOR (FK) - SÁTOR, SAROK (SzFP) - SÁTOR (SzM)

„S - SÁNC, azaz a fedezék, töltés, szekérvár rokon szavakkal együtt a földi, emberi, külső ellenség elleni védekezésre utal. Alakjában a SÁTOR képére is emlékeztet, amely szintén a védekezés, óvás egy formája.” (FK)

„S - SÁTOR, SAROK. Megvitatjuk, hogy előbb laktak-e mint beszéltek, főleg, ha vándoroltak. Igen, előbb lehetett sátruk, mint írásuk.” (SzFP)

„S - egy SÁTOR alakját mutatja.” (SzM)

SZ	- SZÁL, SZÁR (FK) - SZÁL, SZÁR, SZÁRAZ, SZIKÁR (SzFP) - SZÁL, SZÁR, SZÚR (SzM)

„SZ - SZÁL, SZÁR. A felülről lefelé húzott egyenes, az Égből a Földre vezető út, az Eget a Földdel összekötő SZÁL. Richard Webster az Asztrál utazás (Édesvíz Kiadó, 2001) című könyvében azokról a hagyományokról, tapasztalatokról és kísérletekről számol be, amikor az emberek földi testüket egy időre elhagyva, a szellemtestükkel utazásokat tesznek a Földön, vagy a világmindenségben. Az elmondások szerint ilyenkor egy ezüstszál szerű fénypászma köti össze anyagi testüket szellemtestükkel.

A

betű ugyanakkor a SZÁR-at is jelenti, amelyre, mint ahogy a növények szárából ágacskák sarjadnak, ráírjuk a mellékjeleket, és ezekből nő ki a többi betű. Egyik elődünket Szár Lászlónak hívták. A történészek szerint Árpád fejedelem déd-, vagy ükunokája volt.” (FK)

„SZ - szál, szár, száraz, szikár, szigorú, férfi minőség.” (SzFP)

„SZ - betű láthatóan SZÁLfát vagy éppen SZÁRat jelent s ha azt mondom, hogy szúr, akkor ez is ezt a képzetet idézheti bennünk.” (SzM)

T	- TUDÁS, TANÍTÁS (FK) - TÁM, TARTÓ, TENGELY, TEJÚT (SzFP) - TÁMASZTÁS (SzM)

„T - TUDÁS, TANÍTÁS. Tanítók, tudósok, táltosok tanítanak, tökéletesítenek, terjesztik a tudást. A táltos, testi, lelki gyógyító, földsugárzások, ásványok, növények ismerője, a jog, a történelem tudója és nem utolsósorban művész is.” (FK)

„T - tám, tartó, tengely, Tejút. Nyelvészeti szempontból a Tangoroa, tengely, tenger, Tengri, Ten, Isten összefüggéseiről is lehetne beszélni.” (SzFP)

„T - a TÁMASZTÁS szavunkat idézi. A fatornácok tartóoszlopait ma is ilyen alakúra ácsolják.” (SzM)

TY	- ATYA (FK) - ATYA (SzFP) - TYÚKLÁB (SzM)

„TY - ATYA. Írásának 3-4 változatát ismerjük, az apró eltérések az íráshordozótól függtek. A  változatnál fára róva nehezen lehetett észrevenni a pontokat, a  változat pedig téveszthető volt a 100-as számjeggyel. Valószínűleg összefüggés is áll fenn a következő betűk és számok között: a  a számrovásban a 10-es, B betűként pedig a baba, a gyermek jele. A  a számrovásban a százas jele, TY betűként pedig az atyáé. Végül az , azaz ezer jelentése a sumerban dingir, azaz Isten, amely őseink tündér szavával rokon. A tündér régebben nem csak a női nemre vonatkozott, hanem a varázslatosnak, varázslónak tartott lényekre is. Az atya rangja tehát a gyermek és az Isten között van.” (FK)

„TY - ATYA - kapcsolódik a B nemző erejéhez. Kevés nyelvben van jelen, de az etruszkban igen, sőt a zöngétlenebb változatában - erősebb föníciai hatás? - mintha a gy szerepét is átvenné.” (SzFP)

„TY a TYÚKLÁB lenyomatára hasonlít.” (SzM)

U, Ú	- ÚJ ÚT (FK) - UST teste és talpa (SzFP) - régiesen UST az ÜST (SzM) - nyÚJTÁS, hÚZÁS (SzFP) - ÚTKERESZTEZŐDÉS (SzM)

„U - ÚJ. A megújulás, az új út jelképe. Kettős jel, amely lefelé is mutat. Ez azt jelenti, hogy az újításokba, a megújulásokba be kell építenünk a régiből a megtartásra érdemest. Ha nem őrizzük meg hagyományainkat, ha elhagyjuk a régiek ösvényeit és csak az új utakon járunk, ezek az utak nem felfelé, hanem lefelé fognak vinni.” (FK)

„U - hun áldozati üst. Ust. Fogója, teste, talpa.” (SzFP)

„U - üstöt jelent, amit régiesen USTnak mondtak.” (SzM)

Több ezer év távlatából is feltűnő a rovás U írásjelének és a belső-mongóliai áldozati hun UST (üst) képjelének hasonlósága.

„Ú - a kedvencem. Ha jó jurta van a közelben, akkor megnézzük a rácsokat, és megbeszéljük, hogy lehet a rácsok szögét szabályozva magasabb és kisebb alapterületű, vagy alacsonyabb és szélesebb építményt is létrehozni ugyanazokból az elemekből. A nyÚjtással kapcsolatos. Lehet hÚzni erre-arra, már Egyiptomban is a végtelen jele volt az ívelt, ma is használt változata.” (SzFP)

„Ú betűnk egy ÚTkereszteződés rajza.” (SzM)

Ü, Ű	- ÜL, PIHEN (FK) - ÜL (SzFP) - ÜLŐKE (SzM) - ŰR, VILÁGŰR (FK) - ŰR (SzFP) (SzM)

„Ü - ÜL, PIHEN, tehát Isten, vagy ember munkája végeztével leül, pihen, gondolkodik, összegzi eredményeit, új terveket készít. A legrégibb sziklafestményektől korunkig számtalan alkotásban láthatjuk viszont az ülésnek, pihenésnek, elmélkedésnek hasonló alapvonalakból álló megjelenítését. Nem véletlenül ábrázolta Rodin is ilyen alakzatban Gondolkodó című szobrát. A pihenésnek, elmélyülésnek, elmélkedésnek, tűnődésnek, töprengésnek és bölcselkedésnek alapvető feltétele a zajmentes környezet. Hamvas Béla írja, hogy „A magasabb világgal való érintkezés első feltétele a csend.” S mivel a csendet minden pillanatban gépkocsik, repülők dübörgése, riasztók visítása, hang- és képcsatornák üvöltözése, távbeszélők csörgése szakítja meg, egyre távolabb kerülünk a magasabb világgal való érintkezés, vagy egyszerűen csak a pihenés, gondolkodás lehetőségétől.” (FK)

„Ü - a svájci hun völgyben már van egy ilyen jel. Szerintem a könnyű szóhoz tartozhat, de erről korai nyilatkozni, csak súgás. Ebben a szögletes formában, ha képzeletben a tetejére rajzolunk egy fejet - ÜL.” (SzFP)

„Az „Ü” betűnk egy ÜLŐKÉt ábrázol. Gondoljunk csak egy székre oldalnézetből.” (SzM)

„Ű - ŰR, VILÁGŰR. A négy vonalka jelenti, hogy az űrből Földünkre, és a Földünkről az űrbe is vezetnek utak. Magában foglalja az üstökös jelentést is. Az üstökös megjelenése égboltunkon mindig nagy változást idéz elő a néphagyomány szerint.” (FK)

„Ű - az ŰR olvasatot el lehet fogadni. Belül üres, minden irányban kiterjed. Kifejezi az űrt. Hivatkozhatunk őseink csillagászati ismereteire most is. Bizse Feri, avatott, előttem járó munkatársam szerint éppen ellentéte a B-nek, mert az befelé irányul.” (SzFP)

„Az „Ű” betű ŰRt jelent s a „bogár” jeleinkre utalva, Szondi Eszti szellemesen űrbogárnak nevezte el.” (SzM)

V	- VÍZ, VÖLGY, VÁLYÚ (FK) - VÍZ (WASSer) (SzFP) - VÁLYÚ (SzM)

„V - VÍZ. A betű képe vízvájta völgyre emlékeztet, egyúttal lovak, tehenek itatójára, a vályúra. A víz a levegőhöz hasonlóan nélkülözhetetlen elem életben maradásunkhoz.” (FK)

„V - VÍZ. Ha több hullámot rajzolunk, akkor nem is kell bizonygatni. A gyerekek angolt vagy németet tanulnak, észreveszik, hogy fejére állítva a Wasser és angol megfelelője kezdőhangja is.” (SzFP)

„A „V” a lábakon álló VÁLYÚ formáját idézi, aminek a végét láthatjuk.” (SzM)

Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le, mégis magyar nyelvünkön érthető, érdekes észrevételt tehetünk a rovásírás M=V betűje és a MÓZES név jelentése kapcsolatában:

MÓZES = (jelentése) vízből kihúzott (vizes) = M-Z-S = V-Z-S = VIZES

Z	- ZÁSZLÓ (FK) - ZÁR (SzFP) - ZEBRA (SzM)

„Z - ZÁSZLÓ. A csapat zászlója, amelyen a csapat jelszava, jelmondata, az általa kitűzött legfőbb cél olvasható. Szükség van arra, hogy eszméinket néhány tömör mondatba összefoglaljuk és mint a keleti szerzetesek imáikat, ismételgessük, és lelkünkben folyamatosan lobogtassuk. Ha elemezzük a  betűt, látjuk, hogy kettős jel, a rend zászlójának két rúdja van, s az egyiket, a felfelé nyúlót odafönt tartják az Egekben. Egy nemzet számára zászlója a legszentebb ereklyék közé tartozik.” (FK)

„Z - zár. Az ősi mediterrán barlangokban is látható. Sokan házként értelmezik. Előbb volt, mint a ház.” (SzFP)

„Z betű ZEBRÁra vagy éppen a zongorabillentyűkre emlékeztet.” (SzM)

ZS	- ZSARÁT (FK) - ZSENGE (SzFP) - ZSENDÜLŐ (SzM)

„ZSARÁT. A Magyar Szókincstár szerint (Tinta Kiadó, 1999) a zsarát régies szó, jelentése parázs, tűz. Valószínű, hogy a zsarátnok foglalkozást jelentő szó, a tűz őrzőjét jelenti, aki védi a kihunyástól a parazsat, de a tűzvésztől is a tábort, vagy települést. Hasonlóan képzett szó pl. az írnok, látnok, stb.” (FK)

„Zs - ZSENGE. Ha terepen tanítok, bárhol lehajolva találok olyan növénykét, amelyik többet mond bárminél. De hasonlatos a T-vel, csak az féloldalas. Kiderült, hogy a kétoldalas tartót Zsámolynak hívják. Most se kellett csalódnunk nyelvünkben és írásunkban. Az etruszk írásban az 50 jele is, a 100 fele, többféleképpen írják, mindig gyanakodni kell, ha látjuk.” (SzFP)

„Zs a ZSENDÜLŐ növényt jelenti. A száron lévő két segédvonal hajtás, ami zsenge növényi rész.” (SzM)