Hungarikumok

 

Az etruszk írások megfejtésének kérdéseiről


Az etruszk írások megfejtésének kérdéseiről

A továbbiakban közzétesszük Szentesné Frigyesi Piroska rováskutató tanulmányát az etruszk írások megfejtésének legfontosabb kérdéseiről. A kutató a tanulmány végén feltárja előttünk néhány fontos etruszk írásemlék magyar nyelvű megfejtését is.

„Sokan, sokféleképpen próbálkoztak az etruszk műveltség rejtelmeinek feltárásával, írásemlékeik értelmezésével. A régészet, történelemtudomány, nyelvészet, irodalomtörténet, művészettörténet elmúlt másfélszáz évben elért eredményei alapján egy sokszínű társadalom képe bontakozik ki előttünk: az őshonos népesség műveltsége ötvöződött égei, kis-ázsiai, észak-balkán, duna-medencei, sztyeppei és kelet-alpi hatásokkal.

A nyelv természetének felismerése jelenti az első lépést az írásemlékek megfejtésében: eurázsiai ősnyelvről van szó, amely természetszerűleg megelőzte az indo-európainak nevezett nyelveket.

A második lépés a magyar nyelvvel való kapcsolat megtalálása. Csak utalunk a francia nyelvészek vizsgálati eredményeire, miszerint az élő nyelvek mindegyike legfeljebb 10%-nyi ősnyelvi elemet tartalmaz, miközben a mai magyar nyelv 68%-ot.

A harmadik lépés a székely-magyar rovásjelek és az etruszk írásjelek közötti hasonlóság felfedezése, figyelembe véve a Földközi-tenger vidékén használatos írások sajátosságait.

Számtalan „etruszk ABC”-vel találkozunk a szakirodalomban, szinte mindegyikre jellemző, hogy az etruszk írásjeleket a rá alakilag legjobban hasonlító latin, esetleg görög írásjelek hangértékével ruházzák fel. Ily módon nem egy esetben a magánhangzót mássalhangzónak tekintik, mint például az etruszk SZ-t a formai azonosság alapján I-nek olvassák, vagy az etruszk P-t E-nek. Márpedig egy ABC akkor használható, ha következetesen értelmes olvasathoz segíti a kutatót.

Több ezer etruszk írás- és nyelvemléket tartanak számon, óriási tehát a feladat. Mindamellett újszerű. Az alábbi megállapítások mintegy 50 írásemlék vizsgálatán alapulnak, természetesen a további munka során újabb adalékokkal szolgálhatunk.

Milyen nehézségek tornyosulnak napjainkban az etruszk írások megfejtésével próbálkozók elé?

Ismeretes, hogy a valamikori tirrének-etruszkok-toszkánok-rasnák különböző időpontokban, eltérő irányból érkeztek a félszigetre, önmagukat 12 nép szövetségeként azonosították. Ez a változatosság - beléértve az őket ért külső hatásokat - megmutatkozott a nyelvükben és írásukban is. Fonetikusan, tehát hangzás szerint írtak. Bármennyire is szeretnénk, nem találhatjuk meg a mai helyesírási rendszerek szigorát, annak ellenére, hogy törekedtek az egységesítésre, aminek következtében az évszázadok során az írásjelek száma csökkent.

Az egyes népcsoportok között főként a sziszegő hangok használatában volt eltérés. Ebből adódóan a megfejtés során fejtörést okozhat a Cs, Zs, Dzs, Z hangok elkülönítése, miközben az SZ és S általában jól azonosítható, bár néha egymás helyébe lépnek az olvasás során.

Eltérő volt a kiejtés zöngésség tekintetében is. Áthallásokat tapasztalunk a sziszegő hangok mellett a P, F,V, valamint a T, TY és D, illetve R és L hangok között. Úgy tűnik, hogy a GY-t nem találjuk, ellenben TY-t gyakran a GY helyén is lágyan; illetve Mario Alinei megtalálta a DZ-t zöngésen: DZILA mint méltóságnév, a magyar nyelvben Gyula kiejtéssel ismert. Miként más nyelvekben, úgy az etruszkban is tapasztalható áthallás a V mint mássalhangzó és az U mint magánhangzó között, jelölésük is hasonló, vagy azonos.

A nehézségeket fokozza, hogy egy hangnak több jele is lehetett, főként a régebbi - egységesítés előtti - írásokban. Másrészt formára nagyon hasonló jelek más-más hangot jelölhettek. Főként ez utóbbi jelenség miatt nő a szóba jöhető variációk száma olvasáskor. Ha hosszú egybefüggő szöveget olvasunk, akkor nagy biztonsággal, ellenőrizhető módon meghatározhatjuk egy „rendhagyó” jel hangértékét.

Sok gondot okoz az I, J és a T elkülönítése egyes esetekben.

Magánhangzóként az A-t, O-t, U-t és I-t jelölték.

Szólni kell a számírásról is. A római számok rendszere az ismert etruszk számrendszeren alapul, amely megegyezik a székely-magyar rendszerrel. E számjelek - kevés kivétellel - hangértékkel is bírnak, és tévútra vezethetnek, ha nem ismerjük fel őket egybefüggő szövegben. (A régebbi korokban a szám-írásokban is voltak eltérések.)

A nyelv vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg a ragozásról. A tapasztalat azt mutatja, hogy - legalábbis az írásban - a magyarhoz hasonlóan ragoztak, de egyszerűbben, mint a mai magyar nyelv. Ha egy felsorolásban egyszer kiírták a ragot, a következő szóban már nem. Több írásemlékben arra is van példa, hogy az egyértelműen kikövetkeztethető ragot nem írták ki.

A legfontosabb természetesen a szókincsbeli egyezés. A vizsgált emlékek alapján túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szavak átlagosan 50-60%-ban hasonlóak, vagy azonosak mai magyar nyelvünk szavaival.

Nagyon fontos azonban annak megítélése, hogy adott esetben valóban etruszk írásemlékkel állunk-e szemben? A föníciaiként ismert emlékeken is találunk néhány ősnyelvi-magyar kifejezést. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a valamikori Etrúria területén talált minden egyes írásemlék etruszk. A más néptől való származás esélye alacsonyabb a helyhez kötött írások, például a sírfeliratok esetében, de mindenképpen megfontolandó szállítható tárgyak vizsgálatakor. Különös gondot kell fordítanunk a görög és az etruszk műveltség elemeinek megkülönböztetésére, de a szomszédos népek - oszk, umber, venét, rétiai - írásában található egyes tipikus jegyek ismerete elengedhetetlen. Pallottino szerint az oszk és umber nép nyelvére és írására is hatással volt az etruszk műveltség. Sajnos a tudomány még adós az ókori itáliai írásemlékek rendszerezésével idő- és térbeni szempontok szerint. 

Az ABC-vel kapcsolatos megállapításaink alapjául forrásként Bodnár Erika munkái szolgálnak. Az összesített ABC-t a mellékelt táblázat tartalmazza.

(A tanulmány összeállításához felhasznált irodalom:
Mario Alinei: Ősi kapocs - a magyar-etruszk nyelvrokonság, Allprint Kiadó, 2005
Bodnár Erika: Az etruszk-magyar aranylemezek titka, Színia Budapest, 2005
Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában, Corvina Budapest, 1977
Massimo Pallottino: Az etruszkok, Gondolat Kiadó Budapest, 1980
Dr. Szabó Károly: Etruszkok és magyarok, Kárpátia Műhely Budapest, 2008
Mesterházy Zsolt: A magyar ókor, Kárpát Ház Budapest, 2003
Mika Waltari: Turms a halhatatlan, Magyar Elektronikus Könyvtár
Rozsnyai Ágnes: A magyarság spirituális gyökerei, Püski Kiadó Budapest
Tóth Zsigmond: Divine Antiquiteties, Heraldika Kiadó, Budapest, 2005
Vacano Otto Wilhelm: Die Etrusker in der Welt der Antike, Hamburg, 1957
Varga Csaba: Szavaink a múltból, FRÍG Kiadó, 2010
Zászlós Zsóka György: Toszkánai harangok, Budapest, 2001)

Azt gondolnánk, hogy a magas műveltségű etruszkok kizárólag mitológiai jellegű írásokat hagytak az utókorra, elvont mondanivalóval, azonban az írás-emlékek többsége hétköznapi életükhöz kötődik, még a sírfeliratok is az elhunyt életével kapcsolatosak. Ez azt jelentheti, hogy az írástudás nem kivételes célokra fenntartott kiváltság volt, hanem a mindennapi élet része. A falra festett és kőbe vésett sírfeliratok mellett megmaradtak fémlemezekre írt szövegek, dísz- és használati tárgyak feliratai, ceremónia-leírások is.

A legismertebb terjedelmes emlékek: a PERUGAI HATÁRKŐ, a LEMNOSI ÁLDOZATI KŐ, a MAGLIANOI ÓLOMLEMEZ A és B oldala, a CAPUAI TÉGLA, a PYRGI ARANYLEMEZEK és a ZÁGRÁBI HALOTTI LEPEL.

Nagyon érdekesek az életképek, rövid, de velős megjegyzésekkel, melyeket sok esetben bronztükrök hátoldalán találunk. Az életképekkel célszerű a munkát kezdeni, mert a rajz támpontot ad az írásbeli mondanivaló megfejtéséhez, az írás értelmezése pedig segít a kép üzenetének megértésében. A komoly elmélyültséget igénylő munka során közel kerülünk az etruszkok - különös módon ismerősnek tűnő - érzés- és gondolatvilágához, varázslatos időutazás-élményben részesülünk.

Elsődleges feladat a mássalhangzók felismerésére és hangértékének megállapítása. Ezután a szó hangrendjét - magas vagy mély - kell meghatározni. Az etruszk írásokban a magánhangzót ritkán írják ki, feltételezhetően éppen a hangrend és hangrendváltozás jelölése céljából tették meg. A hiányzó magánhangzókat következtetéssel kell meghatározni. Itt óriási előnyt jelent a gyorsírói képzettség és gyakorlat, a rovás- és a gyorsírás szabályrendszerének szinte teljes azonossága miatt. Az egyezés nem véletlen, hiszen a ma használatos gyorsírás alapjait Cicero írnokától, Tirótól származtatjuk, azonban nem ismerjük az előzményeket. Nem kizárt, hogy már korábban is léteztek gyorsírásos rövidítési rendszerek, hiszen igény volt a szónokok szavainak azonnali lejegyzésére. A dolog természetéből adódóan ezek a feljegyzések kőbe vésve nem maradhattak fenn.

Miközben lépésről lépesre haladunk az etruszk írás sajátosságainak megértésében, felfedezünk szabályszerűségeket, megismerünk ismétlődő, sajátos kifejezéseket, jelképesen félreteszünk egyes jelkombinációkat, hogy aztán egy későbbi időpontban, valamely olvasmányélmény hatására kipattanjon az isteni szikra… Később már jó eséllyel foghatunk hosszabb írások értelmezésébe.

A nyelv- és írásemlékek hiteles megfejtéséhez a magyar anyanyelv, a rovásírás, esetleg a gyorsírás birtoklása mellett szükség van az etruszkok történelmének, életviszonyainak átfogó ismeretére is.

Tudnunk kell, hogy az egykor hatalmas, gazdag és művelt etruszk nép az időszámításunk előtti évezred második felének szorongattatásai során komoly tragédiákat élt át, fokozatosan elveszítette területeit, számban is megfogyatkozott. Kezdetben a görögök támadásai miatt kényszerült védekezésre, később a rómaiak ellen, mígnem - legalábbis látszólag - gazdag műveltségével együtt beolvadt a Római Birodalomba. Emlékeik mondanivalóját e tények ismeretében érthetjük meg.

Nemcsak nyelvük, írásuk, hanem zenei életük és színházművészetük is magas fokon állt. A sorstragédiák ellenére megőrizték humorérzéküket, szívesen komédiáztak, kifigurázva az életszerűtlen mitológiai elemeket. A színházi bronztükrök hátoldalának rajzai tanúskodnak erről.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. május 18. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 1,447 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Tudás a jelben. A magyar rovásírás ősi betüsora
Előző cikk: Etruszkok és magyarok rovásírása Következő cikk: Néhány etruszk írásemlék magyar nyelvű megfejtése


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: