„Negyven éve foglalkozik a magyar nyelv kutatásával, s ehhez a világ számos nyelvét is tanulmányozza, legújabban a szanszkrit, a japán és a perui ragozó nyelvet, a kecsua indiánt. Munkássága során megállapította, a világ háromezer nyelvét tekintve, a magyar mindegyiktől eltér. Jellemző rá, hogy ragozó nyelv, és kitörni belőle illetve beléje törni is egyaránt nehéz. Valójában a magyarság megmaradásának is ebben van a lényege. Az író megállapítása szerint a magyar nyelv olyan egyedi értéke a nemzetnek, hogy ahhoz hasonlítható, mintha atombombánk lenne. Ez a nyelv ugyanis nem a nyelvtana felől közelíthető meg, hanem a valóság irányából. Megtalálható benne az ősmagyarság élete, ugyanakkor zenei tulajdonságokkal rendelkezik. A magyar nyelv a ragok, képzők segítségével rendkívül változatos, tele van finomsággal, árnyaltsággal és matematikai logikára épül. Nem véletlenül található annyi magyar a számtan, biológia, fizika tudományának élvonalában világszerte és az úgynevezett kreativitásunk képességünkből, abból a rendkívüli nyelvből természetesen következik, amely megtartott bennünket magyarnak.”
