Hungarikumok

 

Mit mondanak nyelvünk eredetéről a kutatók?


Mit mondanak nyelvünk eredetéről a kutatók?

1825: Berzsenyi Dániel: „Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.”

1835: Henry C. Rawlinson angol katonatiszt - görög-latin, perzsa, arab nyelvet tanult orientalista - elkezdte másolni a Behistun-i sziklafalra vésett Darius emlékmű háromnyelvű szövegét. 

1850: Bonay Jácint (püspök), aki a szabadságharcot mint tábori pap szolgálta, ezért külföldre kényszerült, - Londonban székely rovásírás és magyar nyelv ismertetésével segített Rawlinsonnak a sziklafal 2. helyén lévő sumér feliratok megfejtésében.

1852: Edward Norris kutató lefordította a Rawlinsontól kapott Behistun-i sziklafalról másolt szövegrészt és azt felolvasta a Roy. Asiatic Soc. előtt. Ebben kimondja, hogy: „A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám, az, amelyet főleg Ugornak neveznek s önmagában foglalja a magyart...”

1853: H.C. Rawlinson a sumérok létezését igazoló tárgyi bizonyítékokat talált. Agyagtáblákon és feliratos téglákon felfedezi a sumér írást és nyelvet, amelyet széles értelemben szkítának nevez. Azonosítja a sumérok városait és lakóhelyeit Mezopotámia déli részén. Megállapította, hogy a legrégibb ékiratok szkíta nyelven íródtak.

1854: Julius Oppert, hamburgi születésű francia tudós a Fresnel vezetése alatt álló expedícióval ásott Mezopotámiában 1851 és 1854 között. Babilonból Prof. Spiegelhez írt és közzétett levelében írja: „A most megtalált szótagírás szkíta.”

1855: Mezopotámia őstelepes népét sumérnak nevezte el.

1856: Rendszerezi az ismert ékírásokat és megállapítja, hogy azok mindegyike az első képírásból fejlődött ki, amely egy szkíta jellegű nép találmánya.

1857: Mátyás Flórián nyelvész, az MTA tagja, aki levelezésben állt Opperttal, írja: „Én Opperttól nyerém a szavaknak sok kincseit és hívám fel figyelmét, hogy mennyire hasonlítanak a magyar ősi nyelvezet szavaihoz.”

1860: Julius Oppert nyomatékosan rámutatott arra, hogy a sumér nyelv rokonságban van a magyarral. A német nyelvészek és tanárok kieli nagygyűlésén kijelentette: „Mezopotámia turáni őslakóinak egyetlen helyes megnevezése sumér.”

1870: Archibald H. Sayce, oxfordi orientalista professzor megfejti az első egynyelvű sumér szöveget, és annak nyelvtani elemzését is adja. Szerteágazó nyelvészeti összehasonlítást végez. Ennek folyamán teljes turáni népcsoportok nyelveinek a sumérral való rokonságát vizsgálja. Legközelebbi összefüggéseket a magyar és baszk nyelvvel talált. Eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Ő is a magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumér nyelv olvasásához.

1870: Francois C. Lenormant, a bámulatos tehetségű francia nyelvész kimutatta: „A sumér nyelv nemcsak szóállagában, hanem szerkezetében is turáni nyelv.” Alapossága legjobban kitűnik a magyar hangtörténet mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvemlékeinket így a Halotti beszédet, a Margit legendát és a Huszita Magyar Bibliát is felhasználta. 1873: Rendszerezi és összeállítja az első teljes sumér nyelvtant. Ugyancsak elvégzi a sumér és az ural-altáji nyelvek nyelvtanának és szókincsének részletes összehasonlítását, bizonyítva rokonságukat.

1873: Eduard Sayous francia történész sumér nyelvelemzései megerősítik Lenormant összehasonlító megállapításait. 1869-ben és 1896-ban járt Magyarországon, megtanult magyarul. Munkássága elismeréseként tagja volt az irodalmi Kisfaludy Társaságnak.

1875: Francois C. Lenormant határozottan hirdette, hogy az „írásfeltalálók nyelve” a magyarhoz áll legközelebb, ezért a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából Magyarországra utazott. A káldeaiak ősi nyelve és a turáni nyelvek című könyvében a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiejtés módjára támaszkodva folytatta a sumér és turáni nyelvek összehasonlítását. A magyar hangzóhasonlítás törvényszerűségét megállapította a sumérban is.

1875: Heinrich Gelzer svájci nyelvész Das Ausland-ban megjelent cikkében megállapítja, hogy a sumér főnév- és igeragozás alakjai olyanok, mint az agglutináló turáni nyelveké.

1875: Oscar Peschel, német etnográfus, lipcsei egyetemi tanár írja: „Úr városában találták ki a legrégibb ékírást, az úgynevezett sumér-akkád írást. Ezt az ősnépet turánnak nevezik.”

1876: Dophus Ruge német tudós a Die Turanier in Chaldäe című művében megállapította, hogy a „sumérokkal most, íme, a turániak között egy elsőrangú kultúrnép tűnt fel.”

1879: Torma Zsófia kutató régész - Rómer Flóris ösztönzésére 1875-ben kezdett ásatásai folyamán a Maros menti Tordoson és környékén 10.387 db-ból álló sumér jellegű leletre bukkant. A kb. 4500 éves cseréptöredékeken közös 4 ősi székely rovásjelet talált. Utalt a tordosi jelek és az asszír - babiloni írásbeliség kapcsolatának lehetőségére. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Babilon ősnépe a turáni fajhoz tartozó sumér-akkád nép.

1881: Ernest De Sarzec francia kutató felfedezi Lagas-t, az első sumér várost, ahol az ásatásokból 40.000 ékírásos agyagtábla került felszínre.

1883: dr. Halász Ágoston kassai püspök: Legújabb ősnyelv című dolgozatában világosan vezeti az emberi civilizáció terjedésének vonalát a sumér eredetitől az asszíron át a hettitához, majd a göröghöz. Befejezésként állítja, hogy az emberi nem polgárosultságának első úttörői a magyarokkal azonos népfajhoz tartozó sumérok voltak.

1887: dr. Giesswein Sándor kanonok, nyelvész: A sumér-magyar rokonság bizonyítására - az embertani érvek mellett - alapos nyelvtani összehasonlítást végzett. 1. Kimutatta a sumér személyes névmások és a magyar tárgyas igerago-zás személyragjainak egyezését. 2. Mindkét nyelv agglutinuálisan ragozó. 3. A viszonyragok és képzők a sumérban ugyanúgy mint az ural-altáji nyelvekben, elkopott főnevek. 4. Rokon vonása a sumér és az ural-altáji nyelveknek, hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó viszonyait. 5. Közös jellemzője e nyelveknek a birtokrag használata, amelyekhez további viszonyragok illeszthetők. 6. Világosan levezethető több magyar és sumér birtokrag közeli rokonsága.

1896: dr. K. A. Hermann észt kutató Rigában, az orosz régészek kongresszusán tartott előadásában mondta: „A törvényszerűségek és azonosságok alapján az a véleményem, hogy a sumér nyelv rokona az ural-altájinak.”

1900: dr. Ferenczy Gyula egyetemi tanár A szumirok nemzetiségi és nyelvi hovatartozása című művéből idézve: „A rendelkezésre álló bizonyosságok nem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a szumirokat a turáni népek egy ősi ágának tartsuk.”

1913: Galgóczy János nyelvész rámutatott arra, hogy a magyarhoz hasonlóan a sumérban is megvan a különleges alanyi és tárgyi kettős igeragozás.

1916: dr. Varga Zsigmond, 14 nyelven beszélő és író egyetemi tanár Ötezer év távlatából című műve alapján, 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia elismerte a sumér és az ural-altáji nyelvek azonosságát.

1926: dr. Aczél József kutató nyelvész, Szittya-görög eredetünk című művében megállapítja, hogy 1. „grammatikánk és háromezer tőszavunk egyezik a hellén-göröggel.” 2. „A székely-szittya és Ó hellén írás azonos.” 3. A szavak egy részének leírása is meglepően hasonló (jobbról-balra olvasandók). Egyedülálló nyelvi jelenség az egész világon, hogy szabályszerű hexameter formában verset a klasszikus ógörög és latin nyelven kívül csak magyar nyelven lehet írni. „Néhány népdalunk melódiája oly régi, hogy azokat már a szittyák is dalolhatták a „muszikosz” zenéje kíséretében.” Példa görög-magyar szómegfelelésre: domb - tumbosz, szem - pszamme, forró - purros, kapa - szkaphosz, falu - polisz.

1932: Clement Edgar német nyelvészt annyira meglepte a neki ismeretlen nyelv zenéje, hogy megtanul magyarul. Szerinte a magyar nyelv szinte megdöbbentő mágikus erejű, mély lelkiséget tükröz és csak a legmagasabb rendű, legfejlettebb - különösen a régi klasszikus nyelvek - foghatók hozzá.

1939: Bárczy Géza egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felfedezte és bizonyította az ötezer éves helyhatározói sumér ragoknak a magyar nyelvben való azonos létezését.

1940: Sir Leonard Wooley angol régész, nyelvész, kiásta Ur Chaldeorum sumér várost. A több mint 400.000 cseréptábla ontotta a nyelvészeti anyagot. Glossariumok készültek, köztük, a római Institutum Biblicum nagy 6 kötetes Sumerisches Lexicon-ja kb. 4000 szó megfejtésével.

1943: Hóman Bálint történész: „A sumérok nyelve mai ismereteink szerint jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik. A magyar nyelv kaukázusi és ismeretlen eredetűnek mondott ősi szavaink elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a sumér és hutti-huri nyelvemlékeket.”

1948: René Labat, a Párizsi L'École des Hautes-Études tanulmányi igazgatója, hallgatói részére sorszámmal rendezett sumér ékjel szótárt állított össze.

1953: P. Anton Deimel S. J. a római Institutum Biblicum igazgatója, a Sumerisches Lexicon szerzője kijelenti dr. Bobula Idához írt levelében: „A legkisebb aggályom sincs a magyar-sumér rokonság elfogadására.”

1962: Orbán Árpád kutató - a dr. Aczél József által bevezetett valószínűségi számításra alapozott - a nyelvfejlődést figyelembe vevő kormeghatározó szórokonítási rendszert fejlesztette ki.

1963: dr. Padányi Viktor történész, a Dentumagyaria című művében a sumér-magyar szókincs fonetikai és tartalmi vizsgálata alapján megállapítja, hogy: „A sumér és a magyar nyelv szelleme, szerkezete és nyelvtana olyan mértékben egyeznek egymással, amilyen mértékben mind a ketten különböznek más nyelvektől.”

1966: Harmatta János akadémikus, írástörténész megállapította, hogy az 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész által Tatárlakán feltárt gödörben talált 1 db kör és egy téglalap alakú rajzos agyagtáblák jelei, a sumér piktogramokkal összehasonlítás segítségével, minden nehézség nélkül értelmezhetők.

1968: dr. Zakar András nyelvészeti és művelődéstörténeti kutató a nyelvfejlődési időmeghatározás alapján kimutatta, hogy a magyar nyelvben ötezer év múltán is 100 szóból 63 sumér és 12 akkád. Ez pedig nemcsak rokoniságot, hanem egyenesen leszármazást mutat. A legújabb tudományos módszerek azt igazolják, hogy a sumér-magyar nyelvvizsgálatok biztos történeti, régészeti stb. alapon állnak.

1970: dr. Bobula Ida bölcsész, történész, hét nyelven tökéletesen beszélő kutató, a Sumír rokonság és A Magyar Nemzet Eredete - meggyőző erejű – könyve után megjelent Kétezer Magyar Név Sumír Eredete című művében bemutatja, hogy a magyar nevek nagy része érthetővé válik a sumér szótár segítségével. Elemzéseire támaszkodva kimondja, hogy „a honfoglalók magukkal hozták a sumérból fejlődött szittya nyelvet.”

1976: Magyar Adorján: „A legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság saját rovásírását csak a kereszténységre térése után kezdte elhagyni (mert)... az egyház ezt a pogányság maradványaként kezelte.”

1976: dr. Novotny Elemér kutató nyelvész: Sumír Nyelv = Magyar Nyelv című, Svájcban 1976-ban megjelent könyvében meggyőző erővel bizonyítja, hogy a sumér szókincs jelentős része megegyezik a magyarral. Bemutatja, hogy René Labat ékjeltáblázatában 13 sumér jel azonosítható és értelmezhető a székely rovásírás betűivel.

1976: dr. Osetzky Dénes, kutató (mérnök) arra a következtetésre jutott, hogy: „Amennyiben a szumérfajta elemek megjelenése a magyar nyelvben népi csatlakozásnak folyamodványa, akkor e hatások közvetítője csak egy olyan csoport lehetett, amely embertanilag beleillik a honfoglaló magyarság fajképébe.”

1976: dr. Badiny Jós Ferenc egyetemi tanár megállapította, hogy „A szumír ékjelkészlet kb. 4800 és ebben nincsenek benne az összetett ékjelekből alkotott szavak.” A sumér-magyar egynyelvűséget 6000 éves ékirattábla ismertetésével bizonyította. Magyarázatot adott arra (...) hogy hun-gar nevünk - éppúgy, mint az ázsiai hun név is - éppen 5000 éve ismeretes és a ma sumírnak nevezett mah-gar társadalom nyelvét is így nevezte.”

1977: Csőke Sándor kitűnő nyelvész végkövetkeztetése szerint: A magyar nyelv a) önmagából eredő ősnyelv b) szerkezeti rendszere elemeivel együtt magyar c) szókincsének 95%-a magyar eredetű.

1977: dr. Gosztonyi Kálmán a párizsi Saint-Michel Kollégium tanára, francia állami támogatással kiadott Összehasonlító szumír nyelvtan című, tudományos alapossággal írt művében kimutatja, hogy 53 sumér nyelvtani sajátosságból 51 egyezik a magyarral. Pl. a) A jelző egyes számban - a jelzett főnév többes számban van (jó emberek). b) A kérdő névmások és a számjegyek kaphatnak birtokos ragot (mi-d van?, az én tíz-em), c) Egyes és többes számot is jelenthet a megnevezés (kéz, juh). d) Ugyanaz a szó képviselheti mindkét nemet (ember, gyermek, testvér). e) A független igék egymagukban alkothatnak mondatot (fájni; fázni). A nyelvtani részen kívül bemutat a prof. Labat által összeállított jegyzékből, az Orbán Árpád új kormeghatározó módszerével vizsgált, 93 sumér szót.

1980: dr. Oláh Béla magánkutató Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete című könyvében megállapítja a következő azonosságokat: 1. A magyar magánhangzók és mássalhangzók állománya teljesen azonos a sumérral. 2. Magánhangzó illeszkedés van mindkét nyelvben. 3. A szavak nem kezdődnek két mássalhangzóval. 4. A két nyelvrendszer azonos: agglutináló, azaz ragozó. 5. Nem különböztet meg nemeket. A magyar igeragozás a sumér tökéletesített formája.

1988: Forrai Sándor tanár, írásszakértő a Kolozsvári Múzeumban lévő 11.000 darabból álló gyűjteményben a cseréptöredékeken, a Torma Zsófia által felismert 4 ősi székely rovásjelen kívül még további 8 betűt azonosított. Megállapította, hogy a Tatárlakán 1961-ben (N. Vlassa) talált, négy részre osztott agyagkorong tíz képjele közül a magyar rovásírás 6 betűjele tisztán felismerhető, kettővel pedig szoros kapcsolatban van. A magyar rovásírás eredetét a kb. 3500 éves rovásokra vezeti vissza, utalva a mezopotámiai írásokkal való összefüggésekre. Nem véletlen, hogy a képírásokból kialakult, lineáris betűírás rovásírásként, mint a magyar nép íráskultúrája, máig is fennmaradt, annak ellenére, hogy immár 1000 éve történt a 34 jelű rovásunkról a kettős mássalhangzók kifejezését nehezítő 24 betűs latin írásra való áttérés.

1989: dr. Erdélyi István régész Sumér rokonság című könyvében írja: „...egyetemeink tanszékein legyen képviselője az assyrológiának is, amelynek szakkörébe a szumír kutatás is tartozik.”

1990: dr. Makkay János régész A tartariai leletek című tanulmánykötetében megállapítja „...az értelmezési és fordítási kísérletek önmagukban is a Dzsemet Naszr-írással való valamilyen kapcsolatot igazolják.”


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. május 6. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 2,301 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Tudás a magyar nyelvben
Előző cikk: Gondolkodók a magyar nyelvről Következő cikk: Ismétlődő nevek szerte a világban (A Tamana-jelenség felfedezése)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: