Az élővilágra jellemző a viszonylagos változás és állapodottság.
Hogyan tükröződik ez a magyar nyelvben? NŐ és ÁLL.
Képzett szóként ebből származik a NÖvény és ÁLLat, mert a növény viszonylagosan gyorsan növő nő-vevény, az állat pedig viszonylagosan áll-ott.
A növény a növés minőségét fejezi ki, az állat az állapotét.
E két minőséget számtalanszor fejezik ki növényi és állati ábrázolással.
(Az „állat” szónak a régi magyarban igen tág jelentésköre volt: lény, lényeg, létező, élőlény, emberi lény, az állatvilág tagja, filozófiai értelemben vett őselem.)
A Magyar Szent Korona fényfelszabadítási művelete többször is átvezet úgy a négylábú állattal jelzett tűz elemén, mint a madárral jelölt levegő elemén. Látni lehet azon apró alapjeleket is, négyes osztatú virágszirmokat, melyek a kiteljesedett fény megidézői a manicheista kéziratokban. Azé a fényé, mely földi lekötöttségéből ezen elemeken keresztül tud felszabadulni.
