A hatalmas ismeretanyaggal rendelkező tudós több-kötetes művében, lebilincselő és olvasmányos stílusával vezet el minket a történelem eddig elképzelhetetlen következtetéseihez.
„...saját kíváncsiságom kielégítéséért kutatni kezdtem, hogy milyen is lehetett valójában az emberiség története. Ekkorra már tudtam, mit kell tennem. Egyszerűen le kell hámozni a politikai, társadalmi érdekeket az események bemutatásáról. Mert a leírt szövegekből is ki lehet piszkálni a valóságot: a régiek írásaiban valahol eldugva mindig ott lapul az igazság. De mindent egyeztetni kell a leletekkel is. Aztán egymás mellé kell tenni a hihető dolgokat.
Vagyis miről van szó?
Annyira kusza, annyira telve van hamisságokkal, megkövült s körömszakadtáig védett tévedésekkel az „elfogadott”, vagyis a tanított történelmi ismeretek halmaza, hogy ennek toldozása-foldozása, javítgatása semmire sem vezet már. Tehát nem tehetünk egyebet: tiszta lappal elölről kell kezdeni mindent a nulláról. Én ezt tettem meg.”
„Miután összevetettem a világ népeinek nyelvét, társadalmát, anyagi kultúráját, egyetlen ősnéphez kerültem vissza. De nem pár ezer egyedből álló, csontokból ránk maradt leletek népére. Az ősnép ma is él a világ több pontján. Az összes többi belőle fejlődött ki, vagy vált el. A legmegdöbbentőbb az, hogy évezredekkel ezelőtt a Biblia is leírta. „Egy nyelv volt és egy nemzet”. És pontosan ez történt. Megpróbálom bemutatni hogyan, miként.
Ebben a kötetben kizárólag azokkal a népekkel foglalkozom, akik teljes bizonyossággal a babiloni nyelvkavarodás előtt évtízezredekkel beszélték az ős-nyelvet, melyet egyéni fejlődési formájában a mai napig is megtartottak.”
„Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt rájöttem, hogy létezett egy egységes eurázsiai nyelv, társadalmi szervezet, jogszokások, életmód. Az emberi történelem legdemokratikusabb, legemberségesebb formája. Mai szóhasználatunkkal elmondhatnánk, hogy létezett egy egységes Eurázsiai Birodalom. Ez így is van, meg nem is. Hiába beszélünk szkíta, hun, kazár, kínai, kelta, indiai vagy akár magyar birodalmakról, mert létezett is, meg nem is.
Maga a birodalom szó feltételezi, hogy valaki birtokolja, tulajdonának mondhatja valamely nép életterét. Ilyennel a sumérok, majd az egyiptomiak megjelenéséig nem találkozunk.
Nincsenek öröklő-vezető családok. Sőt a vezetési feladatköröket évente újraválasztással felújítják. Időközben kiderült az is, hogy voltak olyan személyek, akikben bíztak az emberek. Minden évben újraválasztották egy adott feladatkörben. Mindaddig élen maradt, amíg maradéktalanul el tudta látni munkáját. A vezetők a közösség szolgái voltak.
Évekig beszéltem erről különböző kongresszusokon, végül megkerestek orosz szakemberek, hogy arról érdeklődjenek, ismerem-e Lev Gumiljov munkáit. A leningrádi kutató ugyanezt állította előttem legalább egy évtizeddel.”
