Marcus Junianus Justinus történetíró, aki valószínűleg Kr. u. a II., mások szerint a III. vagy IV. században élt, kivonatot készített Trogus Pompejus világtörténetéből. E kivonat azért becses, mert eredetije azóta elveszett. Műve nagy szerepet játszott a középkor megismerésében.
Az alábbi részlet a szkítákra vonatkozóan tesz fontos megállapításokat.
„A scythák által véghezvitt fényes és nagyszerű tettekről szóló beszámolót a scythák eredetével kell kezdenünk. Mert eredetük nem kevésbé volt híres, mint hatalmuk, és nem kevésbé váltak híressé asszonyaik vitézsége folytán, mint a férfiaké által, hiszen ez utóbbiak alapították a párthusok birodalmát és Bactriát, asszonyaik pedig az amazonok országát, úgyhogy valóban, ha szemügyre vesszük a férfiak és az asszonyok véghezvitt tetteit, bizonytalanná válik, melyik náluk a két nem közül a híresebb.
A scythákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a scythák és az egyiptomiak között hosszú időn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felől. Az egyiptomiak azt hirdették, hogy a világ keletkezése idején egyes földrészek a Nap túlságos hevétől izzottak...
Ezzel szemben a scythák úgy gondolták, hogy a mérsékelt éghajlat nem érv a régiség mellett. A természet ugyanis szerintük, mihelyt a meleg vagy a hideg mértékét megszabta az egyes vidékek számára, az élőlényeket is mindjárt úgy hozta létre, hogy a vidéket elviseljék; de még a fáknak és a növényzetnek a fajtáit is az egyes vidékek viszonyaihoz alkalmazva tette változatossá. És amennyivel a scythák éghajlata zordabb, mint az egyiptomiaké, annyival ellenállóbb a testük és a jellemük is. Egyébként is a világ, amely most részekből áll, egykor egységet alkotott: akár árvíz borította a világ keletkezésekor a szárazföldet, akár tűzben állt minden, ami a világot is létrehozta, a világnak mindkét keletkezési módja szerint a scythák győznek az eredet tekintetében. Mert ha a világ eredeti létformája a tűz volt, amely lassanként kialudva helyet adott a szárazföldnek, akkor a föld egyetlen része sem különült el a tűztől a hidegség következtében az északi részeknél előbb, annyira, hogy még most sincs egyetlen földrész sem, amely a hideg következtében fagyosabb volna ennél. Egyiptom pedig és az egész Kelet a legkésőbb lett mérsékelt éghajlatú, hiszen még most is a Nap perzselő melegétől izzik…
Így, ami az emberek régiségét illeti, látnivalóan Egyiptom a legutolsó (amely a szárazföldek közül a legfrissebbnek látszik, az iszapot magával hordó Nílus gátmunkálataiból, azaz a királyok védműveiből kikövetkeztethetően).
Ezek az érvek legyőzték az egyiptomiakat és régebbi népnek mindig a scythákat tekintették.”
