Hungarikumok

 

Európai őstelepes népek


Európai őstelepes népek

A világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóirata, az amerikai Science, 2000. évének novemberi száma egy 17 tagú nemzetközi kutatócsoport által elvégzett, az európai népek humángenetikai kutatásának eredményeit közli. A genetikai vizsgálatsorozat Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint:

„- A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja.

- A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18, -11%-a az EU-7, - és 8,9%-a az EU-4 ősapa utóda.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3%-a négy ősapától ered, és 73,3%-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.”

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU-13+EU-14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!

A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a bizonyos Tat markert, ami uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe, Belső-Ázsiába, az ázsiai hunok irányába mutathat.

„...a Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.

2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu-19 haplotípus - őskőkori genetikai marker, a magyarokban, legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).

3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.

Genetikailag olyan, hogy „indoeurópai” nem létezik. Nincs „szláv” sem, csak „európai”, és értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt, „őseurópai”. (Természetesen a nyelvünk is és az írásunk is az!)

Géneket nem lehet „kölcsönözni”, „átvenni”, hamisítani, csak és kizárólag örökölni!

„A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakos-ságéval egyezik meg.” - olvashatjuk a Magyar Tudomány 2008/10-es számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!

„Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt.”

Az ún. honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.

Az EU-19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak Európában fordul elő. Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el. Ezek azok a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb. kultúra kisugárzott és történetileg, régészetileg is kimutatható a jelenléte.

Megállapítható, hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei egy közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az EU-19 haplotípus kulturális epizódjai.

Ezért a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az ázsiai népektől, hanem az EU-19 génállományú, őseurópai ősnép alkotott az említett helyeken civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi populációkkal közösen.

Ezért van az, hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus különbségeket mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU-19 őseurópai nép alapkultúrája adja, az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság kultúrája adja.

Ettől különbözik az etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az ázsiai huntól, az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a hurrita, a káld, a méd és a pártus, de az EU-19 genetikai és kulturális információs tartalma köti őket össze.

Ahol a szürke árnyalat megjelenik, ott az EU-19 őseurópai nép tartósan megtelepedett és keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a kerámiát, majd a kereket, kocsit, lovat, nyerget, nadrágot, zekét, kabátot és nem utolsósorban a hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény mellérendelő, köztulajdonon alapuló szerkezetét. (Ezt nevezik ma Szent Korona értékrendnek.)

Ezért az őstörténet-kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem fordítva.

Az angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát-medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory című művében.

„A Kárpát-medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát-medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni.”

A Kárpát-medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát-medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.

Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát-medencében 3 nagy műveltségkör virágzott:

- a Kőrös-műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, a Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére;

- a Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000);

- míg a Dunántúlon a dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).

Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi- és Cseh-medencén keresztül egészen a Rajna-vidékig.

H. Würm (Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta, hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az őscirokból i.e. 6.000-ben már befejeződött.

Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj és Csitár határában.

A Kárpát medencéből származik:

- az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel

- a korong előtti és a korongolt kerámia

- a gabona kinemesítése az őscirokból

- a fémbányászat

- a fémművesség

- a háziasított sertés és szarvasmarha

- az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!

Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, hogy az európai népek tanítómesterei a Kárpát-medencei scythák voltak.

Ezért köszönet és hála mindazon őstörténet-kutatónak, akik a Kárpát-medencei 50.000. éves nép történelmét, annak szeleteit feltárták, illetve ezen ősnép és más népek közös múltját, az ezen együttműködésből kifejlődő civilizációk „magyar” vonatkozásait feltárták.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. április 29. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 1,603 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Útjelzők a magyar történelmi kutatáshoz
Előző cikk: Kárpát-medencei azonosságunk Következő cikk: Magyar folytonosság


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: