Hungarikumok

 

Egy titokzatos nép, az etruszk


Egy titokzatos nép, az etruszk

„A magyar őstörténet tárgyalásakor általában nem szokás kitérni az etruszkok kultúrájának bemutatására. Sőt, ha a külföldi szakirodalmat lapozgatjuk, ott is az áll, hogy bár a tudósok rengeteg erőfeszítést tettek az etruszkok eredetének kutatására, nyelvük megismerésére, ez a kutatómunka igen csekély kézzelfogható eredménnyel járt. A hivatalos felfogás szerint az etruszk ismeretlen eredetű nép, nyelve is ismeretlen, holt nyelv.

Az etruszk kultúra és az etruszk nép az európai történelem színterén rendkívül fontos szerepet tölt be: Nyugat-Európa ókori históriája első fejezetének tekinthető az etruszk civilizáció. (...)

A magyar tudósokat és amatőr kutatókat is régóta foglalkoztatta az „etruszk rejtély”. Az 1800-as években, amikor az iskolai tankönyvekben azt tanították, hogy a magyar napkeleti nép, a szkíták leszármazottja, maradványaiban élt a köztudatban, hogy a szkíták egy csoportja Itália területén keresett hazát. Lehetséges, hogy ezek az itáliai szkíták voltak az etruszkok? (...)

(...)

Az a feltételezés, hogy az etruszk és a magyar nyelv és etnikum azonos illetve hasonló, nem új keletű dolog. Horváth István már 1825-ben leírta, hogy a görög-országi szkíták nagy része Itáliában vetette meg a lábát. 1956-ban jelent meg Mészöly Gedeon ómagyar nyelvemlékeket tárgyaló műve, melyben a dél-itáliai „perugiai kő” ómagyar nyelvemlékként szerepel. Badiny Jós Ferenc (aki az etruszkokat pelazg nyelvű népnek tartja) közli Faragó Zsigmond a „magliano-i pecsét”-ről 1963-ban készített magyar szövegolvasatát. Szabó Károly a 60-as években írt egy nagyon érdekes tanulmányt Etruszkok és magyarok címmel, melyben igen sok szöveg-olvasatot is közöl. Értekezését a Magyar Tudományos Akadémia „felette naiv”-ként értékelte.

Az etruszk kérdés nyelvi vetületével foglalkozott Kúr Géza és Tóth Zsigmond is. László-Zsóka György A toszkánai harangok című tanulmányában részletesen leírja az etruszkok történetét, és meglepő végkövetkeztetésre jut: véleménye szerint a székelyek nem mások, mint a római vérengzések miatt új hazát keresett itáliai őslakos etruszkok leszármazottjai. Ők voltak azok, akik a magyar „honfoglalás”-kor Árpád elé lovagoltak. Arról, hogy az etruszkok elhagyták Etruria földjét, antik források is szólnak. Érdekessége a feltevésnek, hogy a pár évvel ezelőtt végzett genetikai vizsgálatok eredményei szerint az etruszkok génállománya távoli a mai toszkánokétól, azaz a régi Etruria területén élő mai olasz népesség nem tekinthető az etruszkok leszármazottjainak. Az etruszkok magyar, vagy magyarral rokon származását vallja történeti síkon Baráth Tibor, Götz László, Mesterházy Zsolt, Padányi Viktor is.

Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor 2003-ban egy igen hosszú tanulmányban (Mario Alinei: Etrusco: Una forma arcaica di ungherese (Az etruszk nyelv: a magyar nyelv egy archaikus formája, magyarul megjelent: Ősi kapocs) összegezte több évtizedes kutatásainak eredményeit. Nyelvészeti és régészeti összefüggéseket tárgyal a Kárpát-medence és az itáliai félsziget történelem előtti és ókori nyelve és kultúrája között. A III. fejezetben található egy rövid összefoglalás Alinei professzor könyvéről, ám az általa használt, ma általánosan elfogadott etruszk ábécé hangjel párosítására (így az általa közölt olvasatokra) e tanulmány nem támaszkodik.

A jelen tanulmányban szereplő, módosított ábécé segítségével az etruszk jelekkel írt szövegek jelentős része magyar nyelven olvasható és érthető. Nem mindegyik, hiszen az ókori Itáliában az etruszk és a latin nyelven kívül számos más nyelv létezett (pl. a venétek, az umberek, a picének stb. nyelve), és azok a népek is az etruszk jelkészletet vették át, melyek ezekkel a nyelvekkel éltek. (...)

Az „etruszk rejtély” magyar szempontú vizsgálata még igen korai szakaszában van... (...)

Igen fontos kérdés az itáliai feliratok, valamint az etruszk művelődés szkíta-rokon vonatkozásainak kutatása, hiszen ezen az úton kézzelfogható bizonyítékok kerülnek napvilágra régi eredetmondánkkal (csodaszarvas legenda) és krónikáinkkal (a magyarok a szkíták leszármazottjai) kapcsolatosan.

A csaknem 3000 évvel ezelőtti kultúra, nyelv és etnikum beazonosítása rendkívül nehéz feladat, jobbára lehetetlen, ezért jelen tanulmányában Benedekffy Ágnes nagyrészt arra vállalkozott, hogy az etruszkok körében használt nyelvet bemutassa. Ha olvasóinak sikerül bebizonyítania, hogy az etruszk feliratok nyelve a ma magyarnak nevezett ősi nyelv volt, és ezzel eléri, hogy a magyar nyelvre úgy gondoljanak, mint a világ egyik legősibb kincsére, akkor e könyv megírása nem volt hiábavaló.”


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. április 30. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 1,097 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Útjelzők a magyar történelmi kutatáshoz
Előző cikk: Magyar-etruszk nyelvrokonság Következő cikk: Elfelejtetett magyar népcsoport, a pártusok


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: