Tilinkó vagy tilinka 60-80 cm hosszú kb. 16 mm átmérőjű mindkét végén nyitott, hangképző nyílás nélküli cső. A tilinkó a hatlyukú furulya és az ötlyukú hosszúfurulya (kaval) melett a harmadik hangszere a furulyásoknak.A tilinkó az ajaksípos hangszerek, ezen belül a peremfurulyák családjába tartozik.
A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani.
A töröksíp a 17–18. századi Magyarországon használt kettős nádnyelves fúvós hangszer. A kuruc korban és később tábori, ceremoniális hangszerként, nagydobbal együtt tánckísérő, szórakoztatózenei hangszerként is használták. Írásos emlékekben a töröksíp név mellett gyakran szerepel tárogató, tárogató síp néven.
A bika hangja hasonlít a köcsögdudáéra, de valamivel mélyebb. Egy változatát burogó néven ismerünk. A bika teste rendszerint favödörből vagy fahordóból, ritkábban bádogvödörből készült. A vödör nyílására marhabört feszítettek. ( A bőrt előbb szőrtelenítették és kikészítették.) A feszes bőr közepébe nyílást vágtak, és egy nyaláb lószört fűztek át rajta.
dörzsöléssel megszólaltatott membranofon hangszer. Cserépfazék (köcsög) – ritkábban egyéb edény – száját disznóhólyagból vagy vékony bőrből készült membránnal kötik be. A membrán közepéhez 1–2 arasznyi hosszúságú nádcsövet rögzítenek. A nádat nedves vagy gyantázott ujjakkal dörzsölik. A membrán átveszi és továbbítja a rezgést: morgó hang keletkezik.
A sámándob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt.
A trapéz formájú, faverőkkel megszólaltatott cimbalom történetét hosszú ideig nem lehetett szétválasztani a hasonló, szintén keleti eredetű, ujjakkal vagy pengetővel megszólaltatott pszaltériumétól. Egy 1543-ben Izabella királynő udvarából Bécsbe küldött levél arról tanúskodik, hogy az "egyiptomi hegedősök"-nek nevezett cimbalmosok hangszerüket "...
A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú hasáb formájú.A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatóak, gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek tartoznak ide.
Népzenénkben talán ez a legnépszerűbb hangszer. Neve a moldavai cságó népszokást jelentő "hejgetés" szóból származik.Kezdetben a szögletes vagy teknőszerű testű hegedűt egy darab fából faragták ki. A Kuruc vitézek táncát is ilyen hangszerrel kisérték. A népi hegedűjáték a hegedűlés korábbi technikáját őrzi.
A hangszer neve először személynevek formájában jelent meg nyelvünkben.A koboz jávorfa szelvényekből épített körte alakú hangszer. A fenyőből készjtett tetőn több apró lyuk van. A húrok alá vékony keményfa lapok vagy bőrcsikot ragasztottak, hogy játék közben a pengetővel ne sértsék meg a puhafából készült tetőt.
