Nádi hegedű: ciroknádból vagy kukoricaszárból készülő, hegedűalakra formált → hangadó játékszer. Készítéséhez két darab kétízes szárdarab szükséges; egyikből készül a hegedűtest, másikból a vonó. Mindkét darab egyik felét úgy alakítják, hogy a vonó, ill. a hegedű húrjai megmaradjanak. A húrokat pecekkel feszítik ki.
A délszlávok közvetítésével került Magyarországra. Kezdetben mint énekkísérő hangszert használtak.A prímtambura alakja egy félbe hasított lopótökhöz hasonlított. Rendszerint a hangszer testét, nyakkal és fejjel együtt egy darab jávor- vagy valamilyen gyümölcsfából faragták ki. A tetőt sűrű szálú fenyőből készítették.
A tekerőlant (tekerő, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant) olyan vonós hangszer, melynek dallamhúrját és kísérőhúrjait a játékos a begyantázott fakorongot forgatva egyidejűleg hozza rezgésbe, miközben másik kezével a billentyűket benyomva, az érintőket („kottákat”) nyomva a húrra – annak hosszát, és ezzel hangmagasságát változtatva – játssza a dallamot.
Nem tudjuk, hogy az ütőgardon milyen úton került a csángók és a csíki székelyek kezébe. A gardon név feltehetően az olasz "bordone" szóból származik, amely az egy hangon kísérő húrokat jelölte.Testét egy darab jávorfából vagy fűzfából vájták ki. Előfordult, hogy csellót alakítottak át gardonná, ezt kávás gardonnak hívták.
A magyar nóta egyéni szerzöktöl származó újkori lírai dal, melyben nép- és müzenei , továbbá szóbeli és irodalmi elemek keverednek , városon és falun, a társadalom több osztálya körében is ismert .
Eredetileg hangszeres verbunkos zene: mai értelemben a 19.
Az operett könnyed, fülbemászó , de operai igénnyel megírt , dallamokkal átszött történet, sok humorral, melynek központi témája a szerelem, mégpedig az örült szerelem.
A cselekmény fonala prózában bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, áriák , duettek, tercettek-kvartettek, együttesek, kórusok) és táncjelenetek.
