A hangszer neve először személynevek formájában jelent meg nyelvünkben.
A koboz jávorfa szelvényekből épített körte alakú hangszer. A fenyőből készjtett tetőn több apró lyuk van. A húrok alá vékony keményfa lapok vagy bőrcsikot ragasztottak, hogy játék közben a pengetővel ne sértsék meg a puhafából készült tetőt. Rövid kiszélesedő nyakán nincs külön fogólap, és érintőket sem raktak rá. A kulcsház derékszögben hajlik hátra. Általában nyolc-tíz húrt húztak a kobozra, amelyeket a hegedűkulcshoz hasonló gyertyán vagy körtefából esztergált fakulcsokkal hangoltak. Énekes kiséretre volt a legalkalmasabb, így valószinű, hogy a falvakat járó vándorlantosok lantja inkább a kobozra hasonlított. Bőrből készített pengetővel játszottak rajta. A bőrpengető sajátos hangja és a lazára húzott húrok zörgése táncok kíséretére is alkalmassá tette a hangszert. Ma már csak a moldvai csángól használják.
