A délszlávok közvetítésével került Magyarországra. Kezdetben mint énekkísérő hangszert használtak.
A prímtambura alakja egy félbe hasított lopótökhöz hasonlított. Rendszerint a hangszer testét, nyakkal és fejjel együtt egy darab jávor- vagy valamilyen gyümölcsfából faragták ki. A tetőt sűrű szálú fenyőből készítették. A szabályosan elhelyezkedő apró hanglyukakat tüzes dróttal égették ki. A tetőnek arra a részére, ahol húrokat pengették, vékony falemezt, "verődeszkát" ragasztottak. A legtöbbször ráenyvezett vagy a tetőbe süllyesztett diófa lap nemcsak védi a fenyőtetőt, hanem dísze is a hangszernek. A nyakra enyvezett fogólapon a citerához hasonló módon egy vagy két sorba helyezték el a rézdrótból készített érintőket, a ˇkottá-ˇkat. A prímtrambulára régebben négy, az újabb változatokra öt fémhúrt feszítenek. A hangszer kissé hátrahajló fejrészébe elölről helyezik be a hangolókulcsokat, a "csap"-okat.
A basszprímek a prímtrambulánál egy oktávval mélyebben játszák a dallamot. A hangszer a gitárhoz hasolít.
A brácsatamburán vagy kontrán csak akkordokat játszanak. Egyaránt készítették gitár formájúra vagy lopótök formájúra.
A legmélyebb hangú a tamburabőgő. Négy húrja nem vonóval, hanem kemény bőrből készített pengetővel, a verővel szólaltatták meg. A tamburabőgő az akkordok alaphangját játszotta.
