Hungarikumok

 

Tambura


Tambura

A délszlávok közvetítésével került Magyarországra. Kezdetben mint énekkísérő hangszert használtak.

A prímtambura alakja egy félbe hasított lopótökhöz hasonlított. Rendszerint a hangszer testét, nyakkal és fejjel együtt egy darab jávor- vagy valamilyen gyümölcsfából faragták ki. A tetőt sűrű szálú fenyőből készítették. A szabályosan elhelyezkedő apró hanglyukakat tüzes dróttal égették ki. A tetőnek arra a részére, ahol húrokat pengették, vékony falemezt, "verődeszkát" ragasztottak. A legtöbbször ráenyvezett vagy a tetőbe süllyesztett diófa lap nemcsak védi a fenyőtetőt, hanem dísze is a hangszernek. A nyakra enyvezett fogólapon a citerához hasonló módon egy vagy két sorba helyezték el a rézdrótból készített érintőket, a ˇkottá-ˇkat. A prímtrambulára régebben négy, az újabb változatokra öt fémhúrt feszítenek. A hangszer kissé hátrahajló fejrészébe elölről helyezik be a hangolókulcsokat, a "csap"-okat.

A basszprímek a prímtrambulánál egy oktávval mélyebben játszák a dallamot. A hangszer a gitárhoz hasolít.

A brácsatamburán vagy kontrán csak akkordokat játszanak. Egyaránt készítették gitár formájúra vagy lopótök formájúra.

A legmélyebb hangú a tamburabőgő. Négy húrja nem vonóval, hanem kemény bőrből készített pengetővel, a verővel szólaltatták meg. A tamburabőgő az akkordok alaphangját játszotta.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. szeptember 16. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,754 Kategória: Népi hangszerek, zene » Chordofonok
Előző cikk: Nádi hegedű Következő cikk: Tekerőlant


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: