A sámándob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt. Mai tudományos hipotézisek szerint a különféle drogok, a ritmus és a szertartásos előkészületek hatására egy olyan transzállapot alakult ki a sámánokban, amely a paranormális képességeiket is felerősítette. A többnyire ló- vagy iramszarvasbőrrel bevont lapos, egykezes dobok így valóban egy másik világba, másik tudati dimenzióba repíthették használójukat.
A Sámánoknak több ezer éve a leghatásosabb és leggyorsabban ható gyógyító eszköze szerte a világban. Egy táltos dob segítségével bárki ellazulhat, feltöltődhet, mert használata olyan rezgéseket bocsájt ki ami felér egy sejtszintű masszírozással.
A sámán eszközei közül a dob a legfontosabb.
A dob keretét rendszerint valamilyen különleges fa kérgéből készítették. Az ilyen fák a kozmikus fát, a világtartó sátorrudat jelképezték a samanista hiedelemrendszerben. A dobok alakjából pontosan meg lehet állapítani, hogy készítője, illetve tulajdonosa milyen népcsoport tagja. Olyan eszközről van szó, amely a szakrális tárgyak közé tartozott, alakját így a hagyomány és a hit együtt konzerválta. A dobnak minden részlete jelképeket hordoz, de szimbolikus maga a dob egésze is: a sámán szállítóeszközének tekintették.
A dobolás ütemes, monoton hangja segítette a sámánt az utazásban, az önkívület elérésében. Az altaji törökök sámánjai a szertartás előtt felélesztették, azaz tűz fölé tartották a dobot, hogy a bőre megfeszüljön. Ezzel szimbolikusan azt az állatot ébresztette fel a sámán, amelyik bőréből a dob készült, hiszen csak így tudta állatsegítőként szolgálni a dob tulajdonosát. A dob szelleme egyben a sámán segítőszelleme is volt. A dob hangja hívta meg a szellemeket a ceremóniákra, vágtatásra emlékeztető, egyre gyorsuló dobolással.
A sámándobot a bőr színén, de néha belül is talányos jelek, könnyebben vagy nehezebben felismerhető jelképek és rajzok díszítik. [...]. A kutatók elemezték e képeket, s az összefüggő rajzokról kiderült, hogy azok sámán világképek és csillagtérképek, amelyek a sámán mitológia fontosabb elemeit rögzítették a csillagok nyelvén elbeszélve, és a sámán szellemi tájékozódását és fejlődését szolgálták
