Hungarikumok

 

Kié a táltos ló


Kié a táltos ló

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl egy bakarasszal, volt egy szép nagy kert, abban a kertben lakott egy öregasszony, annak a kontyában volt egy tű. A tű hegyében volt egy gomb, a gombban meg el volt rejtve egy táltos ló. Az öregasszony boszorkány volt, de a táltos ló nem az övé volt, hanem úgy szerezte.A kertben nagyon sok volt a munka, és így mindig fogadott egy-egy cselédet, akit dolgoztatott, de enni nem szívesen adott neki.

 

Egyszer egy szép szál legény állott be hozzá munkára. Ennek se sokat adott enni, de ez túljárt az eszén. Volt az alkuban egy pont, s ő ehhez tartotta magát. Amit a kertben talált, azt meg is ehette. Igen, de nem tudta a vén boszorkány, hogy két tyúkja mindig a rózsafa alá tojt. A legény első nap meglátta a fészket, attól kezdve hol nyersen, hol főzve, megette a két tojást. A vénasszonyt meg ette a méreg, hogy a fiú nem akarta otthagyni a munkát. Meg volt elégedve a sorával. Mi lehet ennek az oka?

 

Hát kileste. Látja egyszer, hogy a fiú a rózsafa alatt ül, és mintha inna valamit. De hát mit iszik ott? - kérdezte magától. Megkérdeni nem akarta, csak nézte másnap is, harmadnap is. A fiú észrevette, hogy lesi a vén boszorkány. Na, ennek már felese tréfa! - gondolta. Így aztán a kalapjába tette a tojást, bevitte az ő kis szobájába, és eldugta. Este kitelt az idő, az öreg boszorkány megkérdezi:

 

- Na, fiam, akarsz-e nálam maradni, vagy se?

 

- Én maradok, öreganyám, ha meg van velem elégedve, még egy esztendeig.

 

- Jól van - mondta a fiú.

 

Sajnálta a tojásokat, de hát mit volt mit tenni, már csak maradt. Másnap reggel, mikor fel akarja tenni a kalapját, látja, hogy ott van alatta két gyönyörű szép csirke, már majdnem anyányi. No, ez hamar ment - gondolta a fiú -, egy éjszaka kikeltek meg ekkorára meg is nőttek a csirkék. Itt valami van, amit én még nem tudok, de nem baj, majd csak rájövök lassan.

 

Kiment a rétre, s vitte a két csirkét is magával. Ott meg font nekik egy kast, beletette a két szép jércét. Hát amint dolgozgat, hallja, hogy az egyik csirke megszólal:

 

- Hallod-e, te legény, ne higgy te a boszorkánynak, minket ne vigyél haza többet, hanem hagyjál itt egy bokor alatta kosárban! Meglátod, nem bánod meg! De hozzál nekünk holnap egy kis árpát a padlásról.

 

No - gondolta a fiú -, ilyen csirkét sem láttam még, amelyik beszélni is tud!

 

Másnap vitt nekik két nagy zseb árpát. A vén boszorkány seprűre ült, úgy ment a fiú után. Látta, hogy dolgozik egész nap, lekaszálta a rétet, hozzá fogott fát szedni, hogy legyen mivel a vacsorát megfőzni otthon.

 

-Jól van - gondolta a vén boszorkány -, csak dolgozz, úgysem kapsz semmit!” De harmadnap, amint a fiú kivette az ennivalót a két csirkének, csak újra megszólaltak:

 

- Hallod-e, te jószívű legény, ha az időd lejár, ne maradj tovább! Mikor megkérdezi a vén boszorkány, mit fizessen neked, mondd meg neki, hogy semmit ne adjon, csak azt a hajtűt a fejéről pipaszurkálónak. Mikor aztán odaadja, le fogja törni róla a gombot, de te anélkül nem érsz semmit, mert abban a gombban van egy táltos ló, az oda visz, ahova akarod. Vigyázz hát, mikor letöri a gombot, lökd meg valahogy a kezét, hogy kiessen belőle! A mi anyánk ott lesz, az meg bekapja, lenyeli. A boszorkány majd szid téged nagyon, de ne törődj vele! Fogd meg a tyúkot, csavarj egyet a nyakán! A tyúk begyéből kiesik a gomb, a boszorkány meg el akarja venni mindenáron tőled. De az már a te dolgod, hogyan tudsz elmenni tőle a gombban együtt. Mikor kiérsz a kertből, vágd a földhöz a gombot, aztán majd lesz valahogy.

 

A legény megköszönte a tanácsot. Még jóformán be sem ért a házba, már elkezdte a boszorkány, hogy úgy megszokta, megszerette a munkáját, maradjon továbbra is nála. Kérjen fizetést, amit akar, ne hagyja itt vénségére. De a legény nagyon keményen megmondta, hogy nem marad, mert világot akar látni.

 

Mit volt mit tenni, bele kellett nyugodni a boszorkánynak, hogy elmegy a legény.

 

- No, aztán mit kérsz ezért a két esztendőért? Dolgozni nem nagyon dolgoztál, de enni annál többet ettél. Ha még tovább maradsz talán a háztetőt is megeszed.

 

- Látja, öreganyám, ha olyan mihaszna voltam, nem is kérek én fizetést, csak egy kis emléket magától, hogyha a pipára gyújtok, eszembe jusson. Azt a hajtűt adja nekem a kontyából! Azt aztán ne sajnálja tőlem!

 

Hej, pukkadozott a vén boszorkány, hogy vajon ki oktatta ki ezt a legényt. Hiszen az semmit sem ér, mondta, meg aztán le is esik az ő kontya tű nélkül. De a legény nem tágított, csak azt kérte. Mit volt hát mit tenni, kihúzta a hajából a hosszú hajtűt, aztán a gombját letörte. De a legény úgy meglökte a kezét, hogy a gomb menten kiesett belőle. Ott volt a tyúk, felkapta.

 

- No, látod, most már se a tiéd, se az enyém nem lesz a gomb, de mit is érnél vele te?

 

De a fiú nem hallgatott rá, hanem megfogta a tyúkot, tekert egyet a nyakán, mire menten kiugrott a gomb a tyúk száján. A legény felkapta, aztán szaladt vele. A boszorkány utána. De a legény csak ügyesebb volt, és mikor kiért a kertből, földhöz vágta a gombot. Hát halljatok csodát, egy olyan hatlábú táltos ló lett belőle, hogy olyat még nem látott a világ! Csak úgy rúgta a port! De méghozzá meg is szólalt:

 

- Mit parancsolsz, édes kis gazdám?

 

A fiú alig állott az örömtől a lábán. Övé a táltos ló! Oda mehet, ahova akar!Igen, de nem vette észre, hogy ott a vén boszorkány. Mire a fiú felült a lóra, már a vén boszorkány is rajta ült.

 

Na, ez így nem lesz jó - gondolta a legény. Gondolkozott egy kicsit, aztán az mondja a vén boszorkánynak:

 

- Hallja-e, öreganyám, vagy maga száll le a lóról, vagy én dobom le, de úgy hogy kitöri a nyakát!

 

- Nanana, lassabban, fiú - mondta a vén boszorkány -, a ló az enyém, elloptad tőlem, menjünk törvénybe!

 

Hát jó, gondolta a fiú, de hol van itt olyan hely, ahol törvénykezni lehet? Míg így gondolkozik, megszólal a ló:

 

- Hallod-e, kis gazdán, ne törvénykezz te evvel a vén boszorkánnyal, hanem állj ki vele birokra. Az döntse el, kié a táltos ló. Ha nem vállalja, akkor is elmegyünk, ha meg vállalja, akkor is! Csak vigyázz, ha nagyon meleg lesz, bújj be alám, majd segítek én akkor!

 

Úgy is lett. Hozzáfogtak veszekedni, verekedni. El se tudta képzelni a legény, hogy ennyi erő van ebben a vénasszonyban. Már-már legyőzte a legényt, mikor annak eszébe jutott, mit mondott a táltos ló. Hamar bebújta ló hasa alá. Jött a boszorkány megint, hogy kiragadja onnan, de a táltos ló úgy fejbe rúgta, hogy kétszer hetet bucskázott keresztül a fején. Aztán mire megállt, már csak a csontja zörgött. Meg is halt ott egyszerre.

 

Na, volt nagy öröm! A legény felült a táltos ló hátára, elnyargalt vele a világ végére, ott leszállt, megkötötte egy égig érő fához, ő meg leült a föld szélére, aztán a lábát lelógatta a semmibe.

 

Hej, de szép is ez a világ! - gondolta a legény.

 

- Milyen lehet a másik, ah ez ilyen szép?

 

Nagyot lökött magán, és zuhant lefelé. Egyszer csak érzi, hogy valaki erősen fogja a mellén az ujjast. Hát a jó táltos ló fogta meg, hogy a mélységbe ne zuhanjon. Mert elaludt a legény a küzdelemtől meg a fáradtságtól.

 

Nagyon megörült, hogy nem esett le, nem halt meg. A lovat megetette, megitatta, elment katonának. Olyan vitéz katona lett a jó lovával, hogy talán még őrmester is lett belőle azóta.

A pogány magyar táltos
A pogány magyar táltos


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. augusztus 7. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 875 Kategória: Népmesék
Előző cikk: Kacor király Következő cikk: Kilenc


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: