Igen rosszra fordult egyszer rókáné komámasszony dolga. Három éjjel s három nap nem akadt ám egy falat. Üres gyomra folyton morgott, folyton korgott. Fülét, farkát leeresztette, magát búnak eresztette. Mit gondolt, mit nem, azt gondolta magában: elmegy messzire, akár a világ végire...
Addig megy, meg se áll, míg pecsenyét nem talál. Ment, mendegélt nagy búsan. Aki látta megsajnálta, olyan szomorú volt. Egyszerre csak szembe jő vele kakas úrfi s kérdi:
- Hová, hová, komámasszony?
- Ne is kérdezd, kakas úrfi - felelt komámasszony. - Elbujdosom a világ végire, hogy ne legyek senkinek terhire.
Mondta a kakas:
- Oh, oh, szegény komámasszony! Ha elvinnél, mennék veled! Hátha tán hasznodra lennék!
- Velem? Ilyen szerencsétlen teremtéssel? - csudálkozott komámasszony. - Hát jere, ha van kedved. Ülj a hátamra. Legalább nem megyek magam.
Kakas úrfi felröppent komámasszony hátára, nagyot kukorékolt, szárnyát összecsattogtatta. Hej: hogy az útnak rossz vége lesz, bizony, nem gondolta.
Tovább mentek, mendegéltek, szép búzaföld mellé értek. Ott repdesett két galamb. Hej, hogy megijedtek szegény galambocskák! Felrepültek, hagyták a magocskát!
- Oh, oh - szenteskedett komámasszony - ne féljetek, én nem bántalak. Vége már a ravaszságomnak, bujdosója lettem a világnak.
- Oh, szegény rókáné komámasszony - búgtak, burukkoltak a galambok. - Fáj a szívünk, majd meghasad. Ugyebár üres a hasad? Veled megyünk, vigy magaddal!
- Hát jertek, van hely a hátamon nektek is - mondta komámasszony, s nagyokat sóhajtott.
Tovább mentek, mendegéltek, egy kerek tó mellé értek. Ott úszkált egy kácsa. Kérdezte ez:
- Háp, háp, hová, komámasszony?
Mondjam tovább, ne mondjam? A kácsának is kedve kerekedett, rókánéra telepedett. Tovább mentek, mendegéltek s egy barlanghoz értek.
- Na, itt álljunk meg - mondotta komámasszony. - Egy nagy tengeren kell átmenjünk. Mielőtt átmennénk, mindenki gyónja meg a bűnét. Te kezded a gyónást, kakas úrfi.
- Mi a bűnöd, kakas úrfi? - kérdezte komámasszony.
- Kikeriki, kukuriku! Nincsen nekem semmi bűnöm!
- Dehogy nincs! - mondotta komámasszony. - Hát az nem bűn, hogy hajnalban kukorékolsz s nem hagyod aludni az embereket?
Egy szóval sem védekezhetett kakas úrfi, komámasszony egy-kettőre felfalta.
Akkor kiszólt:
- Jöjjetek be, galambok! Nos, mi a bűnötök?
- Nincs nekünk semmi bűnünk! - feleltek a galambok.
- Nincs? Hát a veteménymagvakat ki szedi ki a földből, mielőtt kikelnének? Borzasztó nagy bűn ez!
Szegény galambocskák többet nem szólhattak. Őket is bekapta komámasszony.
Most a kácsát hívta be:
- Mi a bűnöd? Mit mondasz? Semmi sincs? Dehogy nincs! Hát nem loptad el a király koronáját? Ott a fejeden! Tagadod?
- Tagadom! Nem igaz! - mondta a kácsa. - Várjon csak kend komámasszony, mindjárt tanút hívok.
- Hát, csak hívjon! - gondolta komámasszony. Már úgyis jól megvacsorázott s a tanút majd másnap eszi meg.
Kiment a kácsa a barlangból s ahogy kiment, mindjárt találkozott egy vadásszal.
- Jere, vadász, jere - szólította meg a kácsa. - Róka van a barlangban.
Egyszeribe a barlanghoz mentek s ott a kácsa bekiáltott:
- Háp, háp, jöjjön ki, kedves komámasszony! Itt a tanú!
Rókáné komámasszony nagy örömében kidugta az orrát, a vadász meg, durr! meglőtte komámasszonyt.
Ha a vadász a komámasszonyt le nem lőtte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
