Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, édes Mihókom?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg!
Mihók elmegy az Ilókék házához, és ott egy tűt kapott ajándékba.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl egy bakarasszal, volt egy szép nagy kert, abban a kertben lakott egy öregasszony, annak a kontyában volt egy tű. A tű hegyében volt egy gomb, a gombban meg el volt rejtve egy táltos ló. Az öregasszony boszorkány volt, de a táltos ló nem az övé volt, hanem úgy szerezte.
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, és ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, annak meg egy fia, akit Kilencnek hívtak. Csak azért hívták Kilencnek, mert annyit evett, mint más kilenc ember. A szegény asszony bizony nagyon búsult, mert ura nem volt, és meg volt ijedve, hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát.
Egyszer volt egy király, s annak volt egy jó felesége. Mikor a királyné esztendeje férjhezment asszony volt, született neki egy szép kicsi fia. De az a fiú olyan síró volt, hogy mikor született, sírni kezdett, s a sírást el sem hagyta, hanem éjjel-nappal folyvást, örökké sírt két álló esztendeig. A király s a királyné éjjel sem alhatott a gyermek sírása miatt.
Volt két mostohatestvér. Az egyiket hívták nagy Kolozsnak, a másikat hívták kis Kolozsnak. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. Az egyik gazdag lett, a másik szegény.
Nagy Kolozsnak lett négy lova, kis Kolozsnak meg csak egy lett. Azzal kellett volna szántania.
Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma; vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba.
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. De olyan szegény volt ez az ember, mint a templom egere. Mikor ettek, mikor nem. Azt mondja egyszer a szegény ember a legidősebb fiának:
- Eredj, fiam, az erdőbe, s vágj fát, majd talán megáld valaki.
A német és a bizánci császár szövetkezett a magyarok ellen, de nem sok sikerrel, mert a Német Birodalomban belháborúk robbantak ki. Ezt kellett elöbb a német császárnak megfékeznie. A támadók nem voltak elég erősek, ezért váraikba menekültek. Hirnököket küldtek a magyarokhoz, hogy támadják meg a német császárt. Így a magyar sereg elindult Kr.u.
http://www.magyarvagyok.com/videok/22-Nepmesek/8901-Ludas-Matyi-1-resz.html
Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.
Attól az időtől kezdve, amióta a madzsarok először elhagyták a Sztyeppet, Íszá próféta születésének a 744. évéig 370 év telt el. Ennyi idő eltelte után az említett évig, vagyis Íszá próféta születésének 744. évéig, amely Mohamed próféta - akire töméntelen áldás szálljon! - Hidzsrája után körülbelül a 157.
