Hungarikumok

 

Böjtmás hava - Március


Böjtmás hava - Március


„Böjtmás hó földbe hintett tavasz magokat,
Szőlőt hajtat, fákat oltat, szép gyümölcsöket.”


Március hónapját ősi magyar nevén Kikelet havának is hívják, nem véletlen az elnevezés, hiszen végre megérkezik a földművesek számára annyira várt tavasz. Elkezdődhetnek a kinti munkák, amíg a férfiak szántanak-vetnek, addig az asszonyok hagymát dugdosnak, borsót, répát, zöldséget, palántának való magokat veteményezhetnek végre. Méhészek kiviszik a méheket, gazdák kiterelik az állatokat, elkezdődnek a tavaszi nagytakarítások és a szövések -fonások. Egyszóval a tél végén végre, emberek és állatok egyaránt kimozdulhatnak.
Természetesen ez a hónap is bővelkedik időjós megfigyelésekkel, hiába ugyanis a tavaszias melegség az mégis csalóka és szeszélyes.

„Március, ha nedves, gazdának nem kedvez”

„Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”

„Fú és havaz, úgy lesz tavasz „

„ Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben”

 

Március1.


Szinte az egész hónap elejei jeles napokhoz kapcsolódó népi megfigyelések a hideg idő hosszáról, vagy visszatéréséről szólnak. Így mindjárt az első napra eső Albin és 9.-re eső Franciska napja is. Albin napját egyébként a székelyek Baba Marta napjának is nevezik, úgy tartják, ha Baba Marta mérges, akkor még rossz időt várhatunk. Franciska napjáról a baranyai és bácskai öregek azt mondják, amilyen időjárás van ezen a napon, olyan lesz egész márciusban. 

 

Március 10.


A sor folytatódik Ildikó napjával miszerint „Ha fagy, negyven napig el nem hagy” , de még a két nappal később jövő Gergely napja is hideggel fenyegethet, mert 
„Ha Gergely megrázza szakállát, még áprilisban is hó lesz”

 

Március 15.


A magyarság legnagyobb ünnepét tartjuk az 1848-as forradalom és szabadságharcra emlékezünk. Ezen a napon az egyetemi ifjak tüntetésbe kezdenek a Habsburg elnyomás ellen, és vér nélkül diadalra jutva megalakítják a független magyar kormányt, amit a császár a magyarok hősies szabadságharcának ellenére csak az Orosz Birodalom segítségével tud leverni.
Régen esténként összegyűltek, ünnepi tüzet- „szabadság tüzet” gyújtottak a szomszédok, körül ülték és Kossuth-nótákat énekeltek, verseket mondtak, történeteket meséltek.

” Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák.
Nem kell néki gyertyavilág:
Megírja ő a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Magyarország, édes hazám,
Néked szült és nevelt anyám.
Négy esztendő nem a világ,
Enyém lesz a legszebb virág!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Éljen a haza! „

Volt idő mikor akkora ünnepségek voltak falu és városszerte, hogy mindenki, aki csak tehette jelen volt, se munka, se tanítás nem volt , az egész ország a szabadságot ünnepelte. Mindenki ünneplőben szívük felett nemzetiszínű kokárdával, a fiatalok, akik szerepeltek díszmagyarba öltöztek, a lányokon puffos ujjú, bőaljú fehér hosszú ruha volt, felette piros-hímzett pruszlik, zöld kötény, és gyöngyös párta, a fiúkon zsinórral vagy paszománnyal díszített bocskai.
Az ünnepségek mindig a napján tartották, nem előbb és nem később, általában misével kezdték, majd az istentisztelet után elszavalták a Nemzeti dalt, a megemlékezés végén pedig elénekelték a Szózatot és a Himnuszt. Minden házon nemzeti lobogó lengett, volt aki készen vette a boltban és volt, aki maga varrta össze. Egész évben féltve őrizték felcsavarva egy rúdra a kamrában vagy padláson, majd március 15.-én elővették és már kakasszóra a háztetőn lobogott egész napestig.



Kossuth hangfelvétele:

 

 

 

Március 18.


Az ünneplés után végre megérkeznek a „meleg szentek” is, akik véget vetnek a télnek és elkezdődhet a tavasz. A népi tapasztalat Sándor, József,és Benedek napjához fűződő hiedelme szerint: 

„Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget.
Ám, ha üres a zsák, nem kapod ám, csak a harmadát.”

Sándor napján vetették a babot és ekkor hajtották ki a juhokat a mezőkre, de véglegesen majd csak György napján.
A legtöbb szokás József napjához fűződik, ezen a napon engedik ki először a méheket, aki nagyobb munkára akarta fogni a méheit, az hangyabolyt szórt a kas alá.
A hiedelem szerint ezen a napon szólalnak meg a madarak is először, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot „ ekkor érkeznek meg az első fecskék „fecskét látok, szeplőt hányok” ekkor várták vissza a gólyákat is, ha piszkos volt a tolluk, akkor úgy gondolták, hogy bő termés, ha pedig fehér volt a tolluk szűk esztendő várható abban az évben.
Egyes alföldi területeken a szivárvány színeiből jósoltak, ha annak vastagabb a sárga csíkja, akkor jó búzatermés várható, ha pedig széles a piros, akkor jó bortermés. Észak-Magyarországon József napi rossz idő sok halottat jövendölt, ugyan akkor Szeged környékén úgy tartják, hogy ha ezen a napon dörög az ég, akkor Péter-Pálkor jég veri el a határt.

 

Március 21.


Benedek napja, a tavasz igazi hírnökének napja, ezen a napon megszentelik a fokhagymát és a zsírt, úgy tartották hogy az ekkor vetett vöröshagyma meggyógyítja a felfúvódott marhát is. Szeged környéki asszonyok ezt a hagymát augusztus 24.-én szedték fel, majd feltették a tetőre, ahol 7 napon át száradt és 6 éjszaka érte a harmat, úgy tartották, hogy ennek a hagymának a főzete a tífuszra kiváló.

 

Március 21.


Csillagászati év szerint a tavasz március 21.-én kezdődik a napéjegyenlőséggel, a néphagyomány szerint viszont 24.-re esik a tavasz első igazi napja, vagyis „harmatszedés napjára”. 
Másnap Jézus fogantatásának napját Gyümölcsoltó Boldogasszony napját ünnepelik, pontosan ettől a naptól számítva kilenc hónapra van karácsony. Ezen a napon, amikor a nappalok és éjjelek egyforma hosszúak, ősi pogány szokások szerint tüzeket gyújtottak, áldást és termékenységet kértek a földekre az állatokra és saját magukra.

„Nap fénye Világosságot,
Hold fénye Teljességet,
Víz színe Tisztaságot,
Csillagok Fényességet.
Adjatok!
Kegyes Napapa,
Kegyes Holdanya
Kegyes Vízapa,
Kegyes Földanya,
Kegyes Istenek,
Kegyes Szellemek,
Áldozunk most Előttetek,
Tiszteljük az Ősi Rendet,
Áldozatunk Fogadjátok,
Amit kérünk megadjátok,
Előttetek fejet hajtunk,
Fogadjátok hódolatunk”

 

 


Nappal tojásokat szedtek kifőzték és kifújták, majd sárgára festették őket a nap istennő tiszteletére, a tojás a termékenység szimbóluma, annak a csodának, ami a születéssel egy új élet kezdetét övezi, amit nem tudtak értelmezni. Ez a szokás később áttevődik húsvét napjára. 
Ezen a napon végzik a fák oltását és szemzését, mindig a reggeli mise után, ekkor indul meg a növényekben igazán az élet, de vigyázni kell, hogy az oltott fa el ne törjön, mert „vér folyt volna belőle” szerencsétlenséget hoz.
Fecskehajtó napnak is hívják, mert ilyenkor már biztosan megjönnek a fecskék.
Nemcsak a madarak figyelték meg, hanem igen különös módon a békákat is, úgy tartották, hogy a hangoskodó békák még negyven napos hideg időt jósolnak.
A hit és a babonának különös elegyéből szövődött az a szokás, hogy aki ezen a napon ezerszer elimádkozza az Üdvözlégy Máriát, annak teljesül egy jó kívánsága.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét régen olyan nagy becsben tartották, hogy Szent László király megerősítette a szabolcsi zsinaton,ezen a napon mindenki szabadnapot kapott, hogy elmehessen a szent helyekre és imádkozhassanak az égiekhez áldásért. Később Mátyás királyunk elővette a régmúlt szokásait és hatalmas tüzeket gyújtatott, hogy annak lángjánál imádkozzanak. 

Húsvétnapjához hasonlóan Húshagyókedd is mozgó dátumú ünnep, időpontja mindig húsvéttól visszaszámított hetedik vasárnap utáni kedd. 
Húshagyókedd, ahogy a neve is sejteti a báli és farsangi időszakvégét jelölei, elkezdődik a böjti időszak. Ezen a napon még sok helyen egy utolsó nagy mulatságot rendeznek, amelyeken sokat kell ugrálni, hogy nagyra nőjön a kender, amit már a honfoglaló magyarok is ismertek, és nagy becsben tartottak, mert kiváló textil-és kötélalapanyag. Csesztregen szokás volt a „maskurázás”, nappal, már nagyon korán maskarába öltözött gyerekek járták a házakat, különböző házi jelmezekben, és a háziaktól apróságokat kaptak, este viszont a felnőttel öltöztek be eltakarva arcukat, a háziak pedig különböző tréfás ugratásokkal próbálták kitalálni ki van a maskura alatt.
Dalolni és táncolni viszont csak éjfélig volt szabad, ezen a napon még mindenki ehetett amennyit csak akart, de hústalanul, így a farsangi fánk jellegzetes étele lett a napnak.

Másnap Hamvazószerdán viszont elkezdődik a böjt, ezt a napot böjtfogó szerdának is hívják vagy aszalószerdának. Innentől kezdve régen szigorúan tilos volt a bálozás, sőt a lakodalom is, sötét vagy fekete dísztelen ruhát viseltek. Ekkor már nem csak húst volt tilos enni, hanem zsírosabb ételeket is, így terítékre férfiak nagy szenvedésére zöldségből-gyümölcsből készült ételek kerültek, tojással és tejtermékkel kiegészítve.
Hogy mégis tápláló és energiadúsan étkezzenek ebben az időszakban előtérbe kerülnek a hüvelyesek, mint a bab, zöldbab és lencse illetve a paraszti étkezésre egyáltalán nem jellemző vaj is és olaj. Régebben voltak helyek, ahol csak egy nap egyszer ettek, később a századok múlásával ez a szokás sokat enyhült, olyannyira, hogy csak nagypénteken böjtöltek a hústalan étkezést hallal helyettesítik, szegényebb helyeken, ahol nem tellett még halra sem ciberalevest főztek, aminek lényege, hogy cserépedényben búza vagy rozskorpát felöntötték forróvízzel és pár napig hagyták erjedni, majd lisztes tejföllel behabarták és kölest főztek bele vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen.

Nagypéntekhez, Jézus halálának napjához, számos tilalom és hiedelem fűződik, tilos volt például dolgozni, szántani-vetni vagy bármiféle állatot levágni, annak életét kioltani. Egy nap legfeljebb háromszor lehetett étkezni és, akkor is szűken, böjtölve.
Szokás volt a kora hajnali fürdőzés, aminek külön rítusa volt, hogy mindig vízfolyásával szemben kellett megfürdeni és fűzfa alatt, mert akkor a lányok szépek, tiszták és dúshajúak lesznek. Nagypénteki vizet aranyosvíznek is hívták, napfelkelte előtt merítettek belőle és egészségvarázsló hatást tulajdonítottak neki. Szegeden például a Tiszára vitték a gyereket lefürdetni, hogy lemossák róluk a bajt. De állatokat, lovakat is mosdattak vízben, hogy ne legyen beteg, ne fájjon szeme-füle-lába a munkában. Székelyföldön éjfélkor, az Oltból merített vízzel meglocsolták az istállókat az állatokat, ittak belőle, hogy szerencse és egészség érje őket.
Egészen a keresztény középkorra vezethető vissza a tűzgyújtás szokása, ezen a napon kisebb tüzeket raktak, amiket a legények átugrálták, de raktak tüzeket a faluhatárába is, hogy a földeket el ne verje a jég.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. július 10.
Nézettség: 1,673 Kategória: Ősi magyar hitvilág (Legendák)
Előző cikk: A Böjt előhava - Február Következő cikk: Szent György hava - Április


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: