Hungarikumok

 

Szent Jakab hava - Július


Szent Jakab hava - Július



„Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül, 
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját, 
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.”

Július az év közepe, az aratás hónapja. Ez a legszebb nyári hónap, ilyenkor minden az élet öröméről szól. Ebben a hónapban az év legfontosabb munkája következik el, a biztonságot és életet adó gabona betakarítása, az aratás. Még a 20. század közepén sem volt mindenütt általános a gépi aratás Magyarországon. A parasztok aggódva kémlelték az eget, vajon sikerül-e jó időben befejezni a munkát, hiszen az elkövetkezendő év bősége vagy szűkössége múlott rajta.

„Hogyha dörög hajnalban,
szél megindul óhatatlan,
Hogyha délben gurgulázik, 
erdő, mező bőrig ázik.
És ha zendül az alkonyatkor,
zivatar lesz a javából.”

Dédapáink kalendáriuma emlékeztette ezzel a Szent Jakab havára is jócskán érvényes hiedelemmel, intelemmel az aratókat. Mert bizony még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges hajlamoktól. Ilyenkor kúszik a legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, ám ugyancsak ilyenkor szakítják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránk törő heves záporok, esetleg jégesők. Mindenesetre ez az időszak már végképp a nyár legnagyobb munkája, a gabona betakarításra összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. A régi néphit szerint:

„ Ha július nem főz szeptembernek nem lesz mit ennei”

Szép időt vártak ilyenkor Szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég, és a csalogányok szépen énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét, ha kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és pávák sokat kiáltoztak.

 

Július 2.

„Ha Sarlós Boldogasszony napján eső esik, akkor négy héten át esik”vagy

„Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc napig tart”   -mondták a régiek, utalva arra a megfigyelésre, hogy a medárdi borultabb, csapadékosabb időjárás egy kései hulláma egész július első felére átnyúlhat.

Számos népi hiedelem, hagyomány is kötődik az időponthoz. Az ezen a napon szedett gyógynövények, gabonafélék szentnek számítottak, a szerszámokat ilyenkor megáldották....Sőt ehhez a naphoz kapcsolódva, annak folytatása ként, másnap kora reggel is ünnepi rítusok szerint kezdtek hozzá az aratáshoz. Az életet jelentő kenyérgabona tiszteletéről szól mindez, mely mindmáig tovább él a Krisztus testeként tisztelt szent ostyában. Ahogy az évezredek alatt kialakult népszokásokból is kiderül, az emberek lelke és a kenyér között igen szoros volt a kapcsolat.
Nem is olyan régen még így hangzott a minden asztalnál elmondott asztali áldás: 


„Aki nékünk ételt adott annak neve legyen áldott „


A 20. század közepe óta a géppel végzett aratás fokozatosan személytelenné, az emberi lélektől elszakadttá vált. 2011-ben a gyerekek döntő többsége azt sem tudja, hogy a kenyér miből készül, hát még azt , hogy miképpen néz ki a búzakalász.
Sarlós Boldogasszony elnevezés arra is utal, hogy egykoron az asszonyok vágták a gabonát sarlóval, és a férfiak szedték a kévét-ez a munkarend csak később, jóval nagyobb fizikai erőt kívánó kasza használatának elterjedésével változott meg. Az aratás kora hajnalban kapaemeléssel, imádsággal, fohászkodással kezdődött. A munkánál használatos eszközeiket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte. Az aratók a búzatábla szélén letérdeltek és keresztet vetettek. Az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Hitük szerint amelyik baromfi ebből evett, egészséges és termékeny lett.
A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy talpalatnyi gabonát aratatlanul hagytak, hogy jövőre is jó termés legyen és jusson az ég madarainak is. Ahogy az első learatott kévének, úgy az utolsónak is nagy jelentőséget tulajdonítottak a hiedelmek.

 

Júlis 5.


A népi kalendáriumból ide kívánkozik Sarolta napja, amikor aggódó tekintettel kémlelték az eget a hajdani aratók. Ezt az ótörök eredetű nevet viselte Géza fejedelem felesége , Szent István királyunk édesanyja. Mivel a korábban nagyon népszerű névünnep időpontja még beleesik a negyven napos medárdi ciklusba, gyakran előfordul, hogy a nyári monszun egy-egy kései hulláma leparancsolta az aratókat a búzatábláról. Sarolta esője pedig, miként a hajdani időjósok megfigyelték és hangoztatták is tönkre tesz a várható diótermést.


Július 11-e a római katolikus egyház ünnepe, Szent Benedek apát emlék napja.

A Benedek-rend magyarországi alapítása nemzetünk keresztény hitre térésével áll összefüggésben. A rend szerzeteseit Géza fejedelem hívta hazánkba, hittérítő céllal, majd 966-ban Pannonhalmán kolostort és kápolnát építettet számukra. A Fejedelem halála után fia, István még szilárdabb alapokra helyezte a pannonhalmi apátságot, mivel 1002-ben kiadott adománylevelében a kolostornak megadta mindazokat a jogokat, amelyekkel a híres Monte Cassinói rendház bírt.
I.András nevéhez fűződik a tihanyi bencés apátság alapítása 1055-ben, ennek szerzetesei bízta meg a templomban létesített királyi temetkezőhely gondozásával is.
A kereszténység hazánkban történő megszilárdulása mellett Szent Benedek fiai a tudomány, a művészet, az ipar és az ésszerű földművelés terén lettek mesterekké. Míg őseink karddal a kezükben a nemzet birtokát, életét védelmezték, a Bencés kolostorok szerzetesi maguk köré gyűjtve az ifjúságot, iskolákat nyitottak és fáradhatatlan munkájuk nyomán, felvirágzott sőt európai rangra emelkedett a magyar kultúra.

 

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. július 10.
Nézettség: 2,208 Kategória: Ősi magyar hitvilág (Legendák)
Előző cikk: Nyár előhava / Szent Iván hava - Június Következő cikk: Nagyboldogasszony hava - Augusztus


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: