Az erdélyi kis faluban, Bögözön a XIV. században épített gótikus templom a XVI. században a protestánsok birtokába került. 1929-ben került elő az általuk bevakolt falfestményen –Krisztus fejét szegélyező dicsfényben–, ez a téglavörös krétával írt, két szavas rovásfelirat.Olvasata: ATYA ISTEN.
Az 1977-es romániai nagy földrengés következtében az erdélyi Dálnok község (ma Kovászna me- gye) református templomának falai erősen megrongálódtak, így került elő a felirat a vakolat alól. Eredendően a frissen vakolt falba vésték bele és a vájatot okkersárga festékkel töltötték ki.
A Somogy megyei Bodrog-Alsóbűn, vasolvasztó műhely feltárása közben került elő egy cserép fújtató külső peremének 6,5×5,5 cm-es darabja.
Rajta olyan rovásjelekkel, amiket a kiégetés előtt karcoltak bele tűhegyes eszközzel.
Nincs elfogadott olvasata.
Deák Dezső szerint:
„HIONASZeK NePeNeK” vagy „HIONASZÉK NÉPÉNEK”.
Rövid rovásfelirat a Homokmégy-halmon talált csont- ból készült tegezszájon, a „honfoglalás” idejéből [Őseink nyomában – 82.]. Nincs elfogadott olvasata.
Lovas őseink legfontosabb fegyverzeti kelléke volt a – leginkább bőrből készült – tegez. Ez a lelet egy ilyen tegez szájának a pereme volt.
Forrás: Történelmünkhöz magyarul
A Szarvas melletti avar temető feltárásakor találták 1983-ban ezt a 65 mm hosszú, négyszögletes alakú, 10 mm széles oldalakkal rendelkező tűtartót, mely juh lábszárcsontból készült és 72 jel van rajta. A tűvel bekarcolt finom jelek már a használat közben is megkoptak.
Olvasata nem egységes.
Ezt, a minden valószínűség szerint szkíta eredetű, bronzból készült tokot, a Róma melletti Campagna mezején találták, s onnan került a római jezsuiták múzeumába.
Pannóniai, bronzkori készítésű, ilyet csakis a Kárpát-medencében készítettek abban az időben. Lehetséges, hogy a hunok vagy magyarok hagyták el valamelyik hadjárat alkalmával.
Ezeket a sorokat Keteji Székel Tamás írta, a török követségi szállás istállójának külső falába beépitett egyik fehér márványlapjára.
Arról panaszkodik benne, hogy őket –a Bélai Barlabás által vezetett magyarországi királyi követeket–, Szelim szultán egyszerűen fogságba vetette, az istállóba záratta be két esztendőre.
A Kovászna megyei Vargyas (ma Románia) korai templomához utólag toldott, mára összeomlott toronyba, a föld felszínétől 70-80 cm magasságban másodlagosan be- épített faragott kőtömb. Kemény kőzetből faragott keresztelőmedence vagy szenteltvíztartó.
Az „írott kő” mélyített öblét (37×28 cm) lejtéses, 9-10 cm széles perem övezi. Ebbe van bevésve a 11 rovás- jegy.
A Felvidéki Léván állott vár alaprajzán ol- vasható rovásszöveg valószínűleg egy szemle alkalmával íródott. A szemle ideje pontosan nem állapítható meg. Török leírásból tudjuk, hogy a belső várnak árkát a Garam vize táp- lálta. Friedrich Klára olvasata szerint, soron- ként:
1.sor (az alaprajz felett): A VÁR SZMJLI (valószínűleg „szemléje”)2.
A magyarság egy olyan szétesett Európába érkezett, amelyben csak a görögöknek, a rómaiaknak (és az etruszkoknak) volt írása. Őseink a Kárpát-medencébe minden európai írásrendszertől különböző olyan sajátos írásrendszert hoztak be, amellyel ma is 2600 éves belső-ázsiai szövegeket el tudunk olvasni.
