Hungarikumok

 

A Lévai vár alaprajza a középkorból


A Lévai vár alaprajza a középkorból

A Felvidéki Léván állott vár alaprajzán ol- vasható rovásszöveg valószínűleg egy szemle alkalmával íródott. A szemle ideje pontosan nem állapítható meg. Török leírásból tudjuk, hogy a belső várnak árkát a Garam vize táp- lálta. Friedrich Klára olvasata szerint, soron- ként:

1.sor (az alaprajz felett): A VÁR SZMJLI (valószínűleg „szemléje”)
2.sor (az alaprajz alatt): MIND KÖRNYÜLTES ÁROK
3.sor: A FALAKNÁL A
4.sor: GARAM TÁPOLLYA (táplálja)VÍZZEL
5.sorban csak néhány betű ismerhető fel

Forrás: Friedrich Klára:

A rovásemlék képét Badiny Jós Ferenc közölte Sorsdöntő államalapítás című könyvében. (Budapest 2000, 217. oldal)

A következő magyarázó szöveg áll mellette:

„A Magyar Nép még évszázadok után is az ősi rovásírást használja. Nagyon sok nyelvújításnak kellett jönni ahhoz, hogy nyelvünket és írásunkat latinizálják. Ékes példája ennek a lévai vár rovásírásos alaprajza, amely a kései középkorban készült.”

Érdeklődtem a professzor úrtól a rovásemlék forrása iránt, ekkor egy A4-es méretű papírlapon mutatta a képet, de nem emlékezett annak eredetére. Így nem tudjuk, hogy kódexben, levéltárban, pergamenen, vagy papíron volt-e az eredeti rajz és írás. Ennek ellenére becses régiség, amely örvendetesen szaporítja rovásemlékeink számát.

A szöveg megfejtése előtt röviden ismertetem Léva várának történetét.

Az első levéltári feljegyzés szerint Csák Mátyus (1260-1321) volt a tulajdonosa.

A kiskirálynak, garázdának, lázadónak, oligarchának nevezett magyar főúrtól a hivatalos történetírás nem csak becsületét, hanem tisztes nevét is elvette és a bibliai Mátéval helyettesítette. Azt róják fel bűnéül, hogy az idegen lovagoknak, püspököknek szétosztogatott birtokokat igyekezett visszavásárolni, visszaperelni, vagy ha így nem sikerült, akkor fegyveres úton visszaszerezni. Különösen az utolsó Árpád-házi király, III. Endre halála után (1301) az idegen uralkodó, a nápolyi Károly Róbert hatalomra jutásakor lángolnak fel a harcok a magyar földet Koppányhoz hasonlóan megtartani igyekvő főurak, Csák Mátyus, Zách Felicián, Kán László és a rabló betolakodók között.

Mivel Mátyus atyja, Csák Péter is a nagy várépítők közé tartozott, valószínű, hogy a lévai erősséget ő építtette. Mátyusnak ezen kívül több mint ötven vára volt a Felvidéken, pl. Drégely, Palojta, Jókő, Bajmóc, Csejte, Pöstyén, Gimes, Újvár, Nyitra és sasfészke, Trencsén. Egyébként őse, Szabolcs révén ő maga is Árpád leszármazott volt. Jellemző az idegen papok hatalmaskodására, hogy egy Árpád utód magyar főurat, Csák Mátyust, saját hazájában egy olasz bíboros, Gentile 1311-ben kiközösíthetett. Nem mintha ez Mátyust megijesztette volna, hiszen e kiközösítés után még Esztergomot is elfoglalta egy időre.

Mátyus halála után (1321) a vár visszaszállt a nápolyi Károly Róbertre, aki 1330-ban a lévai vár udvarán fejeztette le a magyar Zách Felicián másik leányát. Férjét örökös rabságra vettette, vagyonukat elkobozta. Még kicsi gyermekeiket is el akarta pusztítani, akiket keresztes lovagok menekítettek külföldre.

Károly Róbert halála után Luxemburgi Zsigmond 1388-ban Sárói Lászlónak adományozta a várat. Az ő utódai felvették a Lévai nevet, és sikeresen védték a török ellen az erődítményt. Haláluk után ismét királyi birtok lett.

1560-ban Habsburg Ferdinánd Dobó Istvánnak, az egri hősnek ajándékozta, aki kastély jellegűvé építtette át. Mire elkészült, Habsburg Miksa összeesküvéssel vádolta Dobót és 1566-ban bebörtönöztette, akit az évekig tartó megaláztatás oly annyira megtört, hogy röviddel szabadon bocsátása után 1572-ben meghalt. Lévát fia, Ferenc örökölte, aki apjához méltó, bátor magyar ember volt.

A Lévai vár
A Lévai vár

Halála után az erődítmény többször cserélt gazdát, 1640-ben Csáky László kapitányé lett. Ő olasz építőmestert hivatott a felújításhoz, aki azonban túl sok pénzt kért és az újjáépítés elmaradt.

1663-ban olyan hatalmas török sereg jelent meg, hogy megnyitották előtte a kapukat. Csorba Csaba régész-történész írja Legendás váraink című nagyszerű könyvében, hogy ekkor járt itt Evlia Cselebi török világutazó, aki le is írta a várat és környékét. Ebből egy részlet, amely alátámasztja a megfejtést: „E belső várnak az árka a Garam vizével van tele és süppedékes…”

A Rákóczi szabadságharc során hol osztrák, hol magyar kézen volt, ezek a csatározások nagyon megviselték, pusztuló rommá vált.

A Tolnai lexikon szerint az Esterházyak, majd a Schoeller család birtokába került. Trianon után Csehszlovákiáé, az ország kettéválása után pedig Szlovákiáé. Úgy gondolom, e két utolsó tulajdonosnak nem volt érdeke, hogy egy magyar műemléket megmentsen az utókornak.

A szöveg a rovásírás hagyományainak megfelelőn jobbról balra halad. A rovó a szavakat egy-egy ponttal választotta el.

1. sor (az alaprajz felett) A VÁR SZMJLI (valószínűleg ’szemléje’)

Az utolsó három betűt, a J, L, I-t mintha más kéz írta volna, vagy ugyanaz a személy, de más időpontban. A betűk kisebbek, a tinta, a toll vékonyabban fog.

2. sor (az alaprajz alatt) MIND KÖRNYÜLTES ÁROK

3. sor A FALAKNÁL A

4. sor GARAM TÁPOLLYA (táplálja) VÍZZEL

A T betű utáni Á csak töredékesen látható. A VÍZZEL szó az első sor utolsó három betűjéhez hasonlóan kisebb méretű, és vékonyabb. Érdekessége, hogy írója rövidítést alkalmaz, a VÍZZEL szóban kihagyja az E betűt.

5. sor csak néhány betű ismerhető fel: A, R, négy-öt törlődött jel után talán ismét egy A, majd egy N, vagy NY töredék, végül egy J, egy összerótt ON és egy R. Ez utóbbi három ismét másik kézre, vagy utólagos más tintával, tollal történő hozzáírásra utal.

A rovásírásos szöveg és Evlia Cselebi leírása kölcsönösen igazolja egymást.

A rovásírást és az alatta lévő latin szavakat ugyanaz a kéz írta. Bizonyítja ezt az egyik bástya mellett lévő A betű, amely a latin szövegben is megjelenik. Felismerhető az ’ille’ szó, amelynek jelentése ’Ő’ - férfire vonatkoztatva. A második sor első szava talán az ’excito’ múlt ideje, amely azt is jelenti, hogy tornyot épített.

A betűk rokonságot mutatnak mind a fűzfakéregre írt Túróci Fakönyv, mind Bél Mátyás írásával, de semmiképpen nem azonos kéz írta őket. A Fakönyv három jellegzetes betűje (G,L,T) különbözik az alaprajz ugyanezen betűitől. Bél Mátyás írásától feltűnően eltér az M, az O és a Z.

A rovásemlék koráról: készülhetett Csák Mátyus atyjának korában, a 13. században, mert valószínűleg ő építtette a várat. Készülhetett 1560-ban, amikor Dobó István átalakíttatta. Készülhetett 1640-ben, a Csáky féle helyreállítási szándék idején. Talán magyar mestert is megkérdezett Csáky László az újjáépítés költségeiről.

A lévai vár ürügyén meg kell említenünk, hogy Csák Mátyus várainak legtöbbjét és más gyönyörű felvidéki erődítményeinket a magyargyűlölő, elmebeteg Habsburg Lipót (1640-1705) felrobbantatta azzal az indoklással, hogy a török be ne fészkelhesse magát. Ezek között voltak olyanok, amelyek mellett a csodált és a világörökség részévé nyilvánított Loire-menti kastélyok idomtalan kőhalmaznak tűnnek. Nem feledhetjük azt a pusztítást, amelyet idegenek követtek el nemzeti értékeinkben.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. március 1. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 2,558 Kategória: Ősmagyar népművészet » Rovásírás
Előző cikk: A középkori vargyasi keresztelőmedence felirata Következő cikk: A magyarság ősi írása: az un. "rovásírás"


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: