Hungarikumok

 

Csíkszentmártoni felirat 1501-ből


Csíkszentmártoni felirat 1501-ből

Az eredetileg kőbe vésett templomfelirat az 1784-es átalakítás során eltűnt, azonban előtte két másolat ké- szült róla. A szöveget kétkezi munkások vésték be, akik így akarták megörökíteni a temp-

lomuk újjáépítésének ünnepét. Ez a felirat is arról tanúsko- dik, hogy a hétköznapi szak- mákkal rendelkező emberek is tudtak róni, s mindezt an- nak ellenére, hogy akkor már fél évezrede a latin betűs írás volt intézményesítve.

A felirat olvasata Szon- di Miklós szerint: URNaK MeGeTTIG FOGVÁN / ÍRNaK eZeRÖTSZÁZeGY eSZTeNDŐBeH / MÁTYáS, JÁNOS eSTTYáN / KO- VÁCS CSINÁLTaK. MÁTYÁS MeSTeR / GeRGeLY MeSTeR CSINÁLTÁK

Az Úr (születése) mögött eltelt időben, attól fogván..... ma egyszerűen úgy monda- nánk: Krisztus után írt 1501- es esztendőben Mátyás, János, István (?) kovácsok csinálták (s külön kiemelve a két mes- tert) Mátyás és Gergely mes- terek is csinálták.

Friedrich Klára

A Csíkszentmihályi, Csíkszentmiklósi és Csíkszentmártoni Rovásfeliratok

Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós és Csíkszentmárton hagyományőrzői, valamint a rovásírás kutatók máig is vitatkoznak azon, hogy a három közül mely községnek volt rovásfelirata. Véleményem szerint mindháromnak, de kövessük először a kutatók eddigi eredményeit! Itt csak azok műveit tárgyalom, akik új ismeretekkel gazdagították az előzőeket vagy a megfejtésben előrevivő megoldásokra jöttek rá.

A jobb követhetőség kedvéért időrendbe állítottam a tényeket.

 

Csíkszentmiklósi felirat 1501-ből
Csíkszentmiklósi felirat 1501-ből

Tények:

1731

Kunics Ferenc kolozsvári jezsuita tanár 1731-ben kiadott művében egy rovásfeliratról tesz említést, amely a csíkszentmihályi templomban látható: „régi egyházával (temploma) s fölirataival, melyeknek jegyeit, minthogy a görög, török s más betűktől nagyon különböznek, a régi scythákra viszik vissza.” (Fischer, 1889, 2005/44)

Cornides Dániel 1780 táján, Szabó Károly pedig 1862-ben keresték a feliratot, de már nem találták. (Fischer, 1889, 2005/111)

1749

Valószínűleg ezekről a föliratokról hallott a székely Horváth Benedek, Bécsben élő piarista tanár, akinek kérésére Szilágyi Sámuel, erdélyi királyi táblai ülnök 1749-ben lemásolt egy rovásfeliratot, amelyről az utókor nem tudja eldönteni, hogy a csíkszentmihályi, csíkszentmiklósi vagy a csíkszentmártoni templomban volt-e.

A másolat mérete 44, 5 cm. x 11 cm. 2 soros. (Mandics, 2010/ 480)

A másolatot Budapesten, a Ráday könyvtárban őrzik, Németh Gyula 1934-es adata szerint.

1749

Szilágyi Sámuel 1749. december 20-án azt írja egy levelében, hogy nemrég szerzett egy scythiai betűkkel írt feliratot, amit Csíkban, a Szt. Mihályi templomban talált, melyet még nem tudott kimagyarázni, azaz megfejteni. (Mandics, 2010/ 403)

1751

Ebben az évben is készült másolat a feliratról. Mint Ferenczi Géza kiderítette, a másoló Bod Péter volt. (Ferenczi, 1997/ 13-15) Lásd még az 1866-os évnél

1753

Szilágyi Sámuel feliratát Dezsericzky Ince piarista szerzetes 1753-ban megjelent latin nyelvű könyvében kiadta. Ennek fejlécén az olvasható, hogy a Szent Miklóson elhelyezkedő templomban („in Templo loci Szent Miklós…”) van a felirat.

Sajnálatos módon Dezsericzky fametszője két helyen elrontotta a rovásjeleket, így az első sorban a SZÁZEGY helyett CSÁZEGY, a második sorban a JÁNOS helyett Kános lett. (Sebestyén, 1915/59)

Továbbá figyelemre méltó, hogy Dezsericzky másolatának második sora a János szóval kezdődik, míg az 1749-es Szilágyi féle másolaté az Estyán szóval. (Friedrich, 2010)

1777-1784

Fischer Károly Antal szerint a csíkszentmiklósi felirat akkor pusztult el, amikor 1777-ben és 1784-ben az egyházat bővítették és falait átalakították. (1889, 2005/111)

1793

Simonchicz Ince piarista atya szintén lemásolta a Szilágyi által készített két soros feliratot. Ő négy sorba osztotta el a szöveget. A harmadik sorban, valamint az utolsó sorban a CS és az L mellékvonalkáinál tévedett, ezáltal 3 hiba keletkezett másolatában. (Sebestyén, 1915/59)

1797

Németh József címzetes kanonok, felcsíki esperes 1797 márc. 30-án ezt írta: Tömörítve: A scythiai írások nem a szent-miklósi templomban voltak, hanem a szent-mihályiban, ahol 1757-80-ig plébános volt. A kórusdeszkákon voltak. Ezeket a deszkákat tőle Cserei Farkas elkérte, Bécsbe vitte s azután eltűntek. (Sebestyén, 1915/65)

1844

Jerney János utazó, őstörténész, nyelvész (1800-1855) Moldvában járva összetalálkozott Benő István csíkszentmiklósi jegyzővel, aki látta a feliratot: beépítették a templom falába.

Mandics Györgynél olvashatjuk először ezt a kutatási eredményt. (2010/404)

1866

Szabó Károly történész, könyvtáros 1866-ban jelentette meg a Marosvásárhelyi Teleki Könyvtárban tett kutatásai eredményét, mely szerint a Marosvásárhelyi Kéziratban megtalálta a felirat másolatát két példányban, 1751-ből. De nem két sorban, hanem 6 sorban. A 6. sor betűi nem szerepeltek Szilágyi 2 soros másolatán.

Továbbá az egyik 1751-es 6 soros másolat megfejtést is tartalmazott. Szerzője ekkor még ismeretlen. A marosvásárhelyi kézirat 3. és 5. lapján Csíkszentmárton szerepel helyszínként, a 7. lapon viszont Csíkszentmiklós. (Fischer, 1889, 2005/112, 114)

1868

Orbán Balázs írja a Székelyföld leírása című könyvében:

„Két ilyen hun-szkíta felirat volt még Csíkban, a csíkszentmiklósi és gyergyószentmiklósi templomokon, hanem mindkettő a tudatlan papok által pogány maradványnak tekintvén, megsemmisíttetett…”

1909

Sebestyén Gyula 1909-ben megjelent könyvében, a Rovás és rovásírás-ban Fischer Károly Antal alapján ismerteti az eddigieket. Bemutatja fejléc nélkül a Dezsericzky könyvében 1753-an megjelent másolatot, azonban ezt tévesen Szilágyi Sámuel 1749-es másolatának nevezi. Elemzi az 1749-es és 1751-es felirat eltéréseit és a Marosvásárhelyi Kéziratban lévő 6 soros megfejtett változatot. Megjegyzi, hogy szerinte az eredeti felirat bizonyára két soros volt. (1909/191-193)

1915

Sebestyén ebben az évben kiadott könyvében visszatér a felirat kérdésköréhez. Ismét bemutatja a Dezsericzky művében megjelent másolatot, most már fejléccel, továbbá Simonchicz másolatát, és a megfejtett változatot a marosvásárhelyi kéziratból, melynek szerzőjét ekkor még nem sikerült azonosítani.

Megállapítja, hogy a két feliratmásolat egymástól függetlenül íródott. (1915/ 55, 62)

Sebestyén részletezi a Marosvásárhelyi Kézirat tartalmát, ebből itt csak a két rovásírásos másolatra térek ki. A 3. lapon lévő megfejtetelen másolat fejléce a csíkszentmártoni oratórium feliratának írja le. „Inscriptio Oratorii Csik Szent Martoniensis…” Az oratórium lehet házikápolna, imaterem, de templom karzata is.

Az 5. lapon lévő megfejtett másolat fejléce pedig: „Inscriptio Oratorii Oppidi Siculicali Csík Szent Martoniensis”. Az oppidum megerősített helyet, erődített várost jelent, itt valószínűleg lőréses kerítésű vártemplom értelemben használták. (F. K.)

A 4. lap tartalmáról nem esik szó, a 6. lap üres, a 7. lapon viszont Csíkszentmiklós szerepel, itt következik a Csíkszentmiklósi felirat hét pontban való hitelességének bizonyítása: „Inscriptio Csik Szent Miklosiensis testatur”.

Sebestyén szerint a másoló tévedésből, hibásan írt a 3. és 5. lapon Csíkszentmártont lelőhelyként.

1934

Németh Gyula közli az 1749-es Szilágyi Sámuel féle 2 soros másolatot és megtudjuk tőle, hogy ezt Budapesten a Ráday könyvtárban őrzik. (1934-es adat!) Itt talált rá Szilágyi Sámuel egy levelére, amelynek alapján a feliratot Csíkszentmihályra helyezi. (Mandics, 2010/403)

Ráday Gedeon költő, műfordító, országgyűlési követ könyvtára jelenleg is létezik a Ráday utcában, ahol emléktábla örökíti meg a nagy könyvgyűjtő nevét. (F. K.)

1963

Csallány Dezső a Csíkszentmártoni felirat elnevezést használja a mellékelt rajzokon lévő emlékről. Külön cím alatt, Csíkszentmihályi felirat néven ír a Németh József által említett kórusdeszkákról. (lásd az 1797-es évet)

1976

Andrássy Kurta János helyesen mutat rá a Csíkszentmiklósi rovásfelirat új megfejtése című írásában, hogy a feliratoknál a hibák, tévedések száma egyenes arányban nő a másolatok számával. (1976/55)

1985

Forrai Sándor a Küskarácsontól Sülvester estig című könyvében a felirat ismertetésénél az összerovások elemzésével egészíti ki az eddigieket. (1985/159-162)

1997

Ferenczi Géza könyvéből megtudjuk, hogy kutatásai során egy a Marosvásárhelyi Kéziratnál bővebb kéziratkötegben megtalálta az 1751-es hat soros másolat újabb másolatát. Ennek segítségével oldotta meg az 1751-es másoló személyének titkát, aki nem más, mint a tudós: Bod Péter. (1997/13-15)

Felsőcsernátoni Bod Péter (1712-1769) Bethlen Kata grófnő, írónő udvari papja, később Magyarigen református lelkipásztora volt. A fogarasi református templomban saját versével emlékezik meg Bethlen Katáról, amelyet rovásfelirattal zár: „Bod Péter készítette Igenben.” Alaposan tanulmányozta a rovásírást, s erről külön könyvet tervezett, vagy készített, amely jelenleg nem található, nem tudjuk, megírta-e? (Friedrich, 2010)

Egy megoldott kérdés helyébe azonban rögtön jön kettő: Az első, hogy Ferenczi azt írja, hogy ennél a másolatnál a megfejtett rovásszöveg a csíkszentmártoni klastromot, a megfejtetlen pedig a csíkszentmiklósi templomot jelöli meg lelőhelyként. Ez utóbbi alatt a következő szöveg: „A Tlts Bod Péter úr irásából minden Változtatás nélkül irtamle 1751-benn Majus hó 26dik napján”. A szerző Bardócz Pál. Mint az 1909-es évszámnál olvasható, a Marosvásárhelyi Kéziratban mindkét másolaton Csíkszentmárton szerepel a fejlécen.

A második, hogy klastromról eddig nem volt szó és Csíkszentmárton történetét olvasgatva sem találkoztam olyan ismerettel, hogy ott kolostor lett volna.

A tanulmányírók, leletismertetők elnevezései

Hogy a kutatók melyik települést vélték, vélik a rovásemlék helyszínének, arról az is árulkodik, milyen címet választanak erről szóló tanulmányuknak, hozzászólásuknak, vagy ezekben hogyan nevezik:

  • Dezsericzky Ince 1753: Csík-Szentmiklósi
  • Bod Péter 1751: Csíkszentmártoni
  • Fischer Károly Antal 1899: Csík-szent- miklósi
  • Sebestyén Gyula 1909: Csíkszentmiklósi
  • Debreczenyi Miklós 1914: Csík-Szt.-Miklósi
  • Németh Gyula 1934: Csíkszentmihályi
  • Andrássy Kurta János 1976: Csíkszentmiklósi
  • Ferenczi Géza és István 1979: Csíkszentmiklósi
  • Forrai Sándor 1985: Csíkszentmártoni
  • Ferenczi Géza 1997: Csíkszentmiklósi-Csíkszentmihályi
  • Csallány Dezső 1963: Csíkszentmártoni
  • Ráduly János 2004: Csíkszentmiklósi-Csíkszentmihályi
  • Mandics György 2010: Csíkszentmiklósi-Csíkszentmártoni

Tanulmányírók, leletismertetők véleménye a rovásemlék íráshordozójáról, anyagáról

1749-ben Szilágyi Sámuel azt írja, hogy „szerzett” egy rovásfeliratot a Csíkszentmihályi templomból. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezt neki adták, magánál tartotta, ez volt az 1797-ben Németh József kanonok által említett kórusdeszkák egyik része, tehát fából volt. Nem valószínű, hogy a kanonok úr 20-30 kilós követ cipelgetett volna, de nem is zárhatjuk ki.

A csíkszentmiklósi jegyző viszont arról tájékoztatta 1844-ben Jerney Jánost, hogy ő látta a feliratot, beépítették a templom falába. Ez már inkább kőnek vélelmezhető, mint ahogyan láttunk beépített rovásírásos követ például Alsószentmihályon, Csobotfalván. Székelydályán pedig magam is fedeztem fel két rovásírásos patakkövet a szentély belső, északi és déli falán.

A jegyző 1844-ben találkozott Jerneyvel, ha feltételezzük, hogy akkor 60 éves volt, és 10 éves korától láthatta a követ a templom falában, akkor a kő 1794 és 1844 között még megvolt, illetve nem vakolták még be.

Sebestyén Gyula „kitöredezett, szúette, régi feliratnak” nevezi, tehát úgy gondolja, hogy fára rótták. (1915/67)

Forrai Sándor azt írja: „Eredeti kőbe vésés emlékét őrzi.” (1985/162)

Mandics György Csíkszentmiklóson karcolt falfeliratnak, Csíkszentmártonban pedig fakarzatra róttnak feltételezi. (2010/404-405)

Megfejtések:

A megfejtéseket nagy gondossággal legelőször Fischer Károly Antal gyűjtötte össze. (1889/115-118)

A mindezidáig megjelent megfejtéseket Mandics György Róvott múltunk című könyvében olvashatjuk. (2010/405-412)

Jómagam csupán néhány megfejtő eredményét közlöm a jelen tanulmányban, főként azokét, akik az alap megfejtést adták, mert mindig az úttörőknek a legnehezebb a dolga.

Bod Péter az első megfejtő 1751-ből. A másolatán olvasható megfejtés:

URNAK : MEGET : TEGYEG FO : GVAN : IRNAK EZERÖT :

SZÁZEGY : ESZTENDÖBEH : MÁTYS : JÁNOS : ESTYTÁN : KOVÁTS : TSINÁLTK : MÁTYÁS MESTER : IUSEF MESTER TSINÁLTÁK

6. sor: G.J.A.S.J.F.F.LT.Á. Figyelemre méltó, hogy Bod Péter nem fejtette meg! Ennek okára később térek ki.

Bod Péter 1768-ban még egy megfejtést adott a Dezsericzky könyvében megjelent másolat alapján. (Sebestyén, 1915/62)

URNK : MGT : TGYG FO : GVAN : IRNK ZRÖT : SZAZGY : SZTENDÖBEN : MATYS : JANOS : STITAN : KOVATS : TSEALTK : MATYAS MSTR : GRGLY MSTR TSEALTAK

Azaz:

Urnak meget etegyeg fogván irnak ezerötszázegy esztendőben;
Mátyás, János, Stytán Kováts tsinálták, Mátyás mester, Gergely mester tsinálták.

(Fischernél a TSEALTK és a TSEALTAK szavak itt TSINALTK és TSINALTAK változatban olvashatók. (1889, 2005/115)

Szabó Károly megfejtése: 1866

URNK : MGT : TIGFO : GVAN : IRNK ZRÖT : SZAZGY : SZTENDÖHBE : MATYS : JANOS : STYAN : KOVACS : CSNALTK : MATYASMSTR : GRGLY MSTRCSNALTAK

Azaz:

Urunk megettig fogván irunk ezerötszázegy esztendöhbe;
Mátyás, János, Estyán kovács csenálták, Mátyás mester, Gergely mester csenálták.

A 6. sort a következőképpen fejtette meg:

ELJAS CZLYLYLTA , azaz Éliás csinálta

Fischer Károly Antal Szabó Károly megfejtését fogadja el, annyi módosítással, hogy az URUNK szó helyébe az ÚRNAK, az ÍRUNK helyébe az ÍRNAK, valamint az ESZTENDÖHBE helyére az ESZETENDÖBEH kerüljön. (1899, 2005/117)

Amint ezekből a két példákból is láthatjuk a szöveg egyértelmű olvasatát a 2. és 4. pontsor közötti részlet nehezíti. Ezzel birkóznak Bod Péter óta a megfejtők, köztük jómagam is.

Sebestyén Gyula véleménye az volt, hogy egy régebben hibásan felfrissített, kijavított, tehát hibásan restaurált szövegről van szó. Ebből kiindulva erősen belejavított a kérdéses szövegrészletbe s a mellékelt rajzon látható eredményt hozta ki: (1909/197, 1915/64)

URNaK : SZÜLeTéSéTÜL : FOGVÁN : IRNaK eZeRÖT : SZÁZeGY : eSZTENDŐBE : MÁTYáS : JÁNOS : eSTYÁN (?) : KOVÁCS : CSINÁLTáK: MÁTYÁS MeSTeR : GeRGeLY MeSTeRCSINÁLTÁK:

Sebestyénnek igaza van, amikor azt írja: „a vitás ESZTENDŐBEH végső H betűje csakis egy végső E betű elromlásából támadhatott”. (1909/196)

Valóban, sokszor előfordul velem is, ha gyorsan írok, levelezőtársaimmal is, akikkel kézírással levelezünk, de a rovásírás verseny résztvevőivel is, hogy a rovás E írásánál a hajlított vonalra úgy húzzuk rá a két mellékvonalat, hogy a baloldalon összeérnek és az E betű így H-nak tűnik.

Megfejtése a 6. sorról, amelyet szintén átalakít: eL.J.Á.S.CS.IN.NÁ.L.T.A.

„Együgyűséggel odatoldott függeléknek” nevezte egyébként. (Sebestyén gyakran vádolta embertársait csekély értelmi adottságokkal, de ősi írásunkra vonatkozóan olyan sok adatot tudunk meg tőle és két nagy rovásemlékünk közkinccsé tételét is köszönhetjük neki, hogy ezen zsörtölődéseket megbocsáthatjuk. )

Debreczenyi Miklós azt veti fel, hogy se nem BE, se nem BEH az ESZTENDŐ szó végződése, hanem BEN, mert E és N összerovásról van szó.

Figyelemre méltó ötlet, lehet, hogy így is van.

A 6. sorra ajánlott megoldása: MEG JAVÍTÁK ÉS UJ FEN FEL ÁLLÍTÁK.

(1914/16, 17)

Németh Gyula megfejtése egy szót kivéve egyezik Sebestyén Gyuláéval, ő a „SZÜLETÉSÉTÜL” helyett SZÜLETETÉTÍL-t olvas ki.

A 6. sorról az a véleménye, hogy „mint értelmetlen függeléket el kell vetni” ,mert az 1751-es másolat Szilágyiéra megy vissza.

(1934/8, 9)

Csallány Dezső: VÁRON MEGET VISÁG FOLYÓ EGVÁN IGY IRONK

EZERÖT SZÁZEGY ESZTENDŐBE MÁTYÁS, JÁNOS, SEBEASTTION KOVÁCS CSINÁLTÁK MÁTYÁSMESTER, GERGELYMESTER CSINÁLTÁK

Callány magyarázata, hogy a Fiság (Viság ) folyó Csíkszentmárton környékén található.

A 6. sor megfejtése Csallány szerint: G. IJAS ILYLYALTA. A G. név kezdőbetűje. Az „illyalta” szó magyarázata, hogy régen kettéhasított, rovásjelekkel teleírt nyílvesszőkkel továbbították az üzeneteket, egy ilyen töredék vesszőt a szegedi múzeum régészeti raktárában látott is. (1963/74)

Ferenczi Géza Sebestyén Gyula megfejtését tartja legvalószínűbbnek: „Úrnak születésétől fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe, Mátyás, János, Estyán kovács csinálták, Mátyásmester, Gergelymester csinálták.”

A szigorú történész azonban, aki Forrai Sándort is sokszor megrótta, megtévesztő rajzot mutat a Művelődéstörténeti Tanulmányok c. kötet (Kriteron, 1979) 25. oldalán. Ugyanis Szilágyi Sámuel 1749-es másolatához kapcsolva közli az 1751-es másolat 6. sorát.

Ferenczi egyúttal bírálja Csallány megfejtését, s mivel húsz évig volt a székelyudvarhelyi múzeum igazgatója, a helyi viszonyokat jobban ismerve írja, hogy a Fiságot túlzás folyónak nevezni, neve Viság formában nem volt ismeretes, eredeti neve Frisság volt. (1979/26)

Andrássy Kurta János jogosan bírálta Sebestyént, mert átrajzolt 12 „alkalmatlankodó” jelet, hogy megfeleljenek elméletének.

Andrássy ugyan nem rajzolt át jeleket, viszont a pontsoroknak nem szóelválasztást, hanem hangzóbővítésre utaló jelentést tulajdonított, azaz a betűknek saját hangértékükön kívül további, egészen más hangértékeket is adományozott.

Nem csak jobbról-balra, hanem balról-jobbra is olvasta a szöveget, így Budai Nagy Antal felkeléséről szóló történetet hozott ki, amelynek „Lósámán Kaba Antal” is egyik szereplője. Belemagyarázott történetének olvasását a századik szónál hagytam abba…

Dr. Fodor Ferenc megfejtése a bizonyítéka annak, hogy mint írtam, Ferenczi Géza 1979-es rajza valóban megtévesztő. Ugyanis az alapos Fodor, aki e cikk alapján fejtette meg az emléket, így ír: „A rajzolat betűi három sorban vannak elhelyezve.(az előzőekben említett záró sorral együtt!)” Észreveszi azonban, hogy a befejező sor más kéztől származik.

Megfejtése: Urnak megtestesülésétől igy fogván irnak ezerötszázegy esztendőbe, Mátyás, János, Estyán kovács csinálták, Mátyás mester, Gergely mester csinálták.

A 6. sor megfejtése az első négy jelre szerinte latinul van: ego qui a scribo.

Az utolsó öt jel pedig: ilyly (így) látá

Véleménye szerint a pontok nem elválasztást jelölnek, hanem eredetileg felülről lefelé keskeny lapra voltak írva és a pontok az eredeti bontást mutatják. (1982/44)

Ez valóban ésszerű ötlet a sok fejtörést okozó szövegrészlet tördelésére. Jómagam is sok hasonló, nem a szó végén tördelt feliratot láttam régi sírköveken (latin betűs) például a csíkkozmási temetőben.

Ráduly János a Titkok a rovásírásban c. könyvében foglalja össze megelőző eredményeit a felirat megfejtésében. A Dezsericzky könyvében 1753-ban megjelent másolatot mutatja be (amelyet a fametsző két helyen elrontott), s erről, valószínűleg Sebestyén Gyula után, tévesen azt írja, hogy ez az 1749. évi másolat. (2004/45)

Továbbá bemutatja az 1751-es másolatot is, de nem jelzi, hogy ez Bod Péter másolata. Sajnálatos, hogy Ferenczi Géza jelentős felfedezése, amely már 1997-es könyvében megjelent, nem vált általánosan ismertté.

Ráduly megfejtése a kérdéses szövegszakaszról 997-ből: „Urunk megetétil fogván” , illetve „Urnak megetétig fogván”

Új megfejtése: URuNK MeGeT TIGeNFOGVÁN IRNaK eZeRÖT SZÁZeGY eSZTeNDŐBE MÁTYÁS JÁNOS eSTYáN KOVÁCS CSINÁLTáK MÁTYÁSMeSTeR GERGeLYMeSTeR CSINÁLTÁK

A második pontsor utáni jelet Bod másolata alapján NF összerovásnak értékeli.

A TIGIN vagy TIGEN szó jelentését a történeti-etimológiai szótárban találta meg, jelentése: ide, itt, ekkor, időben közel, nemrég…, vagyis a mesterek nemrég fejezték be a munkát.

Mandics György dobott követ a felirat történetének állóvizébe, 2010-ben megjelent Róvott múltunk című könyvében.

Szerinte a felirat részenként, több különböző korban, az épületek pusztulása utáni helyreállítások során keletkezett, kiegészítve az újabb helyreállítók nevével. Ennek szakaszai:

1501

URNaK MeGeTT eGYeGFOGVÁN IRNaK: eZeRÖT: SZÁZeGY: eSZTeNDŐBeN: MÁTYÁS: JÁNOS

Azaz: Úrnak megett egybefogván írnak ezer ötszáz egy esztendőben: Mátyás, János

1630

A templom leégése után az újjáépítéskor új pótlást írtak hozzá:

URNAK MEGETT EGYBEFOGVÁN IRNAK EZERÖT SZÁZ EGY ESZTENDŐBEN: MÁTYÁS JÁNOS

Új pótlás: ESTYÁN KOVÁCS CSINÁLTÁK

1675

Ismét leégett a templom, a helyreállítók neve a feliratra került:

URNAK MEGETT EGYBEFOGVÁN IRNAK EZERÖT SZÁZ EGY ESZTENDŐBEN: MÁTYÁS, JÁNOS, ESTYÁN, KOVÁCS CSINÁLTÁK

Új pótlás: MÁTYÁSMESTER, GERGELYMESTER CSINÁLTÁK

1748 táján

Az 1697-es tatárjárás és az 1705-1709-es osztrák dúlások szétszórták Csíkszentmihály és Csíkszentmiklós lakosságát, akik később Csíkszentmiklóson és Csíkszentmártonban alakítottak új közösséget, majd megerősödve építettek új templomot. Mindkét településen ugyanaz a régi szöveg került fel, Csíkszentmiklóson falra karcolták, ezt másolta Szilágyi Sámuel 1749-ben. Csíkszentmártonban fakarzatra került, itt megjelenik egy új név: Eljás.

A Mandics György által helyreállított szöveg tehát így teljesedik ki:

ELJÁS CSINÁLTA. Ezt másolta 6. sorként 1751-ben Bod Péter.

Mandics György ésszerű összeállításának ösztönző hatására kezdtem leporolgatni régi megfejtési kísérleteimet.

Saját megfejtésem:

A szavak közé tett pontokat helyét tiszteletben tartom, nem gondolom, hogy a 3. pontsor elhelyezése hibás lenne. A feliratok nem lehettek rossz állapotban, ha a pontokat ilyen „pontosan” le lehetett ásolni.

Az első sor az én olvasatomban:

URNaK eMeLT TIGFO( tigefo, tigenyfo?) áLVÁN

Azaz: Úrnak emelt tigfo(?) állván

Magyarázat a 2, 3, 4. szóhoz

Az MGT és GVAN mássalhangzó csoportokban a G szerintem L betű, csak egy mellékvonala lemaradt. A Szilágyi másolaton is látszik, hogy az egyetlen mellékvonalka elég magasan helyezkedik el ahhoz, hogy még egy mellékvonal beférjen.

A 2. szó így az EMELT lesz, a 4. pedig az ÁLVÁN (azaz fenn állván, már áll, készen van)

A rovás G és L mellékvonalainak lehagyása vagy tévesztése a leggyakoribb hiba, mind a gyermek, mind a felnőtt rovásírók körében. Simonchicz másolatán is látjuk, hogy az S két mellékvonalat kapott a ’Mátyásmester’ szóban, az L viszont nem kapta meg mellékvonalait az utolsó ’csinálták’ szóban. Dobai István 1753-ból származó betűsorában is felcserélt a G és L. (Forrai, 1985/194)

Balatonszepezden, Sebestyén Gyula emlékoszlopán is három helyen hibás a rovás L írása, egyszer G, kétszer pedig S áll helyette. A történelmi emlékeken előforduló és a gyakorlat során gyakran keletkező hiba alátámasztja feltételezésemet a G és L felcserélésére vonatkozóan.

A 3. szó a TIGFO, vagy TIGENFO, esetleg TIGENYFO, amennyiben az F-be rajzolt vonal egyáltalán létezett, vagy N – NY hangértékkel bír. Szilágyi másolatán nem látszik. A régi magyar szavak között nem találtam ilyent. (Czuczor-Fogarasi, Ballagi, Kriza) Esetleg a mesterlegények idegenföldön tett tanulmányútjáról hozott, építkezéssel kapcsolatos szó lehet, amely meghonosodott, vagy talján mesterektől átvett szó. A lévai vár építésénél is volt olasz mester.

A Latin-magyar szótárban találtam a tignum=gerenda, tignárius=gerendás,

faber tignárius=ácsmester szavakat.

Ugyanakkor a fentebb vázolt S-G-L tévesztésekből előfordulóan lehet:

TILFO TILENFO TILENYTO, VAGY TISFO, TISENFO TISENYFO is. Ezeknek szintén nem tudjuk a jelentését.

A megfejtetlen szavakat nem kell szégyellni, a 14. századi Königsbergi Töredékben is van három szó, amelyet eddig nem sikerült a nyelvészeknek értelmezni. A Peer kódexben is van egy mondat: „Maria elmene gen latni”, itt a GEN szó jelentését nem sikerült megállapítani.

Így két mellékvonal kiegészítéssel és egy bizonytalan szóval olvasatom:

1. URNaK eMeLT TIGFO( tigefo, tigenyfo?) áLVÁN
2. IRNaK eZeRÖT SZÁZeGY eSZTeNDŐBE
3. MÁTYáS JÁNOS eSTYáN KOVÁCS CSINÁLTáK
4. MÁTYÁSMeSTeR GeRGeLYMeSTeR CSINÁLTÁK

Magyarázat: az Úrnak emelt gerendázat (karzat, kórus gerendázata?) már áll, elkészült, így a mesterek megörökítik a nevüket az ősi írással.

A 2, 3, 4. sor Szabó Károly, Fischer Károly Antal és Sebestyén Gyula olvasatán alapul.

Több megfejtő a 3. szó 2. betűjét GY-nek olvasta: Tegyegfo, tgygfo, stb. ez a jel itt ebben a szövegben azonban határozottan I hangértéket jelöl, száron két kis jobbra felfele tartó mellékvonallal, mint az ÍRNAK szóban is.

A GY-t jobbra lefele tartó két kis mellékvonallal rótták, mint a SZÁZEGY szóban. Az I és Gy ilyenfajta írása dr. Toldy László 1877-ben megjelent könyvében, majd Tar Mihálynál fordul elő. (Sebestyén, 1909/321)

A 6. sorról azt feltételezem, hogy az eredeti feliratokon nem volt ott, hanem Bod Péter írta ki másolata alá a számára kérdéses jeleket. Fontos, hogy külön jelzi az A és Á közötti különbséget, már 1751-ben.

Nem tudjuk, hogy a 6. sor szerepelt-e Bod Péter azon másolatán, amelyik nincs megfejtve. A rendelkezésemre álló irodalomból ez nem derül ki. Fischer 1889-es könyvében közli a megfejtés nélküli feliratot, ezen nincs a 6. sor. Csallány Dezső 1963-ban szintén közli a megfejtés nélküli feliratot, ezen ott a 6. sor. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy egy megfejtésnek számtalan piszkozata van, Bod szépen letisztázott példánya bizonyára több próbálkozás eredménye. A 6. sor tehát további alapos elemzést igényel.

Összegzés:

Mindhárom településnek volt rovásfelirata.

Csíkszentmihály

Elsőként a Csíkszentmihályi feliratról értesülünk Kunics Ferenctől, 1731-ben.

Véleményem szerint ezek voltak a kórus deszkáin lévő feliratok. Nem tudjuk, hogy rótt vagy festett deszkák voltak-e.

E deszkákból még jutott Szilágyi Sámuelnek 1749-ben, mikor azt írja egy levelében, hogy nemrég szerzett egy scythiai betűkkel írt feliratot, amit Csíkban, a Szt. Mihályi templomban talált, melyet még nem tudott kimagyarázni, azaz megfejteni. (Mandics, 2010/403)

Ezekből a deszkákból még maradt Németh József felcsíki esperes csíkszentmihályi plébánosságának idejére is (1757-1780). Egy levelében így ír róluk 1797-ben: „Azon írások valami chorus deszkáinak hulladékán valának írva és valami Mikrai nevezetű…strázsamester így magyarázta: Csináltatta Sándor 1111-ben. Ezeken kívül volt még egy ölnyi hosszúságú (nagyjából egy felnőtt ember kiterjesztett karjainak hosszúsága, F.K.), de tenyérnél nem szélesebb deszkára ugyan székely betűkkel való írás; ezt pedig így magyarázta: Ezen kép rámát csináltatta.”

Ezeket 1768-ban Cserei Farkas elkérte Németh Józseftől, Bécsbe vitte s ott eltűntek, mint annyi más értékünk.

Cserei Farkas (1719-1782), bár Kovászna megyében született, de főként Bécsben élt, történettudományi és bölcseleti munkái maradtak fenn, Mária Terézia kedvelt tanácsadója volt.

Cornides Dániel történetíró, egyetemi tanár, könyvtáros 1780 táján már ezért nem találta a csíkszentmihályi templom feliratát. Cornides Bél Mátyás tanítványa volt, bizonyára így ismerkedett meg a rovásírással.

Szabó Károly, a Marosvásárhelyi Kézirat fölfedezője, 1862-ben szeretett volna nyomra bukkanni Csíkszentmihályon, de már neki sem tudtak felvilágosítást adni.

Csíkszentmiklós

Csíkszentmiklós neve 1749-ben kerül a történetbe, amikor Szilágyi Sámuel lemásolja a két soros feliratot és Horváth Benedek által terjedni kezd.

1753-ban Dezsericzky Ince könyvében is megjelenik a felirat, fejlécén az olvasható, hogy a Szent Miklóson elhelyezkedő templomban „… in Templo loci Szent Miklós…”.

1866-ban fedezi fel Szabó Károly, hogy bár a Marosvásárhelyi Kéziratban a 3. és 5. lapon lévő másolatok fejlécén Csíkszentmárton szerepel lelőhelyként, a 7. lapon utalás történik Csíkszentmiklósra is. Ez a Csíkszentmiklósi felirat hét pontban való hitelességének bizonyítása, azaz „Inscriptio Csik Szent Miklosiensis testatur”. E bizonyításban utalások vannak arra, hogy ugyanarra az 1501-ben készült szövegre vonatkozik, mint amelyik a 3. és 5. lapon megjelenik. (Sebestyén, 1915/60, 61)

Ennek az ellentmondásnak a rejtélyét oldotta meg Mandics György azzal, hogy a két soros változatot Csíkszentmiklósra, a 6 soros változatot pedig Csíkszentmártonba helyezi.

Dezsericzky Ince két soros másolatának fejléce is ezt igazolja.

A Marosvásárhelyi Kézirat üres 6. lapjára feltételezésem szerint a két soros változat rajza került volna, erre vonatkozik a 7. oldal helymeghatározása: Csíkszentmiklós.

Ugyanakkor Csíkszentmiklósnak egy másik rovásemléke is volt, ez pedig a falba helyezett kőfelirat, amelyről a csíkszentmiklósi jegyző Jerneynek beszámol. Ennek szövegét nem ismerjük. Bár Mandics György nem veszi komolyan ezt az adatot, amelyet ő maga talált, csupán pár kupa bor melletti fontoskodásnak tartja, szerintem lényeges bizonyíték egy kőfelirat létezésére.

A jegyzők általában nem hebehurgya emberek s az írások már csak hivatalból is beleragadnak a fejükbe.

Több ilyen patakkőre, görgetegkőre rótt szöveggel találkozhatunk, többek között Dályán, Csobotfalván, Homoródkarácsonyfalván, Bonyhán és Erdőszentgyörgyön is.

Csíkszentmárton

Bod Péternek, nagy tudósunknak két másolata igazolja, hogy Csíkszentmártonnak is volt rovásfelirata. Itt az ő másolatának eredetije volt a falon, ahogyan írja, a templom kórusán. Mégsem a kórus deszkáira rótt felirat lehetett ez, hanem a kórus, karzat mellett elhelyezkedő falon, elérhető helyen, vakolatba karcolták, mint Dálnokon vagy Rugonfalván. A dálnokinak térben ugyan nem, de időben közel esik a keletkezése: 1526.

Ha a települések megőrizhették volna eredeti nevüket…

Bizonyára, ha a települések megőrizhetik eredeti magyar nevüket, ma biztosabbat tudnánk ezen művelődéstörténeti értékeink hovatartozásáról. Mert a forrásokban nem keveredtek volna olyan egyedi magyar településnevek, mint amelyek ma is megtalálhatók a környéken: Vacsárcsi, Göröcsfalva, Taploca, Zsögöd…

Tisztelet illeti elsősorban Kunics Ferencet, Szilágyi Sámuelt, Bod Pétert, s mindazokat a magyar egyházi és világi személyeket, akiknek az emlék legalább másolatokban való fennmaradását és terjedését köszönhetjük, s akik ezzel a magyarok ősi írásának létét bizonyították a tagadókkal szemben.

Az ábrák Sebestyén Gyula A magyar rovásírás hiteles emlékei című könyvéből származnak.

A templomok fényképeit Friedrich Klára készítette.

Irodalom

Andrássy Kurta János: A Csíkszentmiklósi rovásfelirat új megfejtése (In: A magyar rovásírás új megfejtései, Szatmári, USA. 1976)
Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (1963)
Debreczenyi Miklós: Az ősmagyar írás néhány hazai és oroszországi emléke (1914)
Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig (1975)
Ferenczi Géza - Ferenczi István: Magyar rovásírásos emlékekről (In: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Kriterion Kiadó, 1979)
Ferenczi Géza: Székely rovásírásos emlékek (Székelyudvarhely, 1997)
Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei (1889, Hun-idea Kiadó, 2005)*
Fodor Ferenc: A magyar rovásírás emlékei (Kézirat, 1982)
Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig (Múzsák Kiadó, 1985)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (1994)
Friedrich Klára - Szakács Gábor: Ősök és írások (2008)
Mandics György: Róvott múltunk (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010)
Németh Gyula: A magyar rovásírás (Magyar Nyelvtudományi Közlöny, 1934)
Ráduly János: Titkok a rovásírásban (Székelyudvarhely, 2004)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909)
Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei (1915)
Thelegdi János „Rudimenta, Priscae hunnorum linguae…” azaz a hunok régi nyelvének elemei… (1598, Ars Libri kiadó, 1994)

*Fischer könyvének létezik egy 1992-es hasonmás kiadása is a Hétágú Síp Alapítvány által. Mivel a Hun-idea kiadása könnyebben hozzáférhető, ezért ennek adtam meg az oldalszámait.

Forrás: MVSZ.HU


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. március 2. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 1,875 Kategória: Ősmagyar népművészet » Rovásírás
Előző cikk: Az ősi magyar írás kutatása Következő cikk: Epigráfiai nyelvemlékeink


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: