Hungarikumok

 

Az ősi magyar írás kutatása


Az ősi magyar írás kutatása

Krónikásaink hagyománya írásunkat "hun" vagy "szkíta" írás néven emlegetik. Kézai Simonnál a XIII. században "a székelyek betűiről" olvasunk. Kálti Márk, majd a Bécsi Krónika a XIV. században azt írja, hogy "a székelyek, akik a szkíta betűket még nem felejtették el, nem papírra írnak, hanem pálcákra rónak, kevés jellel sok értelmet fejeznek ki". Bonfininél ezt olvassuk: "a székelyeknek szkítiai betűik vannak", Székely István pedig 1559-ben arról tudósít, hogy "a székelyek hunniabeli módra székely betűkkel élnek mind e napiglan".

A sors mostohán bánt rovásemlékeinkkel, hisz Magyarország éghajlata és talajviszonyai nem konzerválják a fát és azon lágy anyagokat, amelyre annak idején írtak. A természeti erők pusztító hatását még hatványozta a szándékolt megsemmisítés akár vallási, akár politikai okból. Az ősi magyar írás a katolikus egyház szemében "tiltott írásnak" számított. Szent István törvényei között olvassuk: "A régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra való pogány írás megszüntetődjék és helyébe latin betűk használtassanak…

A beadott iratok és vésetek tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék". (A "pogány írással írt" imakönyvek elégetése bizonyítéka annak, hogy az ősi magyar írással nemcsak véstek, hanem írtak is). Hogy az ősi magyar írás a tiltások ellenére továbbra is használatban volt, arra bizonyíték Mátyás király 1478-as évi ediktumának 5. cikkelye, amelyben a király megparancsolja, hogy "a falusi bírák kötelesek minden vármegyében a rovásnyeleket lajstromokban a megye elé terjeszteni".

Telegdi János 1598-ban a "Rudimenta, a hunok régi nyelvének elemei rövid kérdésekben és feleletekben összefoglalva" című munkájában összefoglalja ugyan az ősi magyar írás szabályait, de rövidítéseket és magánhangzós vonzatokat (ligatúrákat) nem használt, viszont azelőtt soha nem létezett magánhangzókat gyártott és az amúgy hasznosnak vélt munkájával "tönkretette" az ősi magyar írás szellemét. Bél Mátyás 1718-ban még bátran ír a "hun-szkíta" írásról, a monarchia kancelláriája által irányított Hunfalvy Pál pedig már "koholmánynak" minősíti az előkerült rovásemlékeket. Nagy Géza 1890-ben "türk írásnak" nevezi ősi írásunkat, Fischer Károly Antal pedig a századfordulón a Tászoktető-i hosszú rovásemléket, - amelyet a románok eltüntettek - "hun-magyar" írásnak titulálja.

Ettől kezdve kétfelé vált az ősi magyar íráskutatás: a monarchiát, majd a bolsevik ideológiát kiszolgálók előbb elhallgattatni próbálták az ősi írásunkkal foglalkozókat, majd annak jelentőségét lekicsinyelték, hiszen ez azt jelentette a magyarok számára, hogy őseink magas kultúrával érkeztek Európába. A monarchiát kiszolgálók ideológiáját az "akadémikusok" vették át; Róna-Tas András szerint az ősi magyar írás eredete tisztázatlan, szerinte az a sémi íráscsaláddal mutat rokonságot. Sándor Klára pedig az ősi magyar írást még kutatásra méltónak sem tartja.

Erről írja Bakay Kornél: "Amikor a Kárpát-medencében és főleg Erdély területén egymás után kerülnek elő rovásírásos nyelvemlékeink, az akadémikusok kiderítették, hogy csupán a türk rovásírás átvételéről van szó, ősi írásunk nem is volt". A magyarok viszont gyűjtötték, elolvasták és publikálták a rovásemlékeket. Püspöki Nagy Péter írja, hogy "a magyar nemzeti írás esetében olyan írásrendszerrel van dolgunk, melynek 24-27 betűje önálló alkotás". Egyre több munka jelent meg Németh Gyula, Ferenczi Géza, Vékony Gábor, Forrai Sándor és Varga Géza tollából. Sebestyén Gyulánál olvassuk: "Az, amit a feledés és a bizonytalanság ködéből kibontakozó magyar rovásírás most az egyetemes írástörténetnek nyújt, az epigráfia legnagyobb csodái közé tartozik. Nemzetünk a művelt emberiség legértékesebb ókori örökségének részese volt, és élni is tudott vele".


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2010. szeptember 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,177 Kategória: Ősmagyar népművészet » Rovásírás
Előző cikk: A székely-magyar rovásírás ábécéje Következő cikk: Csíkszentmártoni felirat 1501-ből


   








Megjegyzések

Araczki András
vasárnap, 2014. február 16. 12:45
"Sándor Klára pedig az ősi magyar írást még kutatásra méltónak sem tartja." vajon miért??



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: