A belső-ázsiai hun írás-maradványok a Bajkál-tó és a Léna-folyó vidékéről, a Jenyiszeji vidékéről, a Mongol Köztársaság területéről, az Altaj-hegység vidékéről, Kelet-Turkesztánból (beleértve Dunhuangot is), Kirgízia-Kazakisztán területéről valamint Fergana, az Alaj-hegység és Észak-Toharisztán vidékéről került elő. Hogy az európai hunok ismerték az írást, arról Priszkosz rhétor tudósít, aki említi Attila leveleit és azt, hogy megbízottjaik is feljegyzett lajstromokból olvasták fel a rómaiakhoz szökött hunok neveit.
A VI. században élt Ménander Protektortól megtudjuk, hogy a bizánci császár a türk követektől szkíta írással írt levelet kapott, amelyet tolmácsok segítségével olvasott el ("miután a király [Jusztinosz császár] a tolmácsok segítségével a szkíta írást elolvasta, szívesen bocsátá maga elé a követséget").
Az első belső-ázsiai rovásemlék Hszincsiangból, a Góbi-sivatag peremvidékéről került elő a Kr.előtti 2000. évben, a Hszia kínai dinasztia idejéből két un. kerekszúr sírból. A sírokban europid szőke hajú emberek feküdtek varrt nadrágban, tehénbőr saruval és nemezsapkával. A fatáblákon található - még publikálatlan - írás a kínai szakemberek szerint "tielő, illetve hun" jellegű. Abagántól 8 k m-re tetőcserepeken kerültek elő hun felíratok a Kr. előtti 100 körüli időből. A Nojon Uula-i Dzsurámt-völgyből; csi-festéses csészék alján voltak hun rovásfeliratok.
Csoibalszan aimag területén levő Baruun Döröö helység hun várából szintén tetőcserepeken voltak hun rovásfeliratok. A mongol Natcogdorju Sh. Mongólia különböző területeiről előkerült írások alapján 13 olyan hsziungu írásjelet közöl, amelyek azonosak a magyar írásjelekkel.
Az ősi magyar íráshoz igen közel álló írás-emlékek a Hun Birodalom Altaj-vidéki központjából származnak: az Uruzgan közeléből előkerült írásos kövön a "jabuga" (jobbágy?) szó olvasható; a baktriai Tocsi-völgyi sírfeliratok ligatúrái olyanok, amilyenek a Kárpát-medencében is előfordulnak. Kizil mellett egy manicheus falfestményen puha ecsettel ősi türk írásos szöveg olvasható. A már említett mongóliai Nojon Uulából (Noin Ulából) folyamatosan sok írásmaradvány került elő.
