Lelőhely:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Tarcal-Rima dűlő, 4. sz. lovas sír.
Meglelése:
Szőlőtelepítés, 1894 ősze, a négy sír feltárásánál nincs szakember jelen.
Anyaga:
Hátlapja vörösréz, előlapja ezüst, aranyozott, melyeket az előlap öntött ezüstszalag peremének szegecsei rögzítenek egymáshoz.
Mérete:
134x124 mm.
Műhelymunka:
Feltehetően felső-tisza-vidéki. A mintázatot hegyes eszközzel karcolták a fémbe, majd poncvésővel alakították ki. A domborodó hatást a háttér visszakalapálásával érik el.
Képi világ:
Pálmaalak kötött csokor.
Lapos szárú, hurkokat alkotó indák által keresztezett palmettacsokrok, a levélszélek sraffozottak. A szegélyt sraffozott mezőre támaszkodó pontfejű vonalak díszítik. A függesztő és zárószíj felerősítése a tarsolylemez függőleges szimmetriatengelyének két végén található. Itt a hátlap 2,8 cm-re elválik az előlaptól. A szíjat két-két ezüst szegecs rögzítette a lemezek közé. A legközelebbi párhuzamai a kiskunfélegyházi és túrkevei lemezek.
Használat:
Javításnyomok és erős kopás látható. Viselője a magyar nagyfejedelmek katonai kíséretéhez tartozhatott.
Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára
Forrás: www.tarsolyosok.hu