Buda egyik csodája - az Apáthy-szikla


Buda egyik csodája - az Apáthy-szikla
Az Apáthy-sziklát választottuk, mint meglátogatandó tájvédelmi értéket Budapesten. A szikla a II. kerületben helyezkedik el, és az Ördögárok lipótmezei szakasza fölé emelkedik. Legmagasabb pontja mindössze 242 méter magas. E remek hely részletesebb bemutatása előtt kalandos utunkról számolunk be, hogy hogyan sikerült elérni célunkat.

Mindezek előtt tisztázzuk, mit is jelent az, hogy valami tájvédelmi érték? Azzal, hogy a természetvédők ilyen címet adnak egy területnek, azt akarják elérni, hogy megőrizzük és becsüljük ezen régióit országunknak. Ha nem vigyázunk ezekre az élő és élettelen értékekre, nagy kincstől fosztjuk meg magunkat és az utókort. A paletta igen széles, nem csak az állatok és növények, hanem gombák, ásványok, források, ősmaradványok és barlangok is a védendő természeti értékek közé tartoznak. Továbbá, ilyen oltalom alatt állnak például parkok, arborétumok vagy egy táj. Hazánkban a 20. század első felében vett nagy lendületet a természetvédelem, ekkor 200 területet nyilvánítottak védetté. Hermann Ottó és Kaán Károly nevét feltétlenül meg kell említenünk, ők voltak e kezdeményezés alapítói. 

Buda - az első benyomások

Amint átértünk Pestről a Duna túloldalára, a város másik arcát pillanthattuk meg. A tájat sokkal több fa és növény takarja, a levegő érezhetően tisztább, mint Pesten. Lényegesen változatosabb a környék a hegyek és dombok miatt, az utcákat sem borítja annyi szemét. A II. kerület tele van gyönyörű házakkal és kertekkel, amik a hegy-, illetve domboldalba épültek, ezáltal lenyűgöző panorámát biztosítva az ott élőknek.

A sziklát megtalálni olyan valakinek, aki nem környékbeli, kemény dió, hiszen a sok kacskaringós utca sűrűjében nehéz megtalálni a helyes felvezető utat. Hála Istennek mindenki, akitől útbaigazítást kértünk, segítőkésznek bizonyult. Az a közhit hogy a magyarok nem szolgálatkészek, utunk során határozottan megcáfolódott. Még ha néha nem is teljesen pontos irányokat adtak meg, de legalább jó szándékkal viszonyultak hozzánk. Végül egy-két zsákutcát megjárva, hatalmas lépcsőket megmászva, megleltük az ösvényt, ami utat nyitott a természetvédelmi területhez. 

A varázslatos sziklaorom

Az 1977. óta természetvédelmi értéknek nyilvánított terület dolomitrögből alakult ki. Ennek nyomai ma is megfigyelhetők a felszínén. Mára szinte eltűnt barlangok maradványai őrzik a hegység egykori alakját.

A sziklafalban kisebb üregek adnak otthont sok-sok állatnak, megvédik őket a tűző napsütéstől, és a rájuk vadászó ragadozóktól. A nyárias időjárású tavasz ide is beköszöntött, az élőlények újra éledése, a madarak örömteli csiripelése, a vidámság egy-egy hűs fuvallatban mind ezt bizonyította. Megcsodálhattunk néhány ottani növény- és állatfajt. Köztük a hegyi árvalányhajat, ami átlagban kicsinek mondható (nem szokott 15 centiméternél nagyobbra nőni), de termésének csodálatos illata ámulatba ejti az arra járókat. Valamint láthattuk a magyar repcsényt, ami hegyvidékeken él. A hengeres, karcsú szára végén – ami végig leveles-  élénksárga virágok találhatóak. A magyar repcsény védett faj, 5000 Ft-os eszmei értékkel rendelkezik. Amellett megfigyelhettük az István király szegfűt, ami nevéhez méltóan királyi benyomást kelt. Ez az öt recés szirmú, fehér, illatozó virággal rendelkező növény különösen a lepkéket vonzza. Ez a szegfűfajta, a dolomit sziklagyepeken élő, mindössze 15-20 centiméteres faja fokozottan védett. A törpe nősziromhoz hasonlóan, ennek is 5000 Ft az eszmei értéke. Gyönyörködhettünk a budai nyúlfark fűben is, melynek eszmei értéke 2000 Ft. Valamennyi termőhelye a Dunakanyarban van.

Az állatok közül lepkékkel, és a széles körben elterjedt fali gyíkkal is találkoztunk. Habár ez a gyíkfaj nem veszélyeztetett, mégis 10000 Ft az eszmei értéke. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy ilyen értékkel rendelkező élőlényt elpusztítunk, a törvény ennek megfelelő szabálysértési büntetést szab ki az elkövetőre. A legemlékezetesebb tapasztalatunk egy rettenetes kígyóval esett meg, amiről később kiderült, hogy csak egy ártalmatlan sikló volt az egyik fa tetején. Egyikünk nagy sajnálatára nem találkoztunk a törékeny kuszmával, ami egy lábatlan gyíkfaj. Noha nagyon hasonlítanak a kígyókra, egy jártasabb szakember könnyen megkülönbözteti őket. A fő különbség köztük az, hogy a lábatlan gyíkoknak lekerekített, tompa a farkuk vége és testük zömökebb.

Az erdőben kellemes volt a levegő, és hűs árnyékot nyújtott az arra kirándulóknak. A fáradt vándoroknak kialakítottak pihenőhelyeket a turista útvonal mentén, emellett nyilak és korlátok segítették a biztonságos haladást.

Sajnálatos módon a padokat, amiken nyugodtan ki lehet pihenni a kirándulás fáradalmait, néhol firkák csúfították el. Az ösvény egy rövidebb szakaszán szemétben sem volt hiány, bár ez érdekes, mert a szemetes kukák körülbelül fél méterre voltak attól, ahova eldobták a szükségtelen hulladékokat. Mindezek mégsem riasztották el a rendkívüli élményre vágyó turistákat. Ott jártunkkor is számos természetjáróval, kutyasétáltatóval, a szürke hétköznapokból kikapcsolódásra szomjazó személlyel találkoztunk.

Ahogy lenéztünk a kilátóhelyről, páratlan látvány tárult a szemünk elé. Buda felülről nézve magával ragadó. Mikor letekintettünk a városra, úgy tűnt, mintha a természet és az emberek összhangban élnének. Ezt ritkán láthatjuk, mert a főváros nagyon szennyezett, és a folyamatos beépítések miatt elvesznek a környezet igazi értékei. Sok ember a plázák, lakóparkok rengetegében elfelejti, hogy mennyire egészséges is a friss, szmogmentes levegő, ahol piknikezni tudnak a családjukkal, nem pedig beülni egy mega méretű plazma televízió elé. 

Ahogy mi látjuk

Várakozásunk, hogy egy pompás helyre fogunk eljutni, teljes mértékben megvalósult. Miért nevezhetjük káprázatosnak az Apáthy-sziklát és környezetét?

Az okból mert, ha valaki egyszer ellátogat oda, alig várja, hogy mikor mehet újra. A zöld erdő az égig érő fákkal, amelyek körülölelik a sziklát, magával ragadó. Felnézel és a lombkoronán át eléd tárul a meseszép kék ég. Maga a hegység alakja, felszíne, magányos szikladarabkái is figyelemre méltóak. Nem is beszélve arról, milyen érzés az, amikor a sziklatetőn állsz, és bámulsz le a mélységbe. A látvány leírhatatlanul szép!

Jó szívvel ajánljuk e térség felfedezését! Kiknek is pontosan? Főképp azoknak, akik rajonganak a hegymászásért, nem riadnak vissza, ha meredek lépcsőkön kell magukat felküzdeniük, hogy megpillanthassák az utánozhatatlan kilátást. Természetesen a természetbarátoknak is legalább ugyanannyira javalljuk. Különleges virágkoszorúban, és nem mindennapi rovarokban, hüllőkben sincs hiány. Emellett mindenkinek, aki szeretné átélni, hogy milyen egy napfényes tavaszi délután a budai hegy lágy ölén. Művészlelkeknek sem utolsó lehetőség, akár festésre vagy egyedi fényképek készítésére. A szerelmes párok sem maradhatnak ki, hiszen a sziklaszirt benne van Budapest top 10 legromantikusabb randi helyében. Összességében tényleg mindenkinek javasoljuk, mint egy olyan célt, ahova egyszer az életben el kell jutni! 

Néhány hasznos tanács:

 - Ne adjuk fel az első zsákutcánál, nehézségnél felfelé, lefelé könnyebb lesz!

 - Merjünk segítséget kérni, ha épp nem működik a GPS-ünk.
 - A fényképezőnket ne hagyjuk otthon, mert bánni fogjuk!
 - Megfelelő lábbelit válasszunk, ne strandpapucsban induljunk útnak!

 - Ahol nincs jelzés, hogy felmászhatunk, ne tegyük, mert sérülésekre számíthatunk!
 - Ha vérebekkel, kígyóféle fenevadakkal akadunk össze, őrizzük meg a hidegvérünk!
 - Nyugodjunk meg, az előbbi pont valószínűsége majdnem 0%!
 - Ne rohanjunk, hanem ha már ott vagyunk, csodáljuk meg az egészet!

 - Ne felejtsük el, hogy ez egy tájvédelmi terület, ne kezdjünk el virágokat szedegetni otthonra, vagy állatokat üldözni, vagy az erdőt szemétlerakónak nézni!


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 28. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 3,209 Kategória: Természeti kincsek
Előző cikk: Balatongyörök tündérországa Következő cikk: Budapest védett és különleges állatai, növényei

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: