Hungarikumok

 

Cey-Bert Róbert Gyula: Hun-Magyar ősvallás (Részlet)


A lovaskultúrák vallása három meghatározó értékrendere épült:

  • az istenfogalomra
  • világfa jelrendszerére
  • a táltos kapcsolatteremtő képességeire.

A világmindenséget három részre osztották fel: égi, földi és földalatti világra, amelyeket a világfa kötött össze. A világfa csúcsa felnyúlt az Istenhez, az Ég Urához, a jobb oldali legfelső ágán helyezkedett el a Nap Birodalma, a bal oldalin a Hold birodalma. A világfa kilenc jobboldali és kilenc baloldali ágán kilenc-kilenc birodalom terült el, és a földalatti világ kilenc-kilenc tükörképes gyökérágán a földalatti birodalmak helyezkedtek el.

A hunok az Isten három fő megnyilvánulási formájában hittek:

- A világos, kék ég Kök Tengrit, Isten nappali megnyilvánulási formáját jelképezte ( a hun eredetű kök szó a magyarban kékre változott)

- A sötét, az éjszakai ég, Kara Tengrit, Isten éjszakai megnyilvánulási formáját fejezte ki (kara sötétet, feketét jelentett)

- Az ég világosságot és a sötétséget kiegyenlítő hajnali és alkonyati változása határozta meg az Isten harmóniát és újjászületést kifejező jelentését. Ezt Bor Tengri, a Föld és Újjászületés Istenében tisztelték. Bor Tengri az égbolt hajnali és alkonyati változására, és a föld szimbolikájára (a föld ég felé szálló porának színe) is utal. Ő határozza meg az újjászületést, a hajnali és alkonyati kiegyenlítő átváltozást, vagyis a harmónia megvalósulását. Ez, az örökösen változó, ciklikusan újjászülető égbolt jelenítette meg azokat az erőket, amelyek Istent jelentették a számukra.

A világfa kilenc ágán tehát, az ősi hit jelképes értelmezése szerint kilenc égi birodalom helyezkedett el. A magyar ősvallás jelképes értékrendjének alapján a világfa kilenc égi szintjének a felépítését a következőképpen írhatjuk le:

A világfa közepén, fenn a csúcson található Tengri, az Egek Ura, az Isten birodalma, amelynek jelképe a régi időkben a sólyom vagy a jobbra és balra tekintő kétfejű sas volt (a kétfejű ”császári sas” eredete a lovaskultúrák világfájának jelképrendszeréhez vezethető vissza).

Isten nappali megnyílvánulását jelképező Kök Tengri világának kilenc szintje (a világfa jobb oldali ágai) fentről lefelé haladva:

  • A jobb oldali legfelső ágon található a Nap, a fény birodalma.
  • A napot jelképező mitikus táltosállat-ős: turulsólyom, sas, farkas, szarvas, ló, oroszlán, párduc, bika.
  • A napot jelképező mitikus férfi-ős: Ősatya.
  • A múlt dicső fejedelmeinek, vezéreinek szellemei, ”lélekmadarai”
  • A megszületendő fejedelmek, vezérek, főtáltosok szellemei.
  • A múlt dicső vitézeinek szellemei.
  • A megszületendő vitézek szellemei
  • A nép férfi őseinek szellemei és lélekmadarai
  • A megszületendő férfiak szellemei

Isten éjszakai megnyilvánulását jelképező Kara Tengri világának kilenc szintje, fentről lefelé haladva:

  • A bal oldali legfelső ágon található a Hold birodalma.
  • A holdat jelképező mitikus táltosállatok.
  • A holdat jelképező mitikus női ős: Ősanya
  • A múlt dicső fejedelemasszonyainak, női főtáltosának szellemi és lélekmadarai.
  • A megszületendő fejedelem asszonyok női főtáltosainak szellemei
  • A múlt dicső, hírneves asszonyainak szellemei és lélekmadarai.
  • A megszületendő hírneves asszonyok szellemei.
  • A nép női őseinek szellemei és lélekmadarai
  • A megszületendő nők szellemei.

A világfán a negyedik szinttől a kilencedik szintig az élet-halál-újjászületés állandó körforgásának a szintjei helyezkedtek el. Az ősi hit jelképes értelmezése szerint a múlt dicső fejedelmeinek, vezéreinek, főtáltosainak lélekmadarai a negyedik szintről ”átmehettek” az ötödik szintre, és akkor ismét fejedelemként, vezérként főtáltosként születhettek újjá (de maradhattak a negyedik szinten is, és akkor nem születtek újjá). De ugyanígy ”átmehettek” a hetedik vagy a kilencedik szintre , és akkor hős vitézként vagy közemberként születtek újjá. Hasonlóképpen a közemberek lélekmadarai is felmehettek a hetedik vagy az ötödik szintre, és akkor hős vitézként, fejedelemként, vezérként vagy főtáltosként születtek újjá. A szintváltások lehetőségét természetesen a világfát uraló Isten határozta meg.

A világfa földi világában helyezkedett el a föld élővilága, az emberek, az állatok, a madarak, a növények.

A világfa föld alatti világában az égi világ szintjének pontos tükörképe helyezkedett el, a földalatti világ szintén kilences tagozódású gyökérszintjeivel.

A világfa Kök Tengri világát jelképező jobb oldal és Kara Tengri világát jelképező bal oldal között a világfa törzse körül és közvetlen a világfa föld feletti és földalatti részén volt található az újjászületést meghatározó Bor Tengri világa, amely Boldogasszony világa is volt egyúttal.

Az ősi magyar vallás világfája tehát egy tökéletes harmóniában működő világmindenséget képezett, amelyben ugyanúgy benne volt Isten (az Ég Ura), a Boldogasszony, mint a szellemek, az emberek, az állatok, a madarak, a növények, az égitestek, az elemek, a föld, a víz, a tűz, a levegő, a fa és a fém.

A világfa hierarchikus rendje tehát egy tökéletes vallási jelképrendszert képezett, amelynek elemei az Isten, az ég, a föld, az ember, az állatok, a növények és az alapelemek összefüggő és egymást kiegészítő harmóniájára épültek.

Az ősi hit szerint tehát az égi és a föld alatti világ a földi világ pontos tükörképe.

Ez az ősi hittétel, amely a világmindenség minden rendszerének és minden szintjének az összefüggését hírdeti, már a mikrokozmosz és a makrokozmosz közti szoros kapcsolatot hangsúlyozó ókori ezoterikus bölcsek gondolkodásában is fontos szerepet játszott. Eg ókori legenda szerint az egyiptomi Hermesz Triszmegisztosz ezoterikus alaptétele a mikrokozmosz és a makrokozmosz egymást visszatükröző tanára épült. A hagyomány szerint Nagy Sándor egyiptomi hódításai idején egy régi sírkamrát fedeztek fel. A sírkamrában Nagy Sándor Hermesz Triszmegisztosznak az Isten és az emberek közti követnek a bebalzsamozott múmiájára lelt. A múmia smaragdtáblát tartott a kezében, amelyre a világmindenség törvényeit vésték fel. A smaragdtáblán a következő írás volt olvasható: 

”Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Így vihető végbe az Egyetlen csodálatos műve.”

A mondat világosan kifejezte a mikrokozmosz és a makrokozmosz egbetartozásának tanát, amelyet szimbolikusan ugyanúgy kifejezett a magyar ősvallás három szintre épülő világfája. Az ősi magyar hit világfája tehát az emberi lét misztériumainak legalapvetőbb tételét fejezte ki, amely összekapcsolta és közös rendszerbe foglalta az Istent és az embert, a mikrokozmoszt és a makrokozmoszt képező világmindenség egészével. A világfa jelképrendszere a nappali ég és az éjszakai ég megújulásához kapcsolta az élet állandó változásainak dualisztikus törvényét, amelyhez hozzátette még az égi, a földi és a földalatti világ hierarchikus kapcsolatát, végeredményben sokkal frappánsabb és vallásfilozófiailag mélyrehatóbban elemezhető harmóniamodellt állított fel, mint a kínai jin-jang szimbolikája.

Cey-Bert Róbert Gyula          Hun-magyar ősvallás

http://hazaiporta.hu/index.php?url=termekkartya.php&termek_id=685&info=Hun-magyar%20%C5%91svall%C3%A1s_Cey-Bert%20R%C3%B3bert%20Gyula_



Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. november 16. Szerkesztette: Dobrán Andrea
Nézettség: 2,630 Kategória: Történelmi hagyaték
Előző cikk: Aranybulla Következő cikk: Csodaszarvas


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: