A XIII. század eleji Magyar Királyságban súlyos válság érlelődött. A főnemesség erejét felőrölték az örökösödési harcok, a királyi birtokokat elajándékozták, az uralkodó hatalma látványosan meggyengűlt. Ugyanakkor fokozodó gazdasági potenciálhoz jutott egy korábban ismeretlen réteg, a köznemesség, akik egyre növekvő vagyonnal rendelkeztek, de semmilyen nemesi kiváltságuk előnyük nem volt.
1222-ben a köznemesi elégedetlenség új törvénykönyv megalkotását kényszerítette ki II. András királytól. Az oklevél az eredetét bizonyító, nagyméretű függőpecsét után az Aranybulla nevet kapta. Eredetileg hét másolatot is keszítettek belőle, melyeket hiteles helyeken, egyházi levéltárakban őriztek, de ezek mára mind elvesztek. Leghívebben a Nagy Lajos király által készített, 1351-es másolat őrizte meg a szövegét.
Az Aranybulla a középkori Magyarország legfontosabb alap-okírata - ma úgy mondanánk, alkotmánya lett. Évszázadokra rendezte a király és nemesség viszonyát, a nemesi előjogokat, az egyház szerepét. Kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy egészen 1916-ig a koronázási szertartás része, hogy a király megerősíti az Aranybullán lefektetett alapelveket.
A szent Háromság egy Isten nevében.
1. §. András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetűl.
2. §. A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is Szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket, és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról.
3. §. Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is, jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem kicsiny keserüségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más által nem lehet inkább mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.
4. §. E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat, rendelünk ily módon:
1. CZIKKELY.
Szent István király ünnepéről.
Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni.
1. §. És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyülhessen.
2. CZIKKELY.
Hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék.
Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.
3. CZIKKELY.
A nemesek és egyházak jószágának szabadságáról.
Továbbá semmi szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
1. §. Hivatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
2. §. Azonképen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.
4. CZIKKELY.
Hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad legyen.
Ha valamely nemes ember fiumagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya kapja: a többivel azt mivelje, a mit neki tetszik.
1. §. Ha pedig testamentum nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen, és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.
5. CZIKKELY.
A megyés ispánok hatóságáról és a király falus-ispánjairól.
A megyés ispán a nemesek jószágán itéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet a dolog.
1. §. A megyei várispánoké egyáltalában senkit ne itéljenek, hanem csak a magok vára népét.
2. §. A lopókat és latrokat itéljék meg a király falus-ispánjai, de ugyanazon megye ispánja széke előtt.
részlet
6. CZIKKELY.
A pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak.
Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.
7. CZIKKELY.
A királynak az országon kivül való hadakozásáról.
Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne vegyen.
1. §. Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni.
2. §. Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.
8. CZIKKELY.
A nádorispán hatalmáról és a helyettes birákról.
A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül itéljen.
1. §. De nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király hire nélkül el ne végezhesse.
2. §. Helyettes birákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.
9. CZIKKELY.
Az országbiró hatóságáról.
Országunk birája, mig a curián leend, mindeneket itélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse.
1. §. De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse.
10. CZIKKELY.
Hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról.
Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni.
1. §. És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik.
11. CZIKKELY.
Vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra?
Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak.
12. CZIKKELY.
Akármi módon megholtak feleségének hitbéréről.
Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el, vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.
13. CZIKKELY.
Hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet.
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.
14. CZIKKELY.
Az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja.
Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.
15. CZIKKELY.
A lovászokról, peczérekről és solymárokról.
Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.
16. CZIKKELY.
Hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék.
Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.
17. CZIKKELY.
Hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék.
A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.
18. CZIKKELY.
A nemesek szabadságáról, hogy a király fiához mehessenek, és a király fia előtt elkezdett perekről.
Továbbá a nemesek, búcsut véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, ugy mint a nagyobbtól a kissebbhez; ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
1. §. Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején itélt, avagy az előtte kezdett pert, mig ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem bocsátjuk; viszont a mi fiunk is azonképen.
pecsétje
19. CZIKKELY.
A föld népe és vendégek szabadságáról.
A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint éljenek.
1. §. Hasonlatosképen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve.
20. CZIKKELY.
A tizedről.
A tizedet pénzűl megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort vagy gabonát, abbúl fizessék.
1. §. És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segitjük őket.
21. CZIKKELY.
Hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak és a nép se hordjon tizedet a király jószágára.
A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő népök ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.
22. CZIKKELY.
A király disznairól.
Továbbá, a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja ellen.
23. CZIKKELY.
Az uj pénzről.
Továbbá, a mi uj pénzünk esztendeig járjon, husvét napjától húsvét napjáig.
1. §. És a dénárok olyfélék legyenek, a minemüek voltak Béla király idejében.
24. CZIKKELY.
Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek.
Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1. §. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
25. CZIKKELY.
A sóról.
Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.
26. CZIKKELY.
Hogy az országon kivül valóknak birtokot adni nem kell.
Továbbá, birtokot az országon kivül való embernek ne adjanak.
1. §. Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.
27. CZIKKELY.
A nyestbőr adóról.
A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.
28. CZIKKELY.
Hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne legyen.
Ha valaki törvény rendén elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt.
29. CZIKKELY.
Az ispán jövedelméröl és a királyi jövedelmekröl.
Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek; egyebek, a királyhoz tartozók, ugymint cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára legyen.
30. CZIKKELY.
Hogy a nádorispánt, a bánt és a király és királyné országbiráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
31. CZIKKELY.
Hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt irásba foglaltatván, különb-különbféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el.
És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben, mind az utánunk következők idejében örökké erős legyen, irattuk egy igén hét levélbe, és megerősitettük a mi arany pecsétünkkel; ugy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő is irassa bé az ő lajstromába; a másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban tartsák; a negyedik maradjon a királynál; az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál álljon; a hetediket őrizze a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
1. §. Oly módon, hogy az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen; hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a mi következőinknek minden időben hivek legyenek, és a királyi koronának tartozó engedelmes szolgálatjukat meg ne tagadják.
2 §. Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
3. §. Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az 1222. évi Aranybulla átvétel valamelyik európai ország jogi szövegéből, leginkább a korabeli angol jogból. Példaként az 1215-ös Magna charta libertatumra hivatkoznak, amelyet Földnélküli János angol király (1199–1216) adott ki.
Ez azonban egyáltalán nem bizonyítható (a történészek közül sokan és sokszor összehasonlították már a két törvény szövegét, jogi alapjait).
A mai vélemények szerint – a sok hasonlóság ellenére – nem egyszerű átvételről van szó. Mindezt az is alátámasztja, hogy a korabeli angol belpolitikai viszonyok egész mások voltak, mint az itthoniak.
A szövegek hasonlósága inkább abból ered, hogy mind a korabeli Angliában, mind a Magyar Királyságban a társadalmi mozgások egy irányba mutattak.
Ez akkor látszik legjobban, ha összehasonlítjuk a két törvény két legfontosabb egyezését.
Az első az, hogy mindkettő bevezető szövege a régi királyok által a nemeseknek adományozott „szabadságról” szól (a Magna charta libertatum értelemszerűen az angol királyokra hivatkozik, az Aranybulla szövege pedig Szent Istvánra).
A másik az oklevelek befejezésében fedezhető fel.
Mindkét törvény leírja, hogy a nemesek szabadon, büntetés nélkül ellenállhatnak a királynak (akár az oklevél kiadójának, akár valamelyik utódjának), ha az valamilyen módon megsértené a törvényt.
Az 1215-ben kiadott Magna charta libertatum ugyan sokkal hosszabban írja le az ellenállási jog részleteit és a szabályozását, mint az Aranybulla, de ez inkább csak formai különbség (az Aranybulla 1231-es megerősítésében már nem a nemesség kollektív jogaként szerepel az ellenállási jog, hanem úgy, hogy azt az esztergomi érsek gyakorolhatja a nemesség nevében; ez a változás azt mutatja, hogy a Magyar Királyságban éppúgy megerősödött az egyház befolyása, mint a többi, a pápa elsőségét elismerő keresztény európai királyságban). Ami bizonyos, jogi értelemben a két korabeli ország nincs túlságosan messze egymástól, a társadalmi mozgások is hasonlók, bár nyilván vannak eltérő vonások.
Létező aranybullák
Az aranybullát megerősítették: I. Lajos 1351-ben (bár az ősiséggel nagyban módosította), Mária 1384-ben, I. Mátyás 1464-ben és a koronázási esküben valamennyi.
Az ellenállási záradékot (XXXI. p.) az 1687. évi országgyűlés törölte el.
Csak egy 1318. évi hiteles másolatban maradt fenn az esztergomi Prímási Levéltárban.
A magyar történetirás még számos más aranybullát ismer. Ezek közül diplomatikai tekintetben legjobban a pesti Aranybullát derítette fel Salamon Ferenc. Ezt IV. Béla állítólag 1241-ben adta Pest városa számára.
A magyar történettudomány azonban három aranybullát ismer, bár ezek közül csak az elsőnek kiadottat, az 1222. évit írjuk nagybetűvel. A második aranybullát is még II. András uralkodásának idején, 1231-ben adták ki.
A királynak ebben az oklevélben meg kellett erősítenie, illetve néhány pontban meg is kellett változtatnia az eredeti szöveget, és így kellett újra kihirdetnie. A harmadik aranybulla II. András fiának, IV. Béla királynak az uralkodása idején, 1267-ben íródott, teljesen más belpolitikai viszonyok között, a mongol (tatár) támadást, illetve a IV. Béla és fia, István közötti belháborút követően.
Mint pecsét, nagyon kevés aranybulla maradt az utókorra. Az ilyen módon kiállított oklevelek minden időben ki voltak téve annak a veszélynek, hogy letépik róluk az aranypecsétet.
Így tett Vencel cseh király is, mikor 1304-ben fiáért, az ifjú Vencel vagy magyarosan László királyért egy sereggel hazánkba jött és Esztergomban kirabolta a templomot és a levéltárat.
A Magyar Nemzeti Múzeum három aranybulla birtokában van; az egyik II. András király 1224-es oklevelén függ és a könyvtárban a Kállay-levéltárban őrzik; a másik kettő a régiségtár tulajdona, a kisebbik III. Béláé, a nagyobbik IV. Béláé.
