Buzogány Árpád - Az út, amit megjárunk


Buzogány Árpád - Az út, amit megjárunk
Ha már elfogy az út előlünk,
ha nem tudjuk, merre van előre,
ha már a májusi szikrázó fénytől
se kapunk jártányi erőre,

ha már botokká válnak
körülöttünk a zsenge ágak,
vadak lesnek ránk s minden
tüske csak visszafelé rángat;

ha a csillagokat is ellopják tőlünk
s a kenyeret kezünkből kiragadják -
csak a gondolat maradjon friss,
mint bolyban a szorgalmas hangyák.

Mert ha szólni tudunk még,
nem maradtunk szegények;
itt az is kincs, ha felhangzik
anyánk nyelvén egy ének ...

Majd csak a remény marad meg
s mellette mindennapi jármunk,
de ünnep az, ha kimondhatjuk
valamelyik gyönyörű álmunk

szabadságról és szeretetről
s aztán nagyot hallgatunk, mint a vének;
de az is ajándék, ha ezzel
legalább holnapig élek -

s ha a remény is már elhagy,
- nem simogatnak, nem vesznek ölbe -
a legszebb vágyakkal együtt zuhanunk
az anyanyelvből - az anyaföldbe.

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. január 27. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 3,718 Kategória: Rendületlenül
Következő cikk: Arany János - A tetétleni halmon


   







Tetszik 1 Beke Olgi kedveli
Beke Olgi

Megjegyzések

Szász Rózsika
hétfő, 2011. május 9. 20:02
Nagyon szép .
Pintér Marianna
kedd, 2011. október 4. 22:40
Nagyon szép és elgondolkodtató vers!



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: