(Részlet)HATODIK ÉNEK 1. Szulimán Harsánhoz már érkezett vala,Harmadnap táborát ott megnyugasztalá.Onnan követeket magátul bocsáta,Kik menjenek Zrinihez Sziget várába. 8. Zrini öszvehivá mind az vitézeket,Mert már régen hallotta az követeket;Piacon hallgatá meg az követeket,Maga körül állitá az vitézeket. 9.
Ha a vitéz megkopikÉs ha rongyos rajta a ködmön,Vitézzé válik legott,Hogyha megint a régi köd jön.Be szép ködök, be szép időkValának akkorS a béna aggkorMilyen vidáman emlékezik.Ha labanc lesz a kuruc,Hogy tud mosolyogni magában,Igy szól: kuruc a karom,Hát hadd legyen labanc a lábam.Be szép ködök, be szép időkValának akkorS a béna aggkorMilyen vidáman emlékezik.
Nótázó bűnök, hetyke gazság,Törik-szakad és csak azért is,Halál-hivás,Csuhaj: ez a magyar vigasság.Már nem várunk, semmit se várunk,De egyet még ugrik a kedvünk,Egye fene:Hátha vigabb lesz a halálunk.
(Mikes énekelhette volna)Kincs Gyula szeretett bátyámnakAz mi udvarunknak,Koldus udvarunknakVége csak, hajh, velem lesz márS az mi halottinknakDolguk milyen egyenes már.Be jó volt meghalni,Vélt dicsben meghalniAz jó és fő magyaroknakS be nagy dolog élni,Kik új rosszat meg nem szoknak.
Súlyos inségimbenSe Bécsben Úristen,Se Krisztus Pozsonyban,Se Szentlélek Tordán,Igazán nem hittenek.Ez árvult országbanVén századok ótaGonoszak az istenek.Véres már két lábam,Sok országot jártam,Csúnya MoldovátólCifra, víg MajlandigPoroszkálva vitt a ló,Már a ló is eldültÉs a gyalog-járásNem vén embernek való.
Tíz jó évig a halálban,Egy rossz karddal száz csatában,Soha-soha hites vágyban,Soha-soha vetett ágyban.Kergettem a labanc-hordát,Sirattam a szívem sorsát,Mégsem fordult felém orcád,Rossz csillagú Magyarország.Sirattalak, nem sirattál,Pártoltalak, veszni hagytál,Mindent adtam, mit sem adtál,Ha eldőltem, nem biztattál.
Kedves Bölöni Györgyömnek,fajtámbeli véremnekTyukodi pajtásom,Ne siess strázsára:Mért siessünk, holott megnőttMagunkféle ködmönösnekMostanán az ára.Eddig verekedtünkS csak mi verekedtünk:Nemes urak fognak most márPártot-ütni, verekedniSzegény mihelyettünk.Most már nagyon jó lesz,Nem póri, nem véres:Nemes urak értenek jólA finomabb fringiáhozS az egymás fejéhez.
Nekem, pajtás, úgyis mindegy,Farkas esz meg, ördög esz meg,De megesznek bennünket.Medve esz meg, az is mindegy,Az a szomorú és régi:Véletlen, ki esz minket.S az a szomorú és mindegy,Hogy jó időben bennünketSorsunkra mi se intett.Nekem, pajtás, úgyis mindegy,Bánja fene, hogy ki fal fölButa, bús mindegy-minket.
(Rövidítve)Ó, Sion leánya, keserves anyám,Gyászba burítkozott szerelmes dajkám,Mihelt tenéked ez panaszod hallám,Mindjárt így szólék: "Ráchel, édes anyám,Mi az oka hogy te mast te az árváidat,Ez világ nem szánja juhocskáidat,Üldözés szele fújja szent zászlódat,Majd elburítja kicsiny hajócskádat?Talám az Istennek ez ő tetszése,Az fenevad felől jövendőlése,Kit megpöcsétle az Pátmu...