Sárközy György - Esőcseppek


Sárközy György - Esőcseppek
Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm és szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.

Néhanapján egy kéz értem kinyúl,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsült egy szó, mint másvilági hold,
s uj életet kezd, ki fölém hajolt.

Gomolygó századok fojtó ködöt
lehellnek szét a holt sorok fölött:
tartsátok lapjaim a fény felé
és lássátok meg rejtett vízjelét!

Holtan is élek, míg irgalma tart
a papírosnak s míg a fölkavart
korok örvénye majdan elnyeli
min szólt a dal, az ősi nyelvet is.

Mint lehellet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon
s mint a porszem, mely sivatagba hull,
az időbe veszek nyomtalanul.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,697 Kategória: Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Előző cikk: Sárközi Győrgy - Zord idők Következő cikk: Sárközy György - Köd


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: