Fenyő László - Ha kérdik


Fenyő László - Ha kérdik
Ha kérdik, mit tevél kilencszáznegyvenegyben,
megrogyva feleld: Múlattam az időt,
hol eszméletlenül, dühös önkívületben,
hol fejet hajtva, míg jós suhogása nőtt,
s csapódott, verdesett a lelkiismert benn...

Mesterségesen szított lázakba menekültem,
kis lázakba a nagy rémülete elöl,
s szomjam csak enyvesebb lőn, s még jobban megehültem -
mint megfojtott motor, úgy remegett belül,
kalitjában a Tett... s csak bóbiskoltam, ültem...

Mert az is a csömör nyomát húzhatja benned,
mi szellős vágy maradt, parttalan látomás,
csak kacsintott feléd, de soha be nem tellett, fátylas
hegedűszó, holdszín lidércnyomás,
szövegtelen dalát álmomban énekelted...

Ha kérdik, mit tevél kilencszáznegyvenegyben,
felej meg csendesen: Múlattam az időt,
néma tanú valék, mert jobban nem tehettem,
csak az, ki itt velem, rokon-pokolba főtt,
csak az a szenvedő-társ, az ítéljen felettem...

(1941)

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,694 Kategória: Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Előző cikk: Faludy György - Óda a magyar nyelvhez Következő cikk: Fenyő László - Hűség


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: